Harrow

2015.04.25. 11:43

Kanadai black, viszonylag erős Agalloch érzülettel. Ez a kettő számomra már önmagában is elegendő, de maga a zene még ennél is többet ad. Legutóbbi, Fallow Fields nevezetű albumuk mindössze 4 számot rejt, de így is könnyen kitesz egy átlagos albumhosszt. Ami azt illeti, a korábbi albumaikat még nem hallgattam, de ez a legutóbbi nagyon megfogott. Van bennük egy kettősség - a folkos részek az album második felén erősen kitűnnek, míg a tisztán black zeneiség az elején ölt valót. A megteremtett hangulat egyértelműen a természetből gyökeredzik, emellett pedig egy érdekes témakört is feldolgoznak, melynek gyűjtőneve az atavizmus. Tömören annyit jelent, hogy az ősi korokhoz tér vissza az ember szellemileg (ebből fakadóan persze részben fizikailag is). Ismeretlen volt eddig számomra a kifejezés, de megnevezés nélkül már párszor megfogalmazódott bennem a gondolat.

Az előbb említett folk és tiszta black nem igazán mosódik össze, de ez koránt sem jelent rosszat, sőt... jót tesz ez a fajta elkülönülés szerintem, ez is egy mélyebb egyediségre vall. Mindenképp beleásom majd magam a közeljövőben a korábbi lemezeikbe, mert egyértelműen kitűnnek a sokaságból - mind a zenéjükkel, mind a látásmódjukkal.

süti beállítások módosítása