2013-at írunk, mikor ez az ausztrál banda kiadja igen sokszínű harmadik albumát. A zene néhol csapongó, másutt nyugodt, mint a tó, mely fölött felkel a nap. Annyi biztos, hogy pusztán a cascadian black nem írja le a stílusukat. Azonban sok olyan elem található a zenében, amik arra hajaznak. Mindenesetre vonatkoztassunk el most a stílusoktól.

Egy kivételesen igényes felépítésű album ez, mely a modern metal elmeit előszeretettel sorakoztatja fel egymás után. Méghozzá olyan egymásutánban, amihez fogható kevés akad. A hozzáértés, amivel összesimítják a szakaszokat, egyszerűen mesteri. Persze mint a legtöbb esetben, azért itt is van hova fejlődni még, de harmadik album tekintetében egy igencsak magasztosan összetákolt lemezről beszélhetünk. Hamarosan pedig jön a negyedik album, mely több mint 4 éve várat magára, így szerintem megalapozott bizalommal nézhetünk elébe egy kitűnő korongnak. Na de ne hamarkodjuk el a kijelentést, egyelőre barátkozzunk meg az első három lemezzel, kezdve pl a legutóbbival.

Nahtrunar

2016.07.12. 14:13

Alapjaiban a Nahtrunar tiszta black-et játszik, viszont azt egy olyan őszinte és nyílt formában, hogy hamar megragadja a hallgatót. Dallamok ütik fel a fejüket itt-ott, oldschool hangulat uralkodik a két főbb anyagon (első demó és debüt album), ráadásul mindennek tetejébe majdhogynem tökéllyel operál a káosz és kiteljesedés határmezsgyéjén. Egy olyan hangzásvilágról van szó, ami a kétezres éveket tekintve alig fordul elő, mégis szerintem pont ez az, ami a black metal lényegét jelenti. Átkötő szerzemények és főbb művek váltják egymást az albumon, mint akár egy színházi darabban, ez pedig kölcsönöz neki egy bizonyos emelkedett hangulatot, mely egyben visszarepít az ódon várkastélyok s megbecsült tisztesség világába, de mégis modernebb hangzásbéli megoldásokkal eszközölve azt. Míg a demó méginkább visszatér a gyökerekhez és a velejét ragadja meg a sötétség spirituális mivoltjának. A csont és bőr emberről szól, ahogyan a fekete űrben eggyé válik a végtelennel. 

Erősen ajánlott mind az album, mind az első demó:

Van itt egy elég szép és tiszta black metal lemez, érdekességek nélkül. Ennek ellenére úgy magával sodor, hogy csak álmélkodva lehet követni a történteket.

Az USA-beli black metal többnyire nem képes rá, hogy felkeltse a figyelmem. Kivételnek számítanak ezalól a Cascadian Black bandák, meg néhány különálló egyediség (pl Agalloch). Viszont ez az album egyszerűen vonzza a füleimet. Annyira egyszerűenek tűnnek a dalok, olyan átlagosnak, mégis van bennük valami szavakkal megfoghatatlan áramlás, ami megadja a varázsát. Megidéz egy old-school érzést, mégis ezt az egészet egy modernebb környezetben teszi. Aligha hallottam ilyet mostanság.

Persze türelem kell hozzá is, mint minden alkotáshoz, mert csak akkor képes átadni, amit rejt. De ha kellő figyelmet szánunk rá, esélytelen hogy cserbenhagyjon. Ráadásul a borító is valami eszméletlenül jó.

Az album még 2013 elején jelent meg, azelőtt csak egy demoanyag jött ki a bandától még 2005-ben. Szóval epekedve várhatjuk mit hoz a jövő a Winterlore háza tájáról, és ha minden igaz még idén megjelenik egy új lemezük!

Arx Atrata - Oblivion

2015.09.06. 13:59

Valahogy így tudnám elképzelni az igazán jóféle modern atmoszférikus blacket. Eltekintve most az itt-ott felbukkanó ambient témáktól.

