Ahogy látom, ez valamiért elmaradt, az oldal nevéhez hűen azonban nem szabadna kihagyni a palettából. Mint többen tudhatjátok, 2016 decemberében megjelent egy 3 lemezes Summoning feldolgozásokat tartalmazó anyag a Wolfspell Records gondozásában, amelyhez a méltán híres Caladan Brood is közreműködött egy tőlük elvárható minőségi tiszteletadással a stílusteremtő banda előtt. Itt írtam erről kicsit bővebben: KATT

Ezzel egy időben a Caladan Brood közel 3 év után írt is egy szösszenetet a facebookra, melynek fő mondandója annyiban áll, hogy a banda aktív, és egy új album dalszerzési fázisában van. Valamint a régóta kifogyott merch-et néhány hónapon belül feltöltik (azóta mondjuk már 3 hónap eltelt). Szóval lassan, de biztosan őrölnek a kerekek.

Ad Cinerem - Shadows Of Doubt

2017.03.07. 12:31

Egyfajta black és doom keveréket játszik ez a szintén német banda, akik első albuma ezév elején jelent meg, 2 évvel a bemutatkozó demójuk után. A két stílust már többen megpróbálták keverni, és akiknek van némi érzéke a dologhoz, azok kifejezetten combos, mélyből morgó zenéket össze tudnak tákolni, az Ad Cinerem pedig szépen beváltja az ilyesfajta hozzá fűzött reményeket. Elsőre kissé monotonnak tűnhet, de igazából ebben rejlik a két stílus keveredésének vonzósága. 

A borító kezdetlegességről árulkodhat, de mint tudjuk, csalóka lehet a külső alapján ítélkezni. Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt az 50 percet, mert elmélyülve benne, igazán velős energiákat képes felszabadítani. Egyetlen dolog hiányzik belőle szerintem, az pedig a néhol felbukkanó zongorahang - kifejezetten jól passzolna.

Nyktophobia - Fallen Empire

2017.03.07. 12:14

2015-ös alapulás, és a legelső anyag egy január végi debütalbum bő fél óra hosszúságban. A stílus alapjában véve melodic black alapokon nyugszik, de egyértelműen érezhető az is, hogy a banda még nem találta meg a saját hangzását. Ettől függetlenül mégis egy figyelemreméltó kezdésről írhatok, mert a Dissection, a Dawn, a Sactramentum, a Vinterland, és még sok más legendás stílusbéli banda hatásai érezhetőek a zenében. Ámbár a kiforratlanság ugyan úgy végigkíséri a játékidőt, mint ezen zenekarok hagyatékai.

Sokhelyütt lehetne inkább melidc death-nek nevezni, mintsem black-nek, de a két stílus között igazából a vadság/durvaság fokozatai tesznek különbségek, az pedig ingadozó, így igazából mindkét kategóriába beleillik.

Dumal - The Lesser God

2017.02.26. 10:08

A 2013-ban alakult USA-béli Dumal első albuma január elején jelent meg, és a három tagú banda így bemutatkozásul hatalmasat alakított. Az albumot megelőzi két-két split és EP, amiket bár nem hallgattam, de most az album ismeretében biztos belefülelek majd azokba is. 

A zenét egyfajta igazi old-school hangulat járja át. A dalszövegek témái is efelé hajaznak: valláskritika, természetközeliség, sötét erők, stb. Nem mondom, hogy ez manapság ritka, de a lemez egészét hallgatva mégis olyan érzés születik meg bennem, hogy ilyen zenét manapság már nem sokan csinálnak. Annyi az alstílus, a lehetőség, hogy tiszta black-et újonnan csak elvétve lehet találni. Na de itt egy ékes példája. Mindenkinek erősen ajánlom figyelmébe az anyagot, mert az alapoknak ad egy ízletes löketet, így szinte mindenkinek el tudja nyerni a tetszését, aki ezt a sötét stílust bármilyen formában is szereti.

Fen - Winter II (Penance)

2017.02.24. 08:00

Március 10-én érkezik az angliai Fen legújabb albuma, a Winter, mely már az 5. a sorban a banda 2006-os alapulása óta. A főként atmoszférikus black-et játszó csapat korábbi lemezei számomra egyfajta átlagot jelentenek az alstílust tekintve, viszont a hamarosan megjelenő album beharangozó dala egyértelműen erősebbnek érződik az eddigieknél. Kíváncsian várom hát, milyen lesz ez az új anyag.

Szerző: VTX

Szólj hozzá!

Címkék: 2017 winter fen

Aethyrium - MMXVI (demo)

2017.02.11. 19:48

Napjában tucatnyi számomra új zenét hallgatok meg, kutatok, és raktározok el későbbre. Mégis az elmúlt hónapokban alig tudok pár olyan anyagot megnevezni, amire azt mondom, hogy "na ez egy erős zene". És itt most egyáltalán nem csak blackről van szó, hanem mindenféle rock/metál zenéről, amiken átrágom magam. Egyre ritkább a minőségi anyag. Ezalatt persze nem a stúdiómunkát értem, hanem magát a minőségi zenét. Egyszerűen azt veszem észre, hogy kezd kihalni a kreativitás a zenékből, a játékosság. És egyre több az amolyan semmilyen jellegű zene, amik leginkább üres szürkeséggel írhatóak le.

