Coldfells - Coldfells

2017.06.19. 13:37

Az USA-ban székelő Coldfells március végén adta ki bemutatkozó albumát. Zenéjük a black és doom stílusok keveréke, mely igen masszív hangulatokat képes létrehozni. Ez náluk sincs másképp. Visszafogott, de súlyos ütemben haladnak a dalaik, mindezt pedig körülöleli egyfajta pszichedelikum is néhol. Egyaránt alkalmaznak tiszta és hörgős vokált is, így méginkább szélesítve a spektrumot, melyben léteznek.

Első album lévén azért érezhető a kezdetlegesség, azonban mondhatni ezt is az előnyükre fordítják, mert épp ebből fakad a több helyen is egyértelmű egyediségük. Mindenképp ajánlott melankóliát kedvelőknek.

Szerző: VTX

Szólj hozzá!

Címkék: black doom 2017 coldfells

Darkenhöld - Memoria Sylvarum

2017.06.16. 12:37

A Darkenhöld 2008 óta tevékenykedik, én pedig nagyjából 4 éve botlottam bele az első albumukba, mely még 2010-ben jelent meg. Kifejezetten tetszett, amit hallottam, és gyakran szólt nálam akkoriban. Egyfajta melodikus black, mely a középkort hívja megihletőnek. Tehát a recept meglehetősen jó, akárcsak a zene. A második album 2 évvel a debütanyag után jelent meg, és hasonló magasságokban tartotta fenn a fáklyákat, mint elődje. Újabb 2 évvel később következett a harmadik album, a Castellum. Ez számomra egy visszaesést jelentett. Talán csak a megszólalással van gond, de a gyenge stúdiómunka mindenképp érződik a lemezen. Olyan kásás (rossz értelemben) és kissé egybefolyó a hangzás. Magát a zenét figyelve, a minőség igazából egyáltalán nem hagyott alább, de a zene megszólalása hagy némi kívánnivalót maga után.

19143937_10156472437209152_2361559753936506921_o.jpg

És ezzel elérkeztünk az idei évhez, mikoris május közepén napvilágot látott a negyedik album a sorban. A hangszerek a felvételen itt már érezhetően jobban szólnak, mint az előző lemezen, viszont én úgy érzem, hogy az első két album még mindig dinamikusabb hang-ügyileg. Ami magát a zenét illeti, egy vérbeli, középkort megidéző hangulatot idézett meg a Darkenhöld már nem először. Le a kalappal előttük. 

Francia banda lévén, kissé féltem eleinte, hogy kezdenek belecsúszni a francia színtér általában gyér, és elsietettnek érződő bandáinak tömegébe, de nem ez történt. Példaértékű egyensúlyt vonultatnak fel a szintetizátor-használat és az old-school black hangzás elegyengetésében. Azon a bizonyos arany középúton járnak. A zene változatos, mégis minden percénél érződik a valódisága, és egyénisége. Nem koppintás, nem mímelés, hanem igazi középkort idéző, csatákat felelevenítő, lovagokat megjelenítő, várakat dicsőítő, s mégis modern black. Szeretjük az ilyet.

Arkheron Thodol - Thaw

2017.05.27. 12:27

Vegyünk egy fazéknyi korai Agalloch-ot, majd keverjük össze a modernebb fajta cascadian black két púpozott kanálnyi adagjával, és máris megkaptuk a formálódó Arkheron Thodol világát. Ezekben ugye ott lapul egy erős természetközeliség, filozofikus világlátás, és egy kimagasló egyediség. Mindezt egy igen optimális albumhosszba lefektetve (56 perc) egy valóban figyelemreméltó zenét kapunk.

A banda 4 tagú, az USA-ból származnak, és 2012-ben alapultak. Jelen tárgyalt albumuk a bemutatkozó full-length, ezt 2015-ben előzte meg a legelső kiadvány EP lemez 2 hosszabb dallal. Ez utóbbi révén ismertem meg a bandát, mely két dalt előszeretettel játszottam egykori rádióműsoromban, és félreraktam magamnak a nevüket, mert bizony várható volt, hogy valami komoly anyaggal fognak előrukkolni hamarosan... de arra nem számítottam, hogy egy ennyire izmos korong lesz belőle. Minden tekintetben felülmúlták az elvárásaimat.

Mint azt tudhatjátok, számomra az egyik legmeghatározóbb banda a közelmúltban feloszlott Agalloch, így megismerni egy hasonló zeneiségben alkotó formációt, egy igencsak jóleső érzés. Valamint tisztában vagyok vele, hogy sokaknak szintúgy fontos zenekar voltak ők, így csak ajánlani tudom ezt a kimondottan erős albumot. Majdhogynem hibátlan. A hibákat pedig ilyen szinten már igazából a személyes preferenciák adják - hogy kinek milyen apróságok tetszenek a zenében.

Emyn Muil - Elenion Ancalima

2017.05.26. 11:47

Végre egy olyan albumról írhatok, mely az oldal címadó stílusában fogant, ráadásul a fenti logók között is ott figyel. Az Emyn Muil még 2013-ban adta ki Túrin Turambar Dagnir Glaurunga című debütalbumát, és abban az évben a Caladan Brood-dal egyetemben egész felkapott lett.

A második album nagyjából ugyan azt a szintet hozza, mint az első. Epikus, harci jellegű csatakiáltásokkal, és hangokkal operál. Bár az elsőhöz képest itt valamelyest megfogyatkozott a szintetizátor-használat (az utolsó dalt leszámítva), de azért egy alapvető epikusságot fokozó hang gyakorta ott figyel a felszín alatt.

