Végül következzen az élmezőny.

 

10.  Beyond Creation - Algorythm

A már elég jól ismert Beyond Creatio-féle technical death 2018-ban is megmutatta az arcát, és abszolút képes volt szinten tartani az eddigieket. Megérdemli a 10. helyet, nem is értem miért hiányzik a legtöbb év végi listáról.

9.  Tribulation - Down Below

Bár a Tribulation ezen oldal általános tartalmához képest kissé hétköznapibb, ettől függetlenül egy igen korrekt albumot raktak össze. A goth és black irányzatok keveréke mindig üdítő hangzás az extreme stílusban.

8.  Spectral Wound - Infernal Decadence

A Spectral Wound egy viszonylag újabb banda Kanadából, akik 2015-ben mutatkoztak be első albumukkal, és 2018-ban jelent meg a második nagylemezük. Zenéjük kimondottan nagy sodrású, tradicionális black metal.

7.  Uada - Cult Of A Dying Sun

Keményen húzós, modern black abból a Portlandból, ami megannyi jeles bandát vonultatott fel az elmúlt évekből. A zene egyszerre melodikus, depresszív, occult, post és folk is. Mindezek pedig nem ütnek el egymástól egy-egy dalban, hanem szépen összesimulva tépik le az ember fejét.

6.  Sorcier des Glaces - Sorcier des Glaces

Akik régebb óta követik a blogot, azok valószínűleg tisztában vannak vele, hogy az SDG-t mindig is dicsőítettem. Ez azóta sem szűnt meg, főleg a szeptemberben megjelenő új, egyetlen dalból álló albumuk után. A kanadai duó a 90-es évek végén kezdte az ipart, és bár stílusuk, zenei megszólalásuk egyértelműen változott, a minőségből cseppet sem hagytak el. Mondhatni csak modernizálódott a zenéjük, alkalmazkodott a kor "elvárásaihoz". Kifejezetten igényesen, és szépen összerakott 50 perces dalt sikerült összehozniuk. Saját egyedi hangzásukat pedig ugyan úgy előtérbe helyezik, mint az eddigi összes lemezükön.

5.  Shylmagoghnar - Transience

A Shylmagoghnar kacifántos neve ismerős lehet azoknak, akik anno hallgatták a rádióműsoromat. Ugyanis az első albumukról szólt a beszédeim alatt mindig egy instrumentális darab. 2018-as albumuk teljesítette, és felül is múlta valamelyest a vele szemben támasztott elvárásokat. Érezhető rajta, hogy a mögötte álló emberek még kezdők etéren, viszont tele vannak ötletekkel, és potenciállal, ez pedig egyedivé teszi a zenéjüket. Egyébként melodeath-ről van szó, néhol black elemekkel tűzdelve. Ajánlom figyelmetekbe a gitárszólókat.

4.  Vanhelgd - Deimos Sanktuarium

A Vanhelgd 2018-as albuma (meg úgy egyáltalán a banda) csupán nemrég jött velem szembe, és eleinte a 20. hely környékére raktam, viszont többedik hallgatással egyre előrébb és előrébb került. Míg végül olyan mértékben belopta magát az ízlésembe, hogy az igazán előkelő 4. helyre tettem. A banda egyébként nem rég volt 10 éves, jelenlegi albumuk pedig már az 5. a sorban. Zenéjük egy black felé kacsintgató death kotyvalék. A gitárok viszont ontják magukból a melódiákat. Szóval kissé nehézkes bekategorizálni, de nem is ez a lényeg. Ismerkedésnek talán a The Silent Observer című dalt ajánlanám.

3.  None - Life Has Gone On Long Enough

Ismét Portland, Oregon. Érdemes szemmel tartani környék zenei színterét... A projekt mögött feltételezhetőleg egy ember áll, maga a zene pedig tisztán depresszív black. Ó, de még milyen. Igazából nem bocsátkoznék részletezésekbe, legyen elég annyi, hogy nem véletlenül került a 3. helyre. Korábban már bemutattam a projektet, és azóta csak egyre inkább közelebb nőtt hozzám.

2.  Daupuz - Des Zwerges Fluch (EP)

Bár alapvetően ez nem egy album, hanem egy EP, viszont a hosszát figyelembe véve simán lehet albumnak is tekinteni. Tehát itt van egy kis csalás, de remélem elnézitek nekem. A Daupuz-ról is volt már szó korábban. Egy olyan germán bandáról van szó, akik a zenéjükkel a bányászat világának sötét oldalát mutatják be. Ezt pedig elképesztően mesteri megszólalással és kompozíciós készségekkel teszik. A zenében egyszerre vannak középkort idéző, klasszikus black-et felelevenítő, és jelenkori modern megszólalások is. Mindezek tökéletesen állnak harmóniában egymással, nincs egy kis küszöb sem köztük. Bámulatosan jól összerakott anyag ez, mely büszkén állhat a második helyen.

1.  Varathron - Patriarchs of Evil

Végül elérkeztünk az első helyezetthez. A Varathron, mint a hellenic black atyjai, teljes joggal állhatnak az első helyen. 2018-as albumuk kertelés nélkül hozza azt, ami miatt egy élő legendának számítanak a színtéren. Mint tudjuk, a hellenic black a melodic black-nek rokona, viszont a hellenisztikus vér rengeteg különleges dallamot és zenei elemet ad a daloknak. Ebben pedig ki más lenne az vezető, mint a görög black egyik legelső képviselője. De persze a legendás név semmit nem érne, ha az album gyenge lenne. Viszont nem az... egyáltalán nem. Olyan "újító" megoldások sorakoznak ezen a lemezen, amik egyáltalán nem illenek bele a mostanában jellemző modern irányzatokba, mégis egy merőben új hangzást kölcsönöznek a zenének.

Nos, ez lett volna a 2018-as toplistám. Bizonyára több olyan album mellett is elmentem, amik egyébként simán felkerültek volna ide. Viszont szemezgetve egyéb médiumok listáival, nem igazán találkoztam ilyenekkel. De hát annyi album jelenik már meg az utóbbi időben, hogy képtelenség is ezeket mind figyelemmel kísérni, így az emberhez csak azok jutnak el, amik egy-egy általa követett csatornán le vannak közölve.

 

Bár eddig nem csináltam ilyet, viszont szívesen megosztom veletek a extreme metal berkeken kívűl eső toplistámat is. Van itt heavy metal és hard rock is, mert azért nem csak a black-death-ről szól nálam a zene. :)

1 - Visigoth - Conqueror's Oath
2 - Seven Sisters - The Cauldron and the Cross
3 - Toledo Steel - No Quarter
4 - Idle Hands - Don't Waste Your Time (EP)
5 - Whoopie Cat - Illusion of Choice
6 - Gatekeeper - East of Sun
7 - Spellwitch - The Witching Hour
8 - Judas Priest - Firepower
9 - Blade Killer - High Risk
10 - Satan - Cruel Magic
11 - Bort - Crossing the Desert
12 - Haunt - Burst Into Flame
13 - Greta Van Fleet - Anthem Of The Peaceful Army
14 - Ironflame - Tales of Splendor and Sorrow
15 - Khemmis - Desolation
16 - Freedom Hawk - Beast Remains
17 - Wytch Hazel - II: Sojourn
18 - Ice Sword - Dragon Magic
19 - Cauldron - New Gods
20 - Riot V - Armor Of Light

 

A 2019-es év előreláthatólag szintén nem fog túlságosan bővelkedni a posztokban, de ezekhez az év végi listákhoz mindenképp tartom magam. Persze ez nem azt jelenti, hogy évközben ne lenne semmilyen tartalom. Lesz azért, ígérem.

- VTX

Tudom, szegényes volt az oldal a bejegyzéseket tekintve, viszont a színtér annál inkább bővelkedett az albumokban. De nem élek azzal a szóvirággal, hogy a jobbnál jobb albumokban, ugyanis szerintem kimondottan kevés igazán jó album jelent meg idén az extreme metal berkekben (azaz black, death, doom). 

Az elmúlt 1-2 hét során összeszedtem az idén megjelent lemezeket, és meg kell mondanom, rendesen megszenvedtem a sorbarendezésükkel. Először 10-es listát akartam, aztán lett belőle 15, majd 20, végül 30. Ez pedig sajnos nem azt jelenti, hogy olyan hú de sok lenne az erős album idén - épp az ellenkezőjét. Azért bővítettem ki 30-ra a listát, mert összességében a lista végén szereplő albumok számomra viszonylag gyengék, de van bennük néhány olyan tulajdonság, ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szerepeltetnem kell őket. Értelemszerűen azok az albumok, amik nincsenek a listán, számomra túl gyengék (vagy elmentem mellettük). 

Ez az első lista (30-21. helyezett) inkább csak egy "említésre méltó" kategória.

Továbbá részlegesen szakítok az elmúlt évek hagyományaival, és ezt a 10-es adagot kommentár nélkül közlöm. Ahogy majd a következőt is. Az első 10 helyzett kap majd némi magyarázatot. 

 

30.  A Forest Of Starts - Grave Mounds and Grave Mistakes

29.  Primordial - Exile Amongst Ruins

28.  Fórn - Rites From Despair

27.  Phantom - Death Epic

26.  ISKANDR - Euprosopon

25.  Vallendusk - Fortress Of Primal Grace

24.  Acolytes Of Moros - The Wellspring

23.  Ortsul - Robactwem Oblazłem

22.  Agrimonia - Awaken

21.  Chapel Of Disease - ...And As We Have Seen The Storm, We Have Embraced The Eye

Szokványos hangzás, összességében mégis kiemelkedik az átlag black tömegéből.

Az Oregon állambeli Portland városában központosul valamiféle metal esszencia, ugyanis a helyszínen rengeteg igényes  - különféle alstílusokba sorolható - metal banda látott napvilágot az elmúlt 10 évet tekintve. A sokaság közül egy a None névre hallgató projekt, mely 2015-ben formálódott valamivé a porból, majd 2017-ben adta ki első albumát. Idén pedig a másodikat. És bár az elsőt még nem hallgattam, de ez a második első benyomásra eléggé megfogott. 

Egyszerű, de mégis érződik benne, hogy különleges. Őszinte - nem akar semmivé sem válni, hanem azt mutatja, ami. 
Alapvetően atmospheric black, de annak is egy elborultabb, depresszionáló alfaja. Mondhatni művészi. Csak hallgassatok bele. 

Friss és ropogós banda a Kaldvard. tavaly alakultak, és most október 21-én adták ki debütalbumukat. Norvégokról van szó, ilyetén van mihez tartani magukat a múltat tekintve. Ezt pedig első lemezhez képest kifejezetten jól hozzák. 

A zene egyaránt összemossa a modern black hullámokat a korai időszak szellemiségével. Ezáltal egy sokoldalú képet fest, ami bizony még kiforratlan - de pont ez teszi izgalmassá.

Járnviðr címmel hamarosan megjelenik az Utstott legújabb albuma. Korábban már szó volt erről az epic black projektről. Most megjelent egy beharangozó dal az új albumról, amit alább meg is hallgathattok. Egész jónak ígérkezik.