Varathron - Patriarchs Of Evil

2018.06.23. 20:14

Rég jelentkeztem. Van pár említésre méltó album az elmúlt pár hónapból, hamarosan be is mutatom mindet. Kezdetnek itt a Varathron április végén megjelent Patriarchs Of Evil című lemeze. Vérbeli hellenisztikus black. Maga a stílus szépen elkülöníthető a többi black alfajtól dallamaival és egyéb jellemzőivel - ezekről részletesen beszéltem 2016 szeptemberi rádióadásomban, ami az előbbi linken elérhető.

Ki is derül belőle, hogy a banda már a kezdetek kezdete óta jelen van a műfajban, méghozzá oly mértékben, hogy alapítóinak is tekinthető. Sokan feloszlottak már az akkoriak közül, néhányan zeneileg visszafejlődtek, de a Varathron mindennek az ellenpéldáját mutatja. Ennyi idő után is - persze részleges vérfrissétéssel (az eredeti tagok közül csak az éneke maradt) - olyan minőségi albumot adtak ki a kezeik közül, mely büszkén fog virítani megannyi évvégi listán. Brutál erős korong lett ez, ajánlom mindazok figyelmébe, akiknek esetleg még idegen a hellenisztikus black, vagy csak egyszerűen egy végre ütős black albumra vágynak. Nem fog csalódást okozni.

Egész jó kis Summoning-ivadék egy zeneileg alig aktív területről, Grönland-ról. Potenciál mindenképp van benne, bár a 3 dal eléggé egysíkú még - a dobgép viszont nagyon erősen közelít a valódi Summoning-féle hangzáshoz. A vokálon mindenképp van mit dolgozni, de második demónak egyáltalán nem rossz, sőt!

Na kérem, van itt valami egészen epic-jellegű. Aki belefülelt korábban, vagy akár mostanában az egykori Hörgő-Morgó adásokba, annak ismerős lehet a Shylmagoghnar neve. Hosszú várakozás után (ezt egy Tool rajongónak ne említsétek) végre belátható időn belül érkezik a banda második stúdióalbuma Transience címmel. Erről jelent meg egy dal kb fél napja. 

A zene abszolút minőségi, ezen felül pedig mint írtam, van egy közép-erős epic jellege is. Így hát szépen passzol az oldalra, és végre olyan zenéről írhatok pár sort, ami miatt létrejött a blog. 

Stílus tekintetében alapvetően death metal a téma, viszont olykor-olykor elkanyarodik a hangulat a black világa felé. Minderre ráül egy szokatlanul kellemes és harmonikus szimfonikus réteg. Az elmúlt években ilyen jól összeillő metal-symphonic egybeboronálást én személy szerint nem igazán hallottam. Igazi felüdülés ez. 

Ha pedig az album tartja ezt a szintet, akkor azt hiszem, előre kijelenthető egy év albumai közötti helyezés. 

Aki esetleg nem ismerné a bandát, annak erősen ajánlom az első albumukat is:

Nem tisztem lehurrogni zenéket, de azért megdöbbent, hogy az ilyesféle erősen gépies megszólalás bárkinek is elnyeri a tetszését... márpedig sokaknak tetszik. Képtelen vagyok rájönni, miért. Számomra az ilyen zörej teljesen értéktelen. Persze tudom, ez csak az én véleményem. 

A szomorú pedig az, hogy az utóbbi időben epic-atmospheric vonalból a legtöbb megjelenés ilyen jellegű. Hová tűntek az erőteljes, magára valamit adó zenék? 

Kellemes kis esti dungeon synth. Időutazáshoz ajánlott. 

Screaming Savior - Infinity

2018.03.11. 21:09

Egy kiváltképp üdítő albumot mutatok most be nektek röviden. A Screaming Savior nevű kínai formáció semmilyen tekintetben sem mondható átlagosnak. Mindenek előtt a származásuk és zenei stílusaik okozzák ezt. Stílusuk ugyanis bitangmód változatos. Az egyik percben melódikus gitárszólók táncolnak körbe, a másikban halk zongorajáték sejlik fel a távolból, a következő pillanatban pedig egy tipikus black zúzás következik a sorban. Mindezek az elemek pedig egész passzentosan vannak összetákolva egymás után. 

A stílus alapvetően szimfonikus black, de könnyedén besorolható a ritkaságszámba menő pszichedelikus black irányzatba is. Ezutóbbi stíluság számtalan lehetőséggel kecsegtet, a kínai banda pedig ezek közül sokat ki is használ - méghozzá meglepően élvezetes módon. Továbbá az előzőekból valamelyest az epic hangulat is kikövetkeztethető. Néhol fel-felsejlik, de annyira nem mérvadó. Ellenben az album maga egy valódi hullámvasút, amin nincs megállás. 