A legtöbb atmoszférikus blekket játszó újonnan felbukkanó banda/egyemberes projekt általában olyan zenével áll elő, mint pl. az AshbringerAzaz egy monotonitás felé tendáló, nagyon sűrű és összemosódó hangzással, mely nekem nincs épp az ínyemre. Ezzel szemben az Arx Atrata - bár nem mutat olyan hú de nagy eltérést ettől a többségtől - mégis másfajta megközelítéssel áll elő. Néhol bevon ambient próbálkozásokat, és sokkalta gyakoribbak a tempóváltások, kiállások is. Ezeknek köszönhetően mondhatni visszatér az atmospheric black gyökereihez, de ez mégsem mondható el őszintén. Nem, mivel borzasztó erősen ott figyel az a modern hangzás, ami nem kerülheti el az ember figyelmét.

Tehát ez a modern black-megközelítés társul egy - hatalmas idézőjelek között - "old-schoolnak" mondható zenei szemlélettel. Mindez pedig egy merőben új helyet ad az efféle irányoknak. Szóval kíváncsian várom, hátha lesz ennek fejlődése. 

Bár ez az album 2013-ban jelent meg, azonban vannak azért hasonló - progresszívet az atmoszférikussal összemosó - hangzásbeli próbálgatások.

Szerző: VTX

Szólj hozzá!

Címkék: oblivion 2013 arx atrata

Havukruunu

2015.07.20. 15:14

Újból egy kis old-school élesztgetés, méghozzá Finn módra.

Itt-ott olyan érzülete támadhat az embernek, hogy Bathory-t hall. Bizony ám, és ez aligha lehet hátrány. 

A Finn kettős pályafutása nem nyúlik vissza valami régre: 2013-ban alapultak, azóta pedig a mondhatni megszokott demók és EP-ék uralják náluk a terepet. Motivációból és tehetségből eddig úgy tűnik nincs hiány, és ez a kettő már bőven elég valami kapósra. Ez így is van, mind az áprilisban kiadott EP lemeznél és az utána következő, csupán pár napos single anyagnál is.

Negatívumként annyit tudnék felhozni, hogy talán nincs még bennük elég érettség és megfontoltság. Kérdezhetitek persze, hogy egy száguldós black zenéhez ez minek kell, és részben igazatok is lenne, de az ilyen kategóriában az olyan alkotás a maradandó szerintem, ahol az előbb említett két tulajdonság adott. Szóval még meg kell keresniük azt a bizonyos saját hangzást, de mindképpen jó úton haladnak felé.

Oprichnik

2015.06.06. 09:26

Kanadai melodic black - kell ennél több?

Egy kicsit demó hangzása van az anyagnak, de hát első albumról van szó, ez elfogadható. Ez az egyetlen album még 2013 őszén jelent meg, azóta néma csend honol az egyemberes projekt háza táján, s mai viszonylatban ez aligha lehet meglepő (valószínű, hogy a közeljövőben megjelenik egy új anyag). A zenét tekintve több elem ötvöződik itt, nem csak a melodic alstílus van jelen. Többször megjelennek akusztikus gitárral játszott részek, na meg persze a szinte állandó szinti is ott figyel a háttérben. Leginkább talán a Vordven féle Towards The Frozen Stream-hez hasonlítható, de könnyen párhuzamba lehet még hozni olyan bandákkal, mint a Thy Serpent, a Dawn, vagy a (félve írom) Dissection. Utóbbi kettőhöz mérten nem olyan száguldó, de ezt leszámítva zeneileg igazából nincs nagy különbség.

Az albumborító kimondottan tetszetős - egyszerű és nagyszerű. :)

Utstøtt - Legender Odin

2014.11.17. 12:25

Úgy tűnik egy új hullám van kibontakozóban a black metal színtéren, méghozzá az atmospheric és epic alstílusokban ötvöződve. Ezt arra alapozom, hogy az utóbbi 2-3 évben az előző évtizedhez képest jóval több ilyen anyag jelent meg. 

Itt van például az Utstøtt, a 2013 közepén megjelent EP-jével. Bandcamp oldalán azt írja, hogy a Summoning, a Windir és a Caladan Brood ihlette a zenéjét, és ez így is van. Az ilyen körökben mozgók ügyelnek a minőségre és nem dobnak csak úgy össze egy anyagot, így ez az EP - mely az eddigi egyetlen anyag - olyan jól szól, mintha egy bejáratott procedúra eredménye lenne. Persze ehhez a technika rohamos fejlődése is hozzájárul. 

