A minap szembetalálkoztam egy elképesztően erős első demóanyaggal, mely mellett nem lehet csak úgy elmenni. Hangsúlyoztam már korábban is, de nem lehet elégszer elmondani, hogy amely bandák legelső anyagai erősek, azokban tényleg hatalmas tehetség lapul. Hát erre lettem figyelmes az A Pale December esetében is.

Nehéz olyan hasonlóan tehetséget ordító legelső demóanyagot mondani, mint ez. Először az Agalloch From Which Of This Oak-ja jutott eszembe, amely szerintem még mindig a valaha készült legelsöprőbb első anyag a zenék történetében. De bátran mondhatom, hogy ez is ott áll közel hozzá.

Na de milyen stílusról is van szó? Lényegében atmoszférikus black egy csepp folkkal és itt-ott néhány melódikus elemmel ötvözve. Szóval a black egyik kiemelkedő alfaja. Nem hiába az, ugyanis aki ebben a körben jót alkot, az tényleg tud valamit. 

Ez az anyag a tavalyi év közepén jelent meg, azóta pedig a két főből (és néha egy vendégénekesből) álló együttes még kettő single anyagot mutatott fel, melyeket szerintem igazán megtarthattak volna egy leendőbeli albumra. Na de ők tudják. Az a kettő dal sem veszít igazából semmit sem a demón felmutatott minőségből. Szóval rendesen feladták maguknak a leckét valami tartalmasabb jövőbeli anyagot illetően. Na meg persze ezzel együtt mi is tűkön ülve várhatunk egy új anyagra. 

Természet ihlette atmoszférikus black metál Lengyelországból. A projekt egyemberes, és egyetlen anyaga még tavaly év végén jelent meg Redemption címmel:

Az atmoszférikus hangulat erősen összefonódik egy sajátos post-metál érzülettel, melyet az átlagosnál picit enyhébb monotonitás, és az egybefolyó hangok alkotnak. A vokál konkrétan elvész a zajok kavalkádjában, mégis ez paradox módon olyan érzületet ad az egésznek, mintha minden tökéletesen a helyén lenne az albumon. Természetközeli blackhez híven nincs hiány lassabb témákból sem, s ez ahogy fel-fel tör egy kiteljesedett káoszba az album során, az megdöbbentő, főleg hogy egy ember munkájáról van szó. 

Itt nincsen semmiféle díszítőelem, semmi extra, semmi csipke, pusztán csak szól a zaj, mely lüktetve kísér végig utunkon, s nem okoz csalódást.

Az elmúlt napokban szorgalmasan összeválogattam mindazt az idén bármilyen formában megjelent zeneanyagot (demo, split, EP, album) amelyekre felfigyeltem, és amelyeket többször is meghallgattam. Az előző bejegyzésben top 5-ről beszéltem, de hamar rájöttem, hogy egyszerűbb lenne 10-re leszűkíteni a kört, mert rengeteg kiemelkedő alkotás született idén. Így hát most két részre osztva röviden bemutatom azokat bandákat/projekteket, melyek számomra az ezévi fekete színtér leginkább magával rántó munkái. 

10. Haeres - Trom

Kanadai tiszta black metal, száguldó tempóval, mindent elpusztítva. 2009-ben alakultak, ez a második albumuk. Jellemzi zenéjüket többször is a gitárhangra fordított figyelem, az állandó, romboló dobtempó, és egy tipikus black metálos vokál.

9. Eerie - Into Everlasting Death

Újabb pure black, az előzőhöz viszonylag hasonló zenei felépítés, viszont gyakoribb a tempóváltás. Lengyel banda, szóval még talán láthatjuk is őket élőben valamikor. A True Detective című sorozatból (melyet mellesleg erősen ajánlok!) hallható pár bevágás, ami könnyedén feljebbpöcköli az egyediség mércéjét.

8. Ered Wethrin - Tides Of War

 Visszatérve gyökereinkhez, ezennel epic blackről van szó. Így hát zenéjüket a Summoning és a Caladan Brood inspirálta, azonban mégis érezhető benne egy 90-es évek féle norvég black hatás is. Az epic és a korai black ilyesféle találkozása nem mondható épp szokványosnak, sőt... így hát érdekes hallgatnivaló, annyi biztos.

7. Burning Dominion - In The Wake Of The Rising Sun

 Egy kis csavar: eddig nem igazán ejtettem szót progresszív black bandákról, most azonban ez már elkerülhetetlen, ugyanis idén több olyan prog black anyag is megjelent, amelyek könnyedén elrepítettek. Ezek közül az egyik a Burning Dominion első anyaga, akik korábban a Katharsys név alatt alkottak. Újból kanadai banda, zenéjük azonban nagyon egyedi. Olyannyira, hogy a lágy akusztikus dallamoktól kezdve a fejtépő, irdatlan tempóval száguldó instrumentalitás káosz közepette feltörő hörgésekig bezárólag mindent hallhatunk tőlük. Ezt a mindent olyan tehetséggel építik fel és pakolják egymásra, hogy az ember lélegzete is eláll, és pusztán a zene élteti már. Korábban is írtam már róluk, akit érdekel ide kattintva elolvashatja.

6. Utstøtt - Legender Odin

 Korábban már röviden beszámoltam az Utstott eddigi munkásságáról. Epic blackről beszélünk újból, melyre az alkotó által is említett Caladan Brood és Summoning voltak nagy hatással. A bejegyzésben említett új album valószínűleg idén már nem fog megjelenni, de szerintem a közeljövőben számíthatunk rá.

5. Reach The Moon - I Wander

Finn kísérletezgetős/depresszív black. Demo anyag, mely nem véletlenül került az ötödik helyre. Lehet, hogy csak az én ízlésemet sikerült tökéletesen megragadniuk, de szerintem hihetetlenül egyedi és komplex anyagot tettek le az asztalra. A riffek, a hangok összekötése hatalmas tehetséget mutat, mely a jövőben olyan mértékben ki fog teljesedni, hogy a Reach The Moon kulcsfigura lesz egy új hullám feltörésében. Ebben szinte biztos vagyok. Lényegében black metálról van szó, de amúgy van itt minden: prog, trash, heavy, death, doom... Képesek olyat alkotni, ami ötvözi a keményebb vonalak főbb elemeit, és mindezt egy feketére festett alakban tálalják. Nem vagyok elfogult, persze még van hova fejlődniük, de ez a demó anyag megmutatta, hogy mekkora tehetség rejlik ezekben a finn srácokban.

4. Cormorant - Earth Driver

 Progresszív black ismét. Több nem is lesz már, így hát én ezt az albumot tekintem az év legjobb prog black anyagának. Aki hallotta már, az valószínűleg egyet is ért velem, ugyanis a Cormorant ezzel a művel előkelő szerephez jutott a képviselt alstílusban. A kaliforniai srácoknak ez már a harmadik nagylemezük, és igazából ugyan olyan bivalyerős, mint az előző kettő. Az albumborító szintén átlagon felüli!

3. Sorcier des Glaces - Ritual Of The End

 Imhol vagyon a Sorcier des Glaces, kik már a dobogón díszelegnek méltán kiérdemelt harmadik helyükkel. A kanadai sötétség leghatalmasabb lovagjairól és alkotásaikról itt olvashattok bővebben.

2. Withania - Blütenstaub und Weidenharz

 Van itt minden a folktól az atmospheric alstílusig, de alapjában véve egy melodic black zenekarról van szó. Meglehetősen változatos és sokoldalú zenéjükkel a két német büszkén feszíthet a második helyen. Zenéjük inkább lassabb és dallamosabb a black metál átlagához képest, viszont pont ez a nyugodtabb légkör adja az alapot mindahhoz a lehengerlő teljesítményhez, amit L és X (a két bandatag) leműveltek. Korábban L alkotott a Weidenbaum név alatt. Érdemes a projekt két albumát meghallgatni!

1. Agalloch - The Serpent & The Sphere

^Katt a címre. 

Reméljük a következő év is sok kiemelkedő alkotást tartogat számunkra. Addig is ássátok bele magatokat a top 10-be, és akármit is ünnepeltek most, érezzétek jól magatokat! (:

Újból elvonatkoztatok az epic black vonaltól, de szerintem ahányszor ezt teszem, nem okozok csalódást - legalábbis remélem, hogy nem, de ha mégis úgy lenne, akkor nyugodtan írjatok!

 Ez az album, különösen a két folk nóta rajta (Goose River, Maritime Shores) kb. 50-szer ment le nálam a héten, és nem túlzok. Nagyon megfogott a hangulata - nem csak a két számnak, hanem az egész albumnak. A két folk daltól eltekintve az album megszólalása nagyon erős és A Melodic - Atmospheric Black szavakkal lehetne megbélyegezni. 

A bandáról (igen, újból banda és nem projekt, mivel 3-an vannak) annyit lehet elmondani, hogy 2009-ben alapultak, azóta 4 anyaguk jelent meg: 1 demó, egy album és két EP - ebben a sorrendben. Amit fentebb meghallgathattok, az a 2013-as album. Ajánlom még a két EP-t is! Ezek mellet  viszonylag aktívnak mondhatóak - már ha a black színtérhez viszonyítunk. Facebook oldalukból úgy tűnik, hogy az új albumot már 2015 elején meg is hallgathatjuk, ami bizony elég jó hír! 

Kanadai bandáról lévén szó, már az első belehallgatás előtt is elfogult voltam, de mint ilyen esetekkor, most sem csalódtam, sőt... A szemeimben (vagyis a füleimben) ez az év egyik kiemelkedő albuma. Szerintem fogok csinálni egy '2014 Top 5'-őt vagy valami hasonlót még szilveszter előtt, bár hogy hova fog kerülni, azt még nem tudom, de benne lesz az biztos. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy az olvasóim számára nyilvánvaló lehet, hogy nem éppen azt a true epic black irányt követem, és hogy inkább a komplex, változatos black zenét szeretem, mint a monotonabbnak mondható raw black felé tendáló fajtát. Így ebben a leendő top 5 listában is inkább olyanokra számítsatok. Remélem nem lesz kiábrándító.

November 10-én jelenik meg az új album, Eldritch címmel, és most itt is egy új videó. Engem lenyűgöztek! :)

Komolyan.