Elképesztően érdekes zeneanyag - erősen ajánlom mindazoknak, akik valami újra vágynak. 

[Bocsi srácok, hogy ennyire inaktív az oldal, csak hát elég sok elfoglaltságom van mostanában. Valamint nincs is annyi említésre méltó új megjelenés ezekben a hónapokban. De azért résen vagyok, figyelek a fontosabb megjelenésekre.]

 

Ismét maradván az epic blacknél - legalábbis valami olyasminél - itt egy kiforratlan kanadai egyemberes projekt. A zenében vannak egész szép pillanatok, alapvetően de túlságosan is homogén. Sokhelyütt inkább zajszerű. A hangszerek nem egészítik ki egymást, hanem egyszerre, egymásra mászva próbálják közölni mondandójukat. Ez pedig erősen semmilyenné teszi az album nagyját. Sajnos.

A hangzás szóval olyan, mint a black őskorában - viszont ez a mi alstílusunkhoz ritkán passzol - akkor sem ilyen kivitelezésben. Pedig a borító alapján valami igényesebbre számítottam végre.

Az album február elsején jelent meg. 

Beorn's Hall és Can Bardd

2018.01.27. 09:56

A január sosem volt híres a sűrű album-megjelenésekről. Nos, ez most sincs másképp. Azonban két epic black kategóriába sorolt projekt is kiadott egy-egy single anyagot.

Az egyik a Beorn's Hall névre hallgat. USA-béliek, zenéjük pedig inkább atmospheric, mintsem epic black. 

A hangzás nem épp az igazi, egyéb esetben be se mutatnám, csak az a helyzet, hogy nagyon mást jelenleg nincs is bemutatni. Persze megjlent már idén pár jó album, de pl a Tribulation nem erre az oldalra való szerintem. Ha mégis lenne igény kiterjeszteni az oldal zenei spektrumát, akkor írjatok bátran, nem vagyok semmi jónak az elrontója.

Másik projektünk a valamivel ismertebb Can Bradd. Nem tudom  az okát, de sokan nagyon odavannak ezért a zenéért. Hát nem is tudom... oké, hogy tele van tűzdelve epic elemekkel, és van egy nagyjából jóvágású felépítése a daloknak, de mégis számomra olyan semmitmondó, jellegtelen. Persze ez csak az én véleményem. Egy Caladan Brood vagy Summoning mellé állítva kis szöszmötölésnek tűnik. Talán ezért érzem semmilyennek. De nem érzek benne semmi érzést, vagy valós epikusságot. Csak egymás mellé pakolt szakaszokat hallok. 

Remélem, hogy a következő hónapok többet tartogatnak ennél.

2017 legjobbjai (top 15)

2017.12.31. 12:24

Nos, ismét itt az idő visszatekinteni az ezévi termésre, és összegezni az idén hallottakat. Idén először eltérek a szokásos, csak black-centrikus toplistától, és az általam hallgatott stílusokból vegyítve közlöm a kedvenceimet. Javarészt így is az extrém vonal van túlsúlyban, szóval nincs ok az aggodalomra. 

Lássuk hát:

15. Ungfell - Tôtbringære

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

14. Infinity - Hybris

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

13. Below The Sun - Alien World

 

Egy orosz, doom-ban tevékenykedő banda, akiket 2015-ös debütalbumuk által ismertem meg. Váratlanul ért a május végén megjelent albumuk, viszont egyáltalán nem csalódtam a tehetségükben. Enyhén progresszív, és egy lehelletnyit cosmic/sci-fi beütésű a zenéjük.

 

12. Venenum - Trance Of Death

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

11. Sun of the Sleepless - To The Elements

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

10. Grift - Arvet

 

Egyemberes projekt Svédországból, melynek második albuma ez. Erősen a depresszív black felé kacsintgat a hangulata, azonban egészében mégis inkább az atmospheric vonalon mozog. Sok benne az átkötés, és kevés a monumentálisabb rész, de még így is sikerült felküzdenie magát a 10. helyre, szóval mindenképp ajánlom.

 

9. Ad Cinerem - Shadows Of Doubt

 

Különleges album feledhető külsőben. Többszöri hallgatásnál érik be.
Itt írtam róla röviden: LINK

 

8. Slaegt - Domus Mysterium

 

Még most sem tudom igazán hová tenni ezt az albumot. Bizonytalan vagyok a helyezésében. Egyszer beleélem magam, és nagyon élvezem, másszor csak elillan mellettem. Ritka az ilyen jellegű album-élmény nálam. Viszont tagadhatatlanul vannak benne kiemelkedően emlékezetes részek, amik miatt úgy érzem, valahol itt a helye a listán. 
Egyébként egy dán bandáról van szó, akiknek ez a második albumuk. A zene pedig egyfajta heterogén egyvelege igazából minden létező metal alstílusnak. Ilyen értelemben kakukktojás.