Viszont nagy ritkán megesik, hogy olyan zenébe botlom, ami maradandó. Ami testes, vad, életszagú. Hát itt egy példa erre.

Az Aethyrium nevű bandáról nem sokat tudni, összvissz 2 demójuk létezik, egy 2007-ből, a másik pedig 2016-ból. Sejthető, hogy 9 év zeneileg azért sok különbséget jelent, viszont az előbbit nem hallottam, ezért arról nem is tudok nyilatkozni. Az utóbbin pedig csupán 2 dal szerepel, de szerencsénkre nem rövidek, így együtt kitesznek bő 20 percet. És milyen 20 perc az... A szavak helyett szóljon a portlandiak zenéje, és reménykedjünk benne, hogy ez egy leendőbeli album elöljárója.

Schattenvald - V

2017.01.27. 10:44

A német illetőségű Schattenvald egész nagy múltra tekint vissza ahhoz képest, hogy mennyire homályba borulnak. Ötödik albumuk jelent meg most januárban, mint azt a római számozás is mutatja, a banda viszont még 1998-ban kezdte tevékenységét akkor még egyemberes projektként. Jóval később, 2012-ben vált tényleges bandává, mikor a vokalista belépett. Az alapító pedig más zenekarokban is tevékenykedett/tevékenykedik, ezek közül a legismertebb talán a Cryptic Wintermoon.

Jelen zenét én személy szerint kissé kiforratlannak érzem még így ennyi év után is. Érezhető benne az old-school, ahogy az epic black felé való kikacsintás is. Ezen pedig azért még van mit összehangolni, azonban sokhelyütt kifejezetten élvezhető, amit hallunk. Ezért is írok erről az albumról. 

A banda önmagát egyébként az epic black stílusba sorolja - ezzel azért én vitatkoznék. De az tagadhatatlan, hogy néhol felbukkan a dolog. Mindenesetre egy olyan hallgatnivaló ez - és a korábbi anyagaik is - aminek megéri adni egy esélyt. Új oldaláról mutatja be a zenét, és hát pont ez az, amit mi fanatikusok is keresünk.

Pillorian - A Stygian Pyre

2017.01.16. 08:40

Aki esetleg még nem hallotta volna, annak bemutatnám a Pillorian első beharangozó dalát. A tavaly feloszlott Agalloch volt frontembere verődött falkába két másik zenésszel, és hozták létre ezt a bandát. Első albumuk, az Obsidian Arc március 10-én jelenik meg az Eisewald gondozásában, és egy európai turnéval indítják koncert-karrierjüket. Közép-Európát eddig szépen betáblázták, azonban magyarországi állomás sajnos jelenleg nincsen. Bennem erősen él a remény, de ha mégse jönnének ide, akkor a legközelebbi állomás a mostani helyzet szerint Grác lenne.

2016 legjobbjai (top 20)

2017.01.06. 14:03

Egy kis csúszás után, de végre itt vannak 2016 legjobb extrém metál albumai. Extrém metál alatt értem a black/death/doom/thrash stílusokat. Nyilván utóbbi három stílusnak azon irányzatai vannak előnyben, melyek közelebb állnak a black-hez Lássuk hát!

 
20. Odal - Geistes Unruh

Németország mostanában rengeteg black metál zenekarnak ad otthont, ami miatt azt hinnénk, hogy ez a minőség rovására megy, de egyáltalán nem így van. Ahogy az Odal esetében sem. A banda nagyon enyhe folk-kal átítatott vérbeli black-et játszik.


19. Cage of Creation - Into Nowhere

Kísérleti black, sok nyugisabb résszel. Az album sajnálatosan rövid, de egy páratlan utazásra kísér el minket.


18. Krater - Urere

Első hallásra nagyon erősen megindított ez az album, de minél többet hallgattam azóta, annál kevésbé tartom jónak. Ilyen ritkán fordul elő, de azért így is szép helyezést ért el. Káosz black-nek írható le, mely szintén Németországból származik.


17. Gespenst - Forfald

Dániából származó funeral doom-black keverék. Semmi különleges, de pont így jó.


16. Xoth - Invasion of the Tentacube

Egy frissen alapult death metál banda az USA-ból, akik valami újat próbálnak behozni a stílusba. Kimondottan szórakoztató egy album, erősen ajánlom annak, aki valami újra vágyik.


15. An Abstract Ilusion - Illuminate The Path

Szintén egy egészen új banda, akik a melodic death-t akarják megreformálni a sajátos ízlésükkel. Számomra kicsit gépies érzete van, de ettől függetlenül is szép helyen áll. Na meg persze svédek.


14. Woman is the Earth - Torch of our Final Night

Modernebb fajta atmospheric black az USA-ból. Tipikusan olyasféle zene, ami manapság feltörekvőben van. Ez látszik a népszerűségén is. És függetlenül attól, hogy az undergrounban populárisabb, a zene eredeti, és nagyon élvezhető.