A borító immáron harmadszorra is Albert Bierstadt munkássága (előzőleg a Summoning és a Caladan Brood is felhasználta), és meg kell hagyni annyira passzol, hogy olyan érzést kelt, mintha a festő látta volna a jövőt és az ilyen epikus művekért festette volna a hatalmas teret és szépséget magába foglaló képeit.

Maga a zene nem hoz sok újdonságot ebbe az underground színtérbe, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy emiatt bármi rosszal is meg lehetne bélyegezni. Általánosságban gyorsabb és feszesebb melódiák jellemzik, mint a két nagynevű megihletőt, ez pedig csak felserkenti a black metálos vért a hallgatókban, szóval panaszról szó sincs, semmilyen értelemben. 

A dalszövegek a Viking mitológiát dolgozzák fel, és ültetik azt egy epikus hangzásvilágba - mintegy időgépként funkcionálva fogják a hallgatót és repítik vissza Odin korába, ki vágtatva nyolclábú lován, Sleipnir-en, üldözi az ellenséget a vérrel átitatott hegyeken és dombokon át.

Ami a projekt jövőjét illeti: "Hjørungavågr" néven lett bejelentve a nyár végén az első album megjelenése. Egy előzetes közzé is lett téve, és november 11-én a facebook oldalon azt írta ki Navnløs, a projekt egyetlen feje, hogy az album megjelenése már közeledik. Reméljük még idén meg is érkezik!

Új Saille album: november 10.

2014.09.14. 10:35

Érdekes, hogy a trailerben 'Epic Black Metal'-nak titulálják magukat, holott azért ez nem igazán van így. Sokkal inkább symphonic. Szerintem. Viszont a zenéjük rendesen odavágott az első két albumon is, és itt sem hangzik rosszul. 

Szóval várós anyag. Addig is ajánlom mindenki figyelmébe a korábbi albumokat:

2011 - Irreversible Decay

2013 - Ritu

Caladan Brood interjú

2014.04.15. 15:31

Gondoltam lefordítom ezt, sok érdekességet meg lehet belőle tudni.

Eredeti: http://blackholeparadise.wordpress.com/2013/02/24/interview-with-caladan-brood/

Az egész ‘Echoes Of Battle’ teljesen beszippantja a hallgatót az album kezdetétől a végéig, és egy fantasztikus földre viszi elszakítva a valóságtól. A kezdeti terv is az volt, hogy ezt az elszakadást érzékeltetitek majd a hallgatóval? Milyen hangulatot akartatok a zenétekbe vinni?
Caladan Brood: Igen, ez volt. A zenénk fantasy-témájú, és mint olyan, az elszakadás szerves része ennek. Ha élethűnek találod a zenénket, akkor elértük az eredeti célunk.

Shield Anvil és Mortal Sword, mikor valósítottátok meg a céljaitokat a Caladan Brood segítségével? Hogyan jött létre a banda? 
CB: A Caladan Brood egyszerűen a kölcsönös szeretetünkből jött létre olyan bandák iránt, mint a Summoning és az Elffor, és olyan könyvek iránt mint a Malazai Bukottak Könyvének Regéje és általánosságban a fantasy témájú irodalom/játékok iránt.

Mi volt a ‘Malazai Bukottak Könyvének Regéjében’ ami az ösztönzést adta, hogy írjatok róla?
CB: Egy igazán élethű és komplex fantasy világról van szó, egy nagyon mély és gazdag történeti háttérrel, sokszínű kultúrákkal, és a karakterek hatalmas, változatos felvonultatásával. A történet önmagában igazán hősies/epikus (epic), magába foglal egy óriási, háború sújtotta világot számos kontinenssel, összetett társadalmakkal, izgalmas csatákkal, és olyan cselekménnyel, amibe mi, mint olvasók teljességgel beleéljük magunkat. Rengeteg felfedeznivalót nyújt nekünk, és úgy érezzük, hogy a ‘Malazai Bukottak Könyvének Regéje', a maga sötét hangulatával és irdatlan kiterjedettségével tökéletes hátteret ad az ilyenfajta zenének. Odavagyunk ezekért a könyvekért és reméljük, hogy a rajongóink élvezni tudják mindennek a zenei változatát.