 

7. Wolves In The Throne Room - Thrice Woven

 

A cascadian black atyjai egy kitekintés után visszatértek gyökereikhez, és ezt nagyon helyesen tették. Az album koncepciója és felépítése sokban emlékeztet az első két nagylemezre. Bár egy kicsit túl soknak érzem a lelassulós/átkötős részeket, ezért a 7. hely.

 

6. Midnight - Sweet Death and Ecstasy

 

Ez az album valami elképesztő. Olyan energiák, és zenei tapasztalat árad belőle, ami baromi ritka. Ezen a tájékon már erősen elbizonytalanodtam a helyezéseket illetően, mert igazából innentől kezdve az ember hangulatától függ, hogy melyiket tekinti épp az első helyezettnek.
Az album egy pillanatra sem tétovázik, teljes magabiztossággal tör előre, és soha nem ijed meg önmagától. Ha egy kicsit is pörgősebb hangulatban vagy, ezt a lemezt elindítva garantáltan lesz egy mesés fél órád... a speed metal sose szólt még ilyen jól!

 

5. Vexovoid - Call of the Starforger

 

A Voivod által mutatott messzi galaxisok rendszere mára kezd elérhetőnek tűnni. A Vektor briliáns 3 albumos példamutatása után számos banda próbálkozik a sci-fi thrash nevű stílus megfogalmazásával. Lévén, hogy ez a vakmerő vállalkozás egy átlagon felüli hangszeres tehetséget igényel, így sokan elbuknak az úton. Azonban a Vexovoid kivétel ez alól. Az idei évet tekintve kijelenthető, hogy felzárkóztak a Vektor által mutatott irány mellé, és az év végén letettek az asztalra valami olyat, amit bizony még emésztgetni kell. Hát tegyük ezt egy szép helyezés konstatálása után!

 

4. Pallbearer - Heartless

 

Ismét egy kakukktojás a stílus tekintetében. Ez eddigi albumokhoz képest a Pallbearer idei lemeze talán nem olyan súlyos és extrém, viszont van benne valami egészen költői hozzáállás, amivel a jelenlegi zenei világban alig lehet találkozni. A zene sarkítva melodikus doom-nak mondható, de úgy gondolom, hogy többször is túllépi annak határait. Kiemelkedő alkotás, mely egy egészen sajátos oldalát mutatja be a melankóliának.

 

 3. Bell Witch - Mirror Reaper

 

A neten olvasható metál-média által az egyik leginkább felkapott album az idei Bell Witch dal. Bizony dal, mert ahogy azt valószínűleg már többen tudjátok az egész album a maga közel másfél órájával egyetlen dalként van feltüntetve. Bár különböző formátumokon 2 és 4 részre van osztva, de a banda eredeti elgondolása szerint ez csupán egyetlen dal. Méghozzá milyen... az emberi lélek bugyraiba, legalsó, alig ismert zugaiba és barlangjaiba kalauzol el minket. Alig szól hozzánk, csak vezet a sötétség gyomrába. Erősen ajánlott egy kietlen, sötét éjszakán, mikor a Holdat sem látni, és körös-körül sötétség van csupán. Egy utazás ez világokon átívelve. És nem túlzok. Ha a kellőképp megfelelő körülmény és tudatállapot adott, akkor képes egy olyan élményt nyújtani, amit én személy szerint eleddig még soha nem tapasztaltam zene révén - de máshogyan sem.
Az album a nemrégiben elhunyt dobos tiszteletére és emlékére készült. És valóban a halál témáját járja körül - mit járja körül... egyenesen beletaszít. Ritka alkalom, mikor a borító képes majdnem ugyan ezt érzékeltetni. Monumentális alkotás.