13. Downfall of Gaia - Atrophy

Szintén egy modernebb irányzat képviselője. Ez pedig a post-black. Ha nem tudjuk, mi az, füleljünk bele a németek zenéjébe:


12. Aephanemer - Memento Mori

Francia melodeath, mely végre nem a svéd megszokottságot árasztja magából, hanem valami finom újdonságot képes felmutatni ugyan abban a stílusban. 


11. Eneferens - In The Hours Beneath

Talán meglepő, hogy egy teljesen ismeretlen egyemberes projekt második albuma szerepel ilyen előkelő helyen, de nekem annyira megtetszett, hogy muszáj voltam szép helyezést adni neki. A stílus egyfajta lassabb, sajátos atmospheric black. 


10. Hail Spirit Noir - Mayhem in Blue

A pszichedelikus black egy nevesebb alakjának az új albuma, ami felett egyetlen zenerajongó sem mehet el tétlenül. Megér egy hallgatást legalább, mert végtelenül sokszínű.


9. Aenaon - Hypnosophy

Az előzőhöz hasonlóan ők is görögök, valamint szintén pszichedelikusnak mondható black-et játszanak, egy kis szaxofonnal megspékelve. Bitang erős album lett.

8. Tardigrada - Emotionale Ödnis

Miután meghallgattam az előzetes dalt, rögtön felvéstem, hogy erre az albumra majd figyelni kell. Hát nem véletlenül. A sváci formáció első albuma letaglózóan jól egyesíti a depresszív és atmospheric alstílusokat egy hihetetlen hangulatvilágot alkotva.



7. Harakiri for the Sky - III : Trauma

A bandát nemrég ismertem meg, és a hardcore elemek eleinte kissé meghökkentettek, de szépen sikerül összekeverniük a black stílusának lényegével. Dühös zene, ami agresszióba torkollik.



6. Netherbird - The Grander Voyage

A melodikus black az elmúlt években sajnos igencsak kevés album esetében mutatta meg magát, és sokakkal együtt én is hiányolom a jelenből a Dissection-féle sodró dallamokat. Azonban egész jó pótléknak mondható a Netherbird zenéje, sőt... a hatodik hely önmagáért beszél az album rövidsége ellenére is.

5. Revel In Felsh - Emissary of All Plagues

A death metálban közel sem rejlik annyi lehetőség, mint a black-ben, így felkapom a fejem, mikor egy-egy olyan bandával találkozok, akik képesek felrázni a szokványos hangokat. A Revel In Flesh is ilyen, akik tavalyi albuma elsöprő erővel bír.

4. Imperium Dekadenz - Dis Manibvs

Ezt az albumot kizárólag egészében ajánlom. Ilyen erővel nagyon ritkán lehet találkozni. Eszméletlenül súlyos mű, összetett, és félelmetesen jó. 

3. Wildernessking - Mystical Future

A dobogó alsó szintjén e Dél-Afrikai bandának a második albuma áll, melyet szintén előnyös egészében hallgatni. A stílus pedig kimondottan modern. A post és atmospheric alfajok keverednek a black metál területén, kicsit hasonló a Harakiri for the Sky-hoz, ám méltóbb helyen szerepel.

2. Numenorean - Home

A többnyire albumborítója miatt tárgyalt Numenorean debüt lemeze az én füleimben a tökéletes modern black-et szólaltatja meg. Bámulatosan jól értenek ehhez a stílushoz, azaz a post és nagyon enyhe hardcore elemek black-kel való társításához. Valamint a depresszív alfaj is sokhelyütt beköszön. Remekmű.

1. Vektor - Terminal Redux

Első helyezett pedig ez a sci-fi thrash lemez lett a Vektor-tól. Szavak helyett hagyom a zenét, hadd bizonyítsa önmagát.




Ezeket az albumokat, mint azt néhányan talán tudjátok, bemutattam  a rádióműsoromban is, melynek utolsó adása december 30-án volt. Azonban hamarosan visszatér más formában. Bővebben beszéltem bennük a zenékről és bandákról. Itt tudjátok letölteni:

- 2016.12.23. adás letöltés
- 2016.12.30. adás letöltés

 

VTX

Krater - Urere

2016.12.18. 11:28

Szorgosan állítom össze az idei toplistát, mely valószínűleg 20 banda albumát fogja majd bemutatni. Néhol nehézségekbe ütközök, hogy sorrendileg miként helyezzem el az albumokat. Talán a legnehezebb feladat ezt elrendezni.

A Krater egy német banda, akik zenéje leírható káosz-blackként is, mégis sikerül bele melódiát, és egy kis epic vonulatot vinniük. Maga az album valahol a 15. hely körül kering, de még mindig nem tudtam végső nyugovóra tenni. Egyébként a bandának ez a 3. albuma a sorban, 2003-as alapulással maguk mögött. A gitárhasználat néhol erősen death metálos, mintsem black hangulatot idéző, ezért egy igencsak kevert zenéről van szó.