A Caladan Brood nevet egy a könyvből vett fővezértől kölcsönöztétek. Miért éppen rá esett a választás?
CB: Caladan Brood egy olyan karakter, aki hatalmas erő birtokában van, de a múltja nagyrészt felfedetlen marad a történések alatt. Tetszett az erőnek és a rejtelmességnek ez az ellentéte, és a neve ráragadt a projektre a pillanattól kezdve, mikor játszani kezdtünk az ötlettel.

Az albumot egyértelműen a Malazai Birodalom inspirálta és a háborús regék nagy tárháza, mit Steven Erikson írt. De ezt a világot leszámítva érdekel még más fantasy-témájú mű is?
CB: Teljes mértékben. Mindketten telhetetlen olvasói vagyunk a fantasy és science-fiction témájú műveknek; Tolkien, Moorcock, Jordan, Cook, Donaldson, Howard, és sokan mások. Mindemellett még sokat is játszunk, és az efféle élményeink olyan játékokból, mint pl. az Elder Scrolls sorozat, a Diablo I & II, a Warcraft II: Tides of Darkness, a Heroes of Might and Magic, és ehhez hasonlók nem kis mértékben befolyásolták zenénket.

Annyi minden történik zeneileg az ‘Echoes Of Battle’ albumon. Több rétegnyi melodic black metal riff, szomorú, mégis kiterjedt klasszikus zenekari részek, szelíd folk dallamok, gyönyörű zongora és elképesztő ének harmóniák. Hogyan raktátok mindezt össze a stúdióban?
CB: Hát a "stúdió" igazából csak egy otthoni számítógép volt, haha. A végső masterelés és az ének felvétele egy barátunk otthoni stúdiójában készült, és úgy érezzük, hogy nagyszerű munkát végzett. Fogta a mixeket és egy gazdagabb, minőségibb dimenzióba sikerült átvinnie azokat. Szorosan velünk dolgozott a végső masterelés alatt, mi pedig nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel. Ami magát a zene menetét illeti, részletesen követni akartuk az egységek elrendezését. Olyan hosszú dalokkal, amilyenek az albumon vannak, nagyon trükkös tud lenni, hogy mindent összefüggően és érdekesen tudjunk elrendezni; néhol ez sikerült és van ahol vélhetőleg nem. Viszont mindenképpen sokat tanultunk az ‘Echoes of Battle’ felvétele alatt, és nagyon élveztük a vele töltött munkát.

A zenétekben sok motívumot kölcsönöztetek a Summoning-tól és általánosságban is nagyon hasonlítanak az elemek az ő világukhoz. Az ‘Echoes Of Battle’ alapján a Caladan Brood-ot mégis lehetetlen összetéveszteni bármi mással – egy teljesen új alapra helyeztétek a fantasy-alapú zenét. Mennyire inspirált/ösztönzött titeket a Summoning?
CB: Nyilvánvaló, hogy ami legjobban befolyásolta a zenénket, az a Summoning. Mélyen tiszteljük őket és ki akartuk próbálni, hogy sajátkezűleg hogyan tudunk olyan zenét csinálni ami bár tőlük gyökeredzik, mégis megvan a maga egyedisége itt-ott. Nem akartunk semmi újat vagy különbözőt alkotni; csak hozzá akartunk járulni a Summoning vénához. Természetesen vannak az albumon olyan részek, amik teljesen nyilvánvalóan Summoning eredetűek. Tudjuk, nem kerülhetjük el, hogy hozzájuk hasonlítsanak minket – de nem is igazán akarjuk ezt elkerülni. Persze lesznek emberek, akik lehordanak minket, hogy egy ilyen egyedi banda hangzását vettük át; másfelől viszont vannak, akik örülnek, hogy több ilyen stílusú bandát hallhatnak. Igazából úgy érezzük, hogy egy olyan albumot sikerült az asztalra tennünk, ami a Summoning stílusa mellet egy kis sajátságot is fel tud mutatni - ami lényegében az eredeti célunk volt. Nem akarunk másokat meggyőzni az ‘eredetiségünkkel’ vagy az ‘újításunkkal’, mert egyszerűen nem ez a célunk. Mi csak ihletet merítünk a kedvenceinktől, és élvezzük az ezzel töltött időt.