 

2. Bolt Gun - Man Is Wolf To Man

 

Ilyenkor vagyok gondban, mert beleélve magam a Bell Witch által nyújtott emlékekbe, a Bolt Gun 2 dalos albuma korántsem tűnik olyan kolosszálisnak. Itt tehát tényleg szinte semmi nem választja már el egymástól a helyezéseket, és majdnem lehetetlen rangsort alkotni. Ebből következően itt az első helyezett környékén a helyezéseket ne úgy tekintsétek, mint egyértelműen elkülöníthető szintek. Nagyon parányi a különbség szerintem köztük összértékelésükben, stílusuktól elvonatkoztatva.
A Bolt Gun felépítésre hasonló a Bell Witch-hez - itt két hosszabb dal van, összesítve rövidebb játékidővel. Az ausztrál bandát pár hete fedeztem csak fel, de hamar hozzánőtt a szívemhez. A zene kicsit black, kicsit doom, kicsit hardcore, kicsit stoner, kicsit sludge - és mindezeket a stílusokat úgy keveri-kavarja, ahogy azt senki más. Itt a nyers, fokozatosan építkező zenéről van szó, és semmi másról. Szintén egy trip a Bell Witch-hez hasonlóan. Kicsit olyan desert feelinggel megfűszerezve.

 

1. Craven Idol - The Shackles of Mammon

 

Az eddigiekből következően ez az első helyezett korántsem mérvadó, azonban így érzem helyesnek a listát. A Craven Idol zenéje hasonló a 6. helyezett Midnight-hoz, azonban a speed itt - bár egyértelműen jelen van, de - háttérbe szorul, és inkább a black/thrash keverése van főszerepben. Méghozzá olyan módon, amit én rengeteg zenénél hiányolok. Ez a sokszor hiányzó elem az őrület. Úgy gondolom, hogy ez efféle zenei stílusnál mindent visz az, ha meg van fűszerezve egyfajta őrült hozzáállással. A Craven Idol idei albumánál ez a vokálban mutatkozik meg elsősorban, de ugyan úgy benne van a hangszerek féktelen játékában is. Nincs egy röghöz kötött ritmus, hanem az elszabadult őrjöngés ordít szembe a hallgatóval. Számomra pedig ez a faktor az idei év lemezei tekintetében mindent vitt.

 

 

Mint látható, a listán egyetlen epic black stílusú, de még csak ahhoz közeli album sincs. Ez számomra is csalódás, és kissé félrevezető az oldal neve miatt. Azonban ezek az albumok minden tekintetben kiemelkedőek voltak az idei év extrém metal stílusait tekintve, így indokoltnak érzem az oldal neve ellenére is ezt a listát. 

Remélem, hogy a felsorolásban akad olyan, ami számotokra is újdonság. Én élveztem összeállítani a listát, és bízom benne, hogy nektek is ad valamit. Aztán ugye a jövő évet tekintve egy brutális koncertszezon vár ránk, szóval mindenkinek metálságban élvezetes új évet kívánok! 

- VTX

 

 

Ezévi visszatekintő update

2017.12.24. 21:34

#update: 2017.12.28.

Szépen lassan haladok az albumok újbóli megemésztésével, fel is húztam egy egyszerű listát, ami jelenleg így áll:

 

Elég jók:

Vexovoid - Call of the Starforger
Bell Witch - Mirror Reaper
Ad Cinerem - Shadows Of Doubt
Pallbearer - Heartless
Venenum - Trance Of Death
Below The Sun - Alien World
Nornír - Urd [EP]
Bolt Gun - Man Is Wolf To Man
Midnight - Sweet Death and Ecstasy
Sun of the Sleepless - To The Elements
Slaegt - Domus Mysterium
Wolves In The Throne Room - Thrice Woven

Egész jók:

Fellwarden - Oathbearer
Hallatar - No Stars Upon The Bridge
Kreator - Gods of Violence
Daupuz - Die Grubenmähre
Pillorian - Obsidian Arc
Ungfell - Tôtbringære
Darkenhöld - Memoria Sylvarum
Loss - Horizonless
Infinity - Hybris
Coldfells - Coldfells
Attic - Sanctimonious
Tombs - The Great Annihilation
Pestlegion - Dominus Profundum
Promontory - Promontory
Celephais - Monad
Satyricon - Deep Calleth Upon Deep

Elmegy:

Vin de Mia Trix - Palimpsests
Mountains Crave - As We Were When We Were Not
Arkheron Thodol - Thaw
Rimruna - Der Hatz entronnen...

----------------------------------------------------------------

Még hátravan:

Grift - Arvet
Craven Idol - The Shackles of Mammon

-----------------------------------------------------------------

Nem olyan jók:

Barrows - Obsidion
Locust Leaves - A Subtler Kind of Light
Dumal - The Lesser God
Talsur - Slough Of Despond
Frowning - Extinct
Saille - Gnosis
Veldes - The Bitterness Prophecy
Ghost Bath - Starmourner
God Dethroned - The World Ablaze
Cormorant - Diaspora
Mord'A'Stigmata - Hope
Hyperborean Skies - Empyrean Fracture
Insanity Cult - Of Despair And Self-Destruction
Vampire - With Primeval Force

Szerző: VTX

Szólj hozzá!