Coldfells - Coldfells

2017.06.19. 13:37

Az USA-ban székelő Coldfells március végén adta ki bemutatkozó albumát. Zenéjük a black és doom stílusok keveréke, mely igen masszív hangulatokat képes létrehozni. Ez náluk sincs másképp. Visszafogott, de súlyos ütemben haladnak a dalaik, mindezt pedig körülöleli egyfajta pszichedelikum is néhol. Egyaránt alkalmaznak tiszta és hörgős vokált is, így méginkább szélesítve a spektrumot, melyben léteznek.

Első album lévén azért érezhető a kezdetlegesség, azonban mondhatni ezt is az előnyükre fordítják, mert épp ebből fakad a több helyen is egyértelmű egyediségük. Mindenképp ajánlott melankóliát kedvelőknek.

Szerző: VTX

Szólj hozzá!

Címkék: black doom 2017 coldfells

Arkheron Thodol - Thaw

2017.05.27. 12:27

Vegyünk egy fazéknyi korai Agalloch-ot, majd keverjük össze a modernebb fajta cascadian black két púpozott kanálnyi adagjával, és máris megkaptuk a formálódó Arkheron Thodol világát. Ezekben ugye ott lapul egy erős természetközeliség, filozofikus világlátás, és egy kimagasló egyediség. Mindezt egy igen optimális albumhosszba lefektetve (56 perc) egy valóban figyelemreméltó zenét kapunk.

A banda 4 tagú, az USA-ból származnak, és 2012-ben alapultak. Jelen tárgyalt albumuk a bemutatkozó full-length, ezt 2015-ben előzte meg a legelső kiadvány EP lemez 2 hosszabb dallal. Ez utóbbi révén ismertem meg a bandát, mely két dalt előszeretettel játszottam egykori rádióműsoromban, és félreraktam magamnak a nevüket, mert bizony várható volt, hogy valami komoly anyaggal fognak