A Tolkien-metált felidézve sok-sok remek bandát meg tudnánk nevezni, de nincs valami sok projekt, amit a ‘Malazai Bukottak Könyvének Regéje’ inspirált volna. Ahogy Tolkien munkái ösztönöztek olyan nagy projekteket, mint a Summoning és az Elffor, gondoljátok, hogy egy újfajta érdeklődést hoztatok létre Erikson munkái iránt és esetleg utat törtök egy újfajta fantasy metálnak?
CB: Hát biztosan nem törünk utat semminek, haha. A fantasy-témájú black metal egyáltalán nem új, és mi nem igazán újítottunk rajta semmit – de ahogy fentebb említettük nem is ez volt a célunk. Viszont csodás lenne, ha a zenénk felfedezése ösztönözné az embereket arra, hogy beleássák magukat a Malazai Bukottak Könyvének Regéjébe. Ami azt illeti több e-mailt is kaptunk az emberektől, akik azt írták, hogy a mi zenénknek köszönhetően leltek rá a könyvre, és igazi jutalom nekünk, hogy ezt megtudtuk. Mivel a ‘Malazai…’ nincs olyan régóta a könyvesboltok polcain, mint a Tolkien, Moorcock, Howard, Lovecraft, és más egyéb írók könyvei, amik inspirációt adhatnak a metál bandáknak, ezért a hatása a zenére sokkal kisebb volt; persze ez nem kisebbíti a minőséget és az elképesztő világalkotást, amit Erikson és Esslemont tár az olvasók elé, és nem is cáfolja azt, hogy milyen sokrétű hátteret tud adni a zenének úgy általánosságban.

Milyen más előadók/bandák inspiráltak még titeket?
CB: A Summoning mellett hatással voltak még ránk az olyan bandák, mint az Elffor, a Nazgûl, a Graveland, a Vordven, a korai Nokturnal Mortum, és a többi... Még a Vikinges Bathory és a Moonsorrow is hatással voltak ránk néha. Sokat vettünk át még az olyan medieval/fantasy ambient műfajban játszó zenekaroktól is, mint pl. a Mantle of Dust, és Lord Wind, és mindemellett még olyan játékok zenéi is nyomot hagytak az albumon, mint az Elder Scrolls, Warcraft II: Tides of Darkness, Diablo I & II, Heroes of Might and Magic, stb.

Mit szólnátok, ha egy filmhez kéne zenét csinálnotok?
CB: Jó szórakozás lenne, de ez nem éppen olyanféle dolog, ami passzolna a Caladan Brood-hoz, haha.

Felmerült már bennetek, hogy bevegyetek egy dobost a bandába? [Tudni illik, a dobhangok számítógéppel készültek - kicsit illúzióromboló volt nekem, de azért sokat nem rontott. - VTX]
CB: Nem, nem igazán. A programozott dobok olyan hangzást kölcsönöznek a zenének, ami nekünk tetszik. Furcsa lenne nekünk akusztikus dobokkal dolgozni.

Megfelelne a valóságnak, ha azt mondanánk, hogy a Caladan Brood soha nem fog élőben játszani?
CB: Igen ez teljesen megfelelne.

Úgy hallottuk, hogy már most új albumon dolgoztok. [Most = 2013. február vége] Hogy alakul a dolog?
CB: Jónak tűnik. Van egy kis anyagunk, amit az ‘Echoes of Battle’ felvételei alatt rögzítettünk, de nem tettünk rá az albumra, szóval újradolgozzuk azokat a dalokat, és vagy egy EP-hez vagy egy új album részeként felhasználjuk azt.

Mik a terveitek az év hátralévő részére?
CB: Lényegében az amit az előbb mondtunk; újradolgozunk néhány dalt, amit sose fejeztünk be rendesen és egy új kiadvány összedobásán dolgozunk.

Az ‘Echoes of Battle’ megrendelhető a Northern Silence-nél.

Interjú: Calum Robson.

Fordította: VTX