Ami a dalok minőségét illeti, teljesen elfogadható jellegről beszélhetünk. Bár egy kissé elmosódottan szól, és nem annyira dinamikus, mint az előbb említett Caladan Brood debütlemez, de azért élvezhető.

Egyetlen nagyobb negatívumot tudok megemlíteni, ez pedig a lejátszási idő. Műfajához képest ugyanis ez a 41 perc igencsak rövid. Az ember szerintem egy ilyesmi zenétől - már ha szereti - azt várná, hogy azért minimum 50 percig szóljon. Azonban ezt leszámítva egy teljesen korrekt albummal állunk szemben. Se több (sajnos), se kevesebb.

Venenum - Trance of Death

2017.05.15. 10:19

A Venenum egy négytagú, 2008-ban alapult death/black alapú zenét játszó német zenekar. Első anyaguk egy EP lemez volt, mely 2011-ben jelent meg, ezt pedig idén követte a Trance of Death névre hallgató debütalbum.

Elsőként érdemes leszögezni, hogy nem egy szokványos zenéről van szó. Sok a fordulat, a változatosság. Komoly témaváltások hada sorakozik fel egymás után, melyek összekötéséért teljes mértékben a játékosság felel. Hallatszik a zenében, hogy itt nincsen semmiféle végcél, avagy elhivatottság valamilyen hangzásvilág kialakítására, hanem a puszta játék, és az ezzel összeszőtt düh adok-kapok párharcának dallamokban való megnyilvánulásának lehetünk fültanúi. Minden hangszer kölcsönösségben van egymással, és közösen építenek fel valami progresszív szagú death/black örvényt, mely könnyedén beszippantja a hallgatót.

Ami a death/black keveréket illeti, többnyire a death ág mutatja meg magát, azonban néhol találkozhatunk a black metal sajátosságaival is.

Összességében tehát egy igen komplex, és sokszínű album ez, melyet erősen ajánlok minden extrém metált kedvelőnek. Nagy eséllyel szerepelni fog az év végi toplistában is.

Ungfell - Tôtbringære

2017.05.10. 19:24

Tekintsünk vissza a 90-es évek elején elburjánzó black metal hangzásra, vágjunk hozzá egy kevés okkult hangulatvilágot, hintsük meg enyhén melodikussággal, mártsuk bele a középkor mocsarába, és máris megkapjuk az Ungfell nevezetű svájci formációt. Ezt két ember alkotja, akik idén februárban jelentették meg debütalbumukat. Érdemes végighallgatni, aztán ha jól fülelünk, még békákat is el lehet csípni.

Igazán nyers, és nem az a károgós vokál jellemzi, hanem inkább a rikácsolós fajta. Katt a lejátszásra, és kiderül, mit értek ez alatt.

Infinity - Hybris [2017]

2017.05.01. 11:43

Az Infinity nevű holland banda még 1995-ben alapult, de első albumuk csak 2003-ban jelent meg, utána azonban sorban jöttek a long play lemezek. Legutóbbi albumuk 2012-ben látott napvilágot, de most nem az (a nem mellesleg figyelemreméltó) alkotás van terítéken, hanem legutóbbi anyaguk, a március végén megjelent Hybris nevű demó. 

Csupán két dal szerepel rajta, de valószínűleg egy igen erős közelgő album érkezését hirdeti. A zene alapvetően black, de egy kicsit meg van csavarva occult elemekkel, ami a zenében általában az apró és szokatlan sajátosságok által mutatkozik meg.

Insanity Cult

2017.04.21. 12:32

Az előzőleg bemutatott bandához hasonlóan, itt egy újabb kivétel a jellegtelenség alól. A görög Insanity Cult 2011-ben alapult, azóta pedig egy EP és két album került ki a kezükből. Zenéjük tisztán black, és félő, hogy ez manapság már nem valami kielégítő sokaknak, azonban van itt egy nagy DE: maga az alap stílus, amiért ez a blog is létezik, egy olyasfajta különc, amit nehéz tényleg jól művelni. A borongós érzésekről van itt szó, az üresség, és a káosz harcáról a mindennapokban... az ilyesmi gondolatokat kevesek tudják úgy igazán zenébe formálni. Bár sokan próbálkoznak, a legtöbb ilyen nekifutás olyan semmilyen. Nem érzik át.

Mikor azonban jön egy ilyen banda, és emlékeztet arra, hogy az ember miért vetette bele magát az efféle megtépázott, borzalmakkal körülölelt lélekfelszabadító ordításáradatba, akkor már nem kérdés, hogy ezt a fajta zeneiséget valóban kevesen képesek megalkotni annak eredendő eszmeiségéhez hűen.

A legutóbbi album idén februárban jelent meg. Jelenleg mindhárom eddigi anyag ingyenesen letölthető digitális formában a bandcamp-ről.

Pillorian élő felvétel

2017.04.18. 16:47

Itt egy egész jó kis felvétel egy pár napos Pillorian koncertről. Sajnálhatjuk, hogy a magyar szervezők nem hozták el őket. A debütalbum összes dala adja ki a koncertet.

Szerző: VTX

Szólj hozzá!

Címkék: live élő 2017 pillorian

Várhatóan valamikor májusban jelenik meg a második album az olasz Emyn Muil jóvoltából. Az első album zeneileg egy synth-centrikus epic black-et mutatott be, a beharangozó videó alapján pedig úgy tűnik, ennél egy kicsit keményebb vonalra számíthatunk a következő lemezen.