Krater - Urere

2016.12.18. 11:28

Szorgosan állítom össze az idei toplistát, mely valószínűleg 20 banda albumát fogja majd bemutatni. Néhol nehézségekbe ütközök, hogy sorrendileg miként helyezzem el az albumokat. Talán a legnehezebb feladat ezt elrendezni.

A Krater egy német banda, akik zenéje leírható káosz-blackként is, mégis sikerül bele melódiát, és egy kis epic vonulatot vinniük. Maga az album valahol a 15. hely körül kering, de még mindig nem tudtam végső nyugovóra tenni. Egyébként a bandának ez a 3. albuma a sorban, 2003-as alapulással maguk mögött. A gitárhasználat néhol erősen death metálos, mintsem black hangulatot idéző, ezért egy igencsak kevert zenéről van szó.

Egy igencsak szilárd albumról írok most. A svéd Khaospath 2013-ban kezdte pályafutását, és most november végén jelent meg a második albumuk, mely egy meglehetősen szolid, egyenes, és decens black metált mutat be a hallgatónak. Nincs igazán semmi különleges benne, és mégis ez az egyszerűsége teszi élvezhetővé. Nem machinál, nem kísérletezget, csak nemes egyszerűséggel kiéli magát a black területén. Néha pedig ennél nem is kell több. 

Sok helyütt dallamos zenéről van szó, ami leginkább a gitártémáknak köszönhető - melodikusnak azért mégsem nevezném a dolgot, mert annyira nem mérvadóak ezek a dallamok.

Afar - Selfless

2016.11.15. 12:16

Az USA-béli Afar néven futó egyemberes projekt durván egy hónapja adta ki bemutatkozó albumát. Stílusa az atmoszférikus- és post-black közé sorolható be. Maga a vokál aligha nevezhető black metalhoz hűnek, ugyanis sokkal inkább post-metalból ismert beszélősebb "ének" járja át a zenét, mely viszont minden más tekintetben black alapú.

Az underground csak úgy árasztja magából az egyemberes próbálkozásokat. Ezek néha jól be tudnak futni, de többnyire hamar elbuknak. Hogy mi lesz az Afar sorsa, az majd eldől, de addig is meg tudjuk hallgatni az albumot teljes egészében.

Gyakorta hangoztatom a tényt, miszerint a black metal manapság 3 fő úton halad a jövő felé: post-black, atmospheric black és hardcore-black keverék. Na hát a post és hardcore lett az alább meghallgatható EP lemezen összekutyulva, méghozzá oly módon, ami még a holtat is kiugrasztja a sírjából. Hihetetlenül energikus, és vad dalokat sikerült megalkotnia az End of Mankind nevezetű Párizs szívéből származó bandának - akik egyébként az Eternal Majesty utódának tekinthetők.

Dodenkrocht - Flesh Tones

2016.08.28. 12:03

Akinek hiányzik egy jó kis doom elemekkel tarkított black metal lemez, annak mindenképp ajánlom a holland Dodenkrocht idei albumát, a Flesh Tones névre hallgató alkotást. Az album lényegében egy keveréke az enyhén depresszív black és doom metáloknak, ezt a két stílust pedig olyan jól sikerült összehozniuk az egy betűs álnévvel rendelkező bandatagoknak (T, S, J, H, W) hogy az ritkaságszámba megy. Persze azt nem mondanám, hogy az egész bő 50 percet átjárja a doomos behatás, de azért egy jó nagy adagnyi részt átkarol.

Nem mellékesen itt-ott epic hangulatok is felütik fejüket, szóval újfent sikerült hűnek maradni az oldal eredeti szándékához.

süti beállítások módosítása