- Ezévi visszatekintő -

2017.12.16. 16:48

Közeledik az év vége, így gyorsan átnéztem az idei anyagot. Vegyítve minden stílusból, de javarészt ismét az extrém metál területéről valók a következő bandát. Ők azok, akik idén megjelent albuma mindenképp említésre méltó. Azaz pár kivételtől eltekintve album, mert van néhány EP is.

Közülük fognak kikerülni az idei toplistán lévők is. Van miből csemegézni, nem kevés banda. Mint azt megszokhattátok, a mainstream metálmédia által szorgosan felvonultatott bandák nálam többségében el vannak kerülve. Ez nem tudatos, egyszerűen az ízlésem ritkán vág egybe velük.

Ajánlom, hogy amit nem ismertek, vagy még nem hallottatok, annak a bandának az idei lemezébe mindenképp füleljetek bele. Persze időigényes, de garantáltan találtok olyat, ami az ínyetekre lesz. Úgy tervezem, hogy 31-én teszem majd ki a toplistát. Addig is több album be lesz még mutatva a listáról.

Locust Leaves - A Subtler Kind of Light
Dumal - The lesser God
Bell Witch - Mirror Reaper
Talsur - Slough Of Despond
Fellwarden - Oathbearer
Hallatar - No Stars Upon The Bridge
Daupuz - Die Grubenmähre
Vexovoid - Call of the Starforger
Kreator - Gods of Violence
Frowning - Extinct
Wolfheart - Tyhjyys
Ad Cinerem - Shadows Of Doubt
Saille - Gnosis
Pallbearer - Heartless
Pillorian - Obsidian Arc
Venenum - Trance Of Death
Arkheron Thodol - Thaw
Veldes - The Bitterness Prophecy
Ungfell - Tôtbringære
Ghost Bath - Starmourner
Darkenhöld - Memoria Sylvarum
Loss - Horizonless
Below The Sun - Alien World
Barrows - Obsidion
Infinity - Hybris
Coldfells - Coldfells
God Dethroned - The World Ablaze
Mountains Crave - As We Were When We Were Not
Slaegt - Domus Mysterium
Sun of the Sleepless - To The Elements
Rimruna - Der Hatz entronnen...
Cormorant - Diaspora
Mord'A'Stigmata - Hope
Hyperborean Skies - Empyrean Fracture
Nornír - Urd
Attic - Sanctimonious
Pestlegion - Dominus Profundum
Insanity Cult - Of Despair And Self-Destruction
Vampire - With Primeval Force
Promontory - Promontory
Celephais - Monad
Wolves In The Throne Room - Thrice Woven
Satyricon - Deep Calleth Upon Deep
Grift - Arvet
Craven Idol - The Shackles of Mammon
Bolt Gun - Man Is Wolf To Man
Midnight - Sweet Death and Ecstasy

Black metal körökben az idei egyik legjobban várt megjelenés. Stílusdefiniáló egyemberes projekt az Evilfeast, ugyanis a 2000-es évek elején az elsők között volt, akik ezt a szitáló, kásás, atmoszférikus alstílust megformálták. 

A mai napon megjelent album több helyen is tartalmaz nyilvánvaló epic elemeket, ez pedig mondhatni kötelezővé teszi, hogy be is mutassam itt.

Az egy órás időtartamon túllépő korong minden olyat magába foglal, amit az elmúlt bő egy évtizedben már ismerhettünk az Evilfeast által, mégis érezhetően új, és más, mint a többi lemez. Tökéletesen passzol az eddigiek sorába. Élő nosztalgiának is felfogható. Már amennyire a black metal az élő dolgokról szól... 

Aki esetleg nem ismerné a projektet, annak itt az idő, hogy belefüleljen. Aki hallotta már, annak pedig itt egy újabb szelet ebből a vérbeli black szellemültségű projektből.

Cân Bardd

2017.11.23. 08:56

2018 márciusában jelenik meg a Cân Bardd debütalbuma a Norther Silence Productions gondozásában. A banda a minap került a lemezkiadó szárnyai alá, és meg is jelent egy dal elöljáróban a márciusi első lemezről. Kissé még bizonytalan a megszólalás, de ettől függetlenül örülhetünk, mert egy egész jó kis epic black formáció indult ezzel útjára.

A Sun Of The Sleepless egy bizonyos Ulf Theodor Schwadorf magánprojektje, aki főállásbán nem más, mint az Empyrium feje. A projekt 1999-ben, egy EP lemez által kelt életre, és egészen az idei évig album nélkül függött. Most azonban elkészült ez a sokak által régóta várt korong is.

Maga a zene az egyszerű, alstílusi behatások nélküli black metalt veszi alapul, amire igazából csak a szerző jelleme teszi rá a sajátos megkülönböztető jegyeket. Ez már csak azért is szembeszökő (fülbe?) mert több helyen is sokban hasonlít a hangulat a The Vision Bleak zenéjére, amiben emberünk szintén nagy szerepet játszik. Viszont azért egyértelműen megvan a maga területe a Sun Of The Sleepless-nek.

Személy szerint úgy gondolom, hogy ez az album jelentősen nagyobb visszhangot kapott volna akkor, ha a 2000-es évek legeleje tájékán, vagy épp a 90-es évek legvégén jelenik meg. Akkor ugyanis az Empyrium zenéjében is sokkalta több black elem volt, és az első két album is erről tanúskodik. Valamint egy jóval sokoldalúbb zenét tudott akkor letenni az asztalra Ulf barátunk. Szóval márcsak ezek miatt is kíváncsi lennék, hogyan sült volna el az album akkori megalkotása. Mert bár ez így sok év várakozás után nem rossz, de azért érződik, hogy hiányzik belőle valami vadabb, valami elevenebb - ez pedig régen még megvolt.

Ettől függetlenül egy többször hallgatható albummal állunk szemben, aminek remélhetőleg pár éven belül érkezik egy érettebb folytatása.

Celephaïs - Monad

2017.09.09. 19:56

2009-ben, Németországban alapult az egyemberes Celephaïs, mely projekt második albuma a napokban jelent meg. Ez nem más, mint a Monad - egy órára rúgó post-black sajátosság. Ahány banda/projekt, annyiféle megközelítése létezik a stílusnak, és ez a Celephaïs esetében sincs másként. Jelen album tekintetében ez a lassú, kellemes, főként akusztikus gitár által felvonultatott, és a káosz-szerű száguldó black váltakozását jelenti. A kettő között pár helyen sludge elemekkel tarkítva, de nem eltúlozva azokat. Néhol semmi felvezetés nélkül csap bele egyik a másikba, másutt szép összekötéseknek lehetünk fültanúi.

A projektet még az eggyel korábbi lemezzel, a Tir n'a n'Og EP-vel ismertem meg. Már akkor megtetszett ez a stílustól elkülönülő hozzáállás egy adott műfajhoz. Egészen más hangulatokat sorakoztat fel, mint a nagy átlag. Ez pedig hatványozottan igaz erre az új albumra is. Aki érez némi affinitást magában a post-black birodalmát illetőleg, annak mindenképp csak ajánlani tudom, hogy tegyen egy próbát ezzel. Egyszer mélyen melankolikus, másszor felpörget. Mindezt pedig egy albumon belül - követhető, katartikus módon.

 

Coldfells - Coldfells

2017.06.19. 13:37

Az USA-ban székelő Coldfells március végén adta ki bemutatkozó albumát. Zenéjük a black és doom stílusok keveréke, mely igen masszív hangulatokat képes létrehozni. Ez náluk sincs másképp. Visszafogott, de súlyos ütemben haladnak a dalaik, mindezt pedig körülöleli egyfajta pszichedelikum is néhol. Egyaránt alkalmaznak tiszta és hörgős vokált is, így méginkább szélesítve a spektrumot, melyben léteznek.

Első album lévén azért érezhető a kezdetlegesség, azonban mondhatni ezt is az előnyükre fordítják, mert épp ebből fakad a több helyen is egyértelmű egyediségük. Mindenképp ajánlott melankóliát kedvelőknek.

Szerző: VTX

Szólj hozzá!

Címkék: black doom 2017 coldfells

Arkheron Thodol - Thaw

2017.05.27. 12:27

Vegyünk egy fazéknyi korai Agalloch-ot, majd keverjük össze a modernebb fajta cascadian black két púpozott kanálnyi adagjával, és máris megkaptuk a formálódó Arkheron Thodol világát. Ezekben ugye ott lapul egy erős természetközeliség, filozofikus világlátás, és egy kimagasló egyediség. Mindezt egy igen optimális albumhosszba lefektetve (56 perc) egy valóban figyelemreméltó zenét kapunk.

A banda 4 tagú, az USA-ból származnak, és 2012-ben alapultak. Jelen tárgyalt albumuk a bemutatkozó full-length, ezt 2015-ben előzte meg a legelső kiadvány EP lemez 2 hosszabb dallal. Ez utóbbi révén ismertem meg a bandát, mely két dalt előszeretettel játszottam egykori rádióműsoromban, és félreraktam magamnak a nevüket, mert bizony várható volt, hogy valami komoly anyaggal fognak előrukkolni hamarosan... de arra nem számítottam, hogy egy ennyire izmos korong lesz belőle. Minden tekintetben felülmúlták az elvárásaimat.

Mint azt tudhatjátok, számomra az egyik legmeghatározóbb banda a közelmúltban feloszlott Agalloch, így megismerni egy hasonló zeneiségben alkotó formációt, egy igencsak jóleső érzés. Valamint tisztában vagyok vele, hogy sokaknak szintúgy fontos zenekar voltak ők, így csak ajánlani tudom ezt a kimondottan erős albumot. Majdhogynem hibátlan. A hibákat pedig ilyen szinten már igazából a személyes preferenciák adják - hogy kinek milyen apróságok tetszenek a zenében.

Emyn Muil - Elenion Ancalima

2017.05.26. 11:47

Végre egy olyan albumról írhatok, mely az oldal címadó stílusában fogant, ráadásul a fenti logók között is ott figyel. Az Emyn Muil még 2013-ban adta ki Túrin Turambar Dagnir Glaurunga című debütalbumát, és abban az évben a Caladan Brood-dal egyetemben egész felkapott lett.

A második album nagyjából ugyan azt a szintet hozza, mint az első. Epikus, harci jellegű csatakiáltásokkal, és hangokkal operál. Bár az elsőhöz képest itt valamelyest megfogyatkozott a szintetizátor-használat (az utolsó dalt leszámítva), de azért egy alapvető epikusságot fokozó hang gyakorta ott figyel a felszín alatt.

Ami a dalok minőségét illeti, teljesen elfogadható jellegről beszélhetünk. Bár egy kissé elmosódottan szól, és nem annyira dinamikus, mint az előbb említett Caladan Brood debütlemez, de azért élvezhető.

Egyetlen nagyobb negatívumot tudok megemlíteni, ez pedig a lejátszási idő. Műfajához képest ugyanis ez a 41 perc igencsak rövid. Az ember szerintem egy ilyesmi zenétől - már ha szereti - azt várná, hogy azért minimum 50 percig szóljon. Azonban ezt leszámítva egy teljesen korrekt albummal állunk szemben. Se több (sajnos), se kevesebb.

Venenum - Trance of Death

2017.05.15. 10:19

A Venenum egy négytagú, 2008-ban alapult death/black alapú zenét játszó német zenekar. Első anyaguk egy EP lemez volt, mely 2011-ben jelent meg, ezt pedig idén követte a Trance of Death névre hallgató debütalbum.

Elsőként érdemes leszögezni, hogy nem egy szokványos zenéről van szó. Sok a fordulat, a változatosság. Komoly témaváltások hada sorakozik fel egymás után, melyek összekötéséért teljes mértékben a játékosság felel. Hallatszik a zenében, hogy itt nincsen semmiféle végcél, avagy elhivatottság valamilyen hangzásvilág kialakítására, hanem a puszta játék, és az ezzel összeszőtt düh adok-kapok párharcának dallamokban való megnyilvánulásának lehetünk fültanúi. Minden hangszer kölcsönösségben van egymással, és közösen építenek fel valami progresszív szagú death/black örvényt, mely könnyedén beszippantja a hallgatót.

Ami a death/black keveréket illeti, többnyire a death ág mutatja meg magát, azonban néhol találkozhatunk a black metal sajátosságaival is.

Összességében tehát egy igen komplex, és sokszínű album ez, melyet erősen ajánlok minden extrém metált kedvelőnek. Nagy eséllyel szerepelni fog az év végi toplistában is.

Infinity - Hybris [2017]

2017.05.01. 11:43

Az Infinity nevű holland banda még 1995-ben alapult, de első albumuk csak 2003-ban jelent meg, utána azonban sorban jöttek a long play lemezek. Legutóbbi albumuk 2012-ben látott napvilágot, de most nem az (a nem mellesleg figyelemreméltó) alkotás van terítéken, hanem legutóbbi anyaguk, a március végén megjelent Hybris nevű demó. 

Csupán két dal szerepel rajta, de valószínűleg egy igen erős közelgő album érkezését hirdeti. A zene alapvetően black, de egy kicsit meg van csavarva occult elemekkel, ami a zenében általában az apró és szokatlan sajátosságok által mutatkozik meg.