Arkheron Thodol - Thaw

2017.05.27. 12:27

Vegyünk egy fazéknyi korai Agalloch-ot, majd keverjük össze a modernebb fajta cascadian black két púpozott kanálnyi adagjával, és máris megkaptuk a formálódó Arkheron Thodol világát. Ezekben ugye ott lapul egy erős természetközeliség, filozofikus világlátás, és egy kimagasló egyediség. Mindezt egy igen optimális albumhosszba lefektetve (56 perc) egy valóban figyelemreméltó zenét kapunk.

A banda 4 tagú, az USA-ból származnak, és 2012-ben alapultak. Jelen tárgyalt albumuk a bemutatkozó full-length, ezt 2015-ben előzte meg a legelső kiadvány EP lemez 2 hosszabb dallal. Ez utóbbi révén ismertem meg a bandát, mely két dalt előszeretettel játszottam egykori rádióműsoromban, és félreraktam magamnak a nevüket, mert bizony várható volt, hogy valami komoly anyaggal fognak előrukkolni hamarosan... de arra nem számítottam, hogy egy ennyire izmos korong lesz belőle. Minden tekintetben felülmúlták az elvárásaimat.

Mint azt tudhatjátok, számomra az egyik legmeghatározóbb banda a közelmúltban feloszlott Agalloch, így megismerni egy hasonló zeneiségben alkotó formációt, egy igencsak jóleső érzés. Valamint tisztában vagyok vele, hogy sokaknak szintúgy fontos zenekar voltak ők, így csak ajánlani tudom ezt a kimondottan erős albumot. Majdhogynem hibátlan. A hibákat pedig ilyen szinten már igazából a személyes preferenciák adják - hogy kinek milyen apróságok tetszenek a zenében.

Afar - Selfless

2016.11.15. 12:16

Az USA-béli Afar néven futó egyemberes projekt durván egy hónapja adta ki bemutatkozó albumát. Stílusa az atmoszférikus- és post-black közé sorolható be. Maga a vokál aligha nevezhető black metalhoz hűnek, ugyanis sokkal inkább post-metalból ismert beszélősebb "ének" járja át a zenét, mely viszont minden más tekintetben black alapú.

Az underground csak úgy árasztja magából az egyemberes próbálkozásokat. Ezek néha jól be tudnak futni, de többnyire hamar elbuknak. Hogy mi lesz az Afar sorsa, az majd eldől, de addig is meg tudjuk hallgatni az albumot teljes egészében.

Darkestrah

2016.04.19. 15:15

Több tekintetben is egy érdekes bandát mutatok most be nektek. Az eredetileg Kirgizisztánból származó banda saját stílusát "Epic Shamanic Metal-nak" nevezi. És ami azt illeti, ez a figyelemfelkeltő elnevezés meglepően találó.

A Kína szomszédságából származó banda 1999-ben alapult, azonban pár évvel később szülőföldjükről megélhetési gondok miatt elvándoroltak, és letelepedtek Németországban. Így valós hazájukban összesen kettő demóanyagot adtak ki, majd 4 év kihagyás után, 2004-ben előrukkoltak az első albumukkal, melyet már Németországban rögzítettek. Ez Sary Oy névre hallgat, melyről fent meg is hallgathatjátok a címadó tételt.

Már ezen is érződik egy meglehetősen sajátos kombinációja a folk és atmospheric stílusoknak, melyek idővel egyre szorosabban összefűződtek a banda munkássága során. Stílusuk, melyet epikus sámáni metálnak neveznek, így egyre inkább reálisnak mondható. Az epikusság mindenképp ott figyel zenében, ezt legjobban a páratlan dallamvilág rejti. A sámáni mivolt pedig úgy gondolom szintén tagadhatatlan. Már csak a black jelző hiányzik. Mind hangszerelésben, mind dalszövegekben erősen felüti a fejét a banda származása - így teremtve olyan zenét, mely megállja a helyét az egyediség címszava alatt.

Black metálban való kalandozásaim során találkoztam már párszor a Darkestrah-hoz hasonlónak mondható "egzotikus" bandákkal, azonban többségük pár év aktivitás, és elenyésző mennyiségű hanganyag után feloszlott. Tehát ha nem is szerencsésnek, de mindenképp örömtelinek tudhatjuk be a tényt, hogy ők még mindig aktívan alkotnak a színtéren. Olyannyira, hogy legújabb albumuk kerek 10 nap múlva, azaz április 29-én lát majd hivatalosan napvilágot. És ami azt illeti, igen-igen bizalomgerjesztőnek mondható. Hallgassátok csak:

Woman Is The Earth

2016.04.06. 10:00

Van az úgy, hogy stílusok keverednek - nem is ritkán. Azonban most egy igen kivételes példával szembesülhetünk, ugyanis a Woman Is The Earth az atmoszférikus, cascadian és post black zenéket ötvözi egy sajátos formában.

Már-már kezdek nem meglepődni azon, hogy az utóbbi években mekkora számmal alapultak black zenét játszó bandák észak-amerikában, így ezen a témán nem is időznék sokat, korábban már amúgyis szó volt róla - ráadásul az adásomban is kitárgyaltam már a kérdéskört párszor.

Maga a zene engem leginkább a Wolves In The Throne Room-ra emlékeztet, de persze vannak nagyobb elütések. Alapjaiban véve azonban mégis egy olyan zenét hallhatunk, ami az atmoszférikus blackre építkezik, ez kétségtelen. A hasonlóság pedig talán pont a két zenekar világnézeteinek hasonlóságából fakad - dalszövegeik szinte ugyan azokat a témákat boncolgatják (spiritualitás, halandóság, maga az élet, stb). Jelen bandánk annyiban tér el erősebben, hogy talán nagyobb hangsúlyt fektet a dallamosságra, és többször előkerülnek az old-schoolnak nevezhető black metal témák is.

Legutóbbi, negyedik albumuk jövő hét pénteken fog hivatalosan megjelenni, azonban fent már meghallgathattok róla egy dalt - az alapján pedig elég erősre sikeredett az is.

Erősen ajánlott a banda felfedezése! :)

Ma jelent meg a post-black zenét játszó Dél-afrikai Wildernessking legújabb, második albuma. Füleljünk hát bele.

2010-ben lépett színre a Cape Town-ban székhelyelő, 4 haverból összekovácsolt modern black metálság egy mára már nevesnek mondható képviselője, akkor még Heathens néven. 1 évre rá a név megváltozott Wildernessking-re, 2012-ben pedig a debüt album is világot látott. Azon az albumon rengeteg dolog szerepel, de még erősen érezhető rajta a kiforratlanság. Kissé káoszhangulatú, ami mellesleg sokaknak tetszetős lehet.

2 EP és 2 split anyag után pedig épp ma adta ki a banda második stúdióalbumát Mystical Future címmel. Hát ha valahol fejlődésről lehet beszélni, akkor náluk mindenképpen. Az egykoron kesze-kusza dallamok, egybefonódott színkavalkádok ezen az albumon különálló, és masszív egységekké váltak. Az 5 dalból álló album egy zenei utazáson kíséri végig a hallgatót, melyet akár már egy megszokott megoldásnak is elkönyvelhetünk, de azért valljuk be, mindig felélénkíti a kíváncsiságunkat.

Maga a zene leginkább post-blackként írható le, ámbár befigyelnek néhol kimondottan erős cascadian black hatások is. Ez utóbbit főleg arra a bizonyos, néhol fejét felütő ritualisztikus dobhangra értem. A modern black metál - mint korábban többször szóba került - két nagy alstílusra osztható: atmospheric és post-black. Na most az eddigiekből már sejthető, hogy ha cascadian (azaz egyedi atmospheric) hangulatok is fellelhetők a zenében, akkor aztán ténylegesen egy modern alkotásról lehet szó, és ez bizony kőkeményen helytálló. A teljes modernséghez már csak tiszta énekhang kéne, és lám még ez is felfedi magát itt-ott. Összességében tehát egy igazán modern megnyilvánulása ez az album a black metal pillanatnyi helyzetének, alakulásának. Tehát akit érdekel, hogy merre is tart a stílus, mik a "legtrendibb" (világunktól szokatlan kifejezés...) megoldások jelenleg a sötétség zeneiségében, annak kötelező hallgatnivalót jelent a Wildernessking legújabb albuma.

Ardour Loom

2016.01.26. 13:21

Egy vérbeli cascadian black metált játszó banda, egyetlen demó anyaggal a hátuk mögött, mely még 2014 nyarán jelent meg.

A banda két tagja már jópár egyéb formációban is megfordult - amit érdemes kiemelni ezzel kapcsolatban, az mindenképpen a tény, miszeint a demó anyagon gitározó, vokálos és basszeros srác a Wolves In The Throne Room élő fellépésein is szokott játszani. Így hát a kapcsolatok mindenképp adottak, és szerintem várhatunk még tőlük valami nagyobb volumenű anyagot is a jövőben, mert ez a két dalból álló, 40 perces demóanyag hatalmas potenciálról és tehetségről árukodik

Tipikusan olyan mű, mely igazán mély állapotokba képes lehúzni a hallgatót. Erősen ajánlott a cascadian black-et szeretőknek!

Lluvia - Eternidad Solemne

2015.09.22. 14:12

Nem hiába írogatom olyan gyakran, hogy az atmoszférikus black most a virágkorát éli, ugyanis ismét itt egy példamutató alkotás, a stílusbéli beskatulyázás pedig mégis a megszokott.

Viszont azért mégis van pár említésre méltó érdekesség. Többek között mondjuk az, hogy a projekt Mexicóból származik, jelen albumunkat pedig nem más masterelte, mint a méltán híres Dan Swanö (Opeth, Edge Of Sanity, és még sok-sok banda fűződik a nevéhez). Mexicót azért említem, mert meglehetősen kevés metálzene származik onnan, és hát black metal pedig még kevesebb. Nem hiába van szó egyemberes projektről.

Dan Swanö pedig ismételten kitett magáért, ugyanis black-viszonylatban kiemelkedő az album hangzásvilága. Elég csak összehasonlítani bármelyik más Lluvia lemezzel.

Tehát az atmospheric black végeláthatatlan áradatából ismét itt egy mintapéldány, s bár azt gondolnánk, hogy a stíluson belül már nem lehet újat felmutatni, de mégis... mindezzel szemléltetve, hogy milyen terjedelmes alstílusról is van szó. 

A korábban már említett orosz projekt új anyaggal rukkolt elő az elmúlt napokban, mellyel már hivatalosan is kétemberesre bővült a banda. Elsőként nem igazán írtam róla hogy milyen zenét is játszanak, szóval megpróbálom tömören összefoglalni. Leginkább az atmoszférikus blacket ragadják meg, de ez erősen át van szőve folkos és darkos elemekkel egyaránt, melyek ötvözete együttesen egy egész egyedi epic érzületet kölcsönöz a zenének. Az orosz blackre oly jellemző monotonitás náluk sem marad el, de mint szinte mindig ez inkább jót jelent.

 Az albumborító ismételten nagyon jól el lett találva, szépen megragadja az összképét a zenének. Néhol még felcsap az amatőr érzület a zenéjükben, és ez a második album úgy összességében kevésbé black, mint az előbbi, de ez a kettő mondhatni hátrány aligha ront, mert így is egy valódi egyediségről van szó, mely mint mindig könnyen fölébe emelkedik minden esetleges rossznak. Az orosz black zenének úgy általában van egy sajátossága, mely leginkább az előbb említett monotonitással jellemezhető, és ez itt is erősen megfigyelhető. Amolyan furcsa megnyilvánulása ez egy erőteljes hangzásnak. Mert a lassabb témák, és az ambient-szerű részek valahogy mégis képesek keménységgel és szilárdsággal felvértezni ezt az orosz ékkövet.

Ennoven

2015.04.15. 20:56

Természet ihlette atmoszférikus black metál Lengyelországból. A projekt egyemberes, és egyetlen anyaga még tavaly év végén jelent meg Redemption címmel:

Az atmoszférikus hangulat erősen összefonódik egy sajátos post-metál érzülettel, melyet az átlagosnál picit enyhébb monotonitás, és az egybefolyó hangok alkotnak. A vokál konkrétan elvész a zajok kavalkádjában, mégis ez paradox módon olyan érzületet ad az egésznek, mintha minden tökéletesen a helyén lenne az albumon. Természetközeli blackhez híven nincs hiány lassabb témákból sem, s ez ahogy fel-fel tör egy kiteljesedett káoszba az album során, az megdöbbentő, főleg hogy egy ember munkájáról van szó. 

Itt nincsen semmiféle díszítőelem, semmi extra, semmi csipke, pusztán csak szól a zaj, mely lüktetve kísér végig utunkon, s nem okoz csalódást.

Beautality

2015.03.27. 21:23

Azt kell mondanom, hogy egy mesterműre leltem. Egy portugál, közel 2 órás mesterműre, mely rengeteg zenei elemet ötvöz magában, összességében pedig egy olyan egyedi érzületet kelt a hallgatóban, amilyennel még biztosan nem találkozott (zeneileg).

Komolyan mondom, hogy engem lenyűgözött első hallgatáskor. Csak ámultam, és nem is nagyon figyeltem másra, csak a zenére. Van benne egyfajta olyan paradox kevertsége a monotonitásnak és a komplexitásnak, amiről nem hittem volna, hogy megvalósítható. Pedig az. De még mennyire... Ez egy tipikusan olyan alkotás, melynél nem a részletek rejtik a szépséget, hanem az egész összképe. A közeljövőben biztosan rá fogom magam szoktatni. Ez a progresszív, atmoszférikus kevertség, hol a dobok uralmával, hol a csenddel játszva, hol pedig a pokolbéli hörgéssel feltüzelve magában foglalja számomra a nagybetűs ZENE fogalmát. Csak áradozni tudok róla, bár még csak egyszer hallgattam végig teljes egészében. Csipegetni azért már többször volt alkalmam, de hát mégis közel 20 perces számokról van szó. De több időt fogok rááldozni, mert erre bizony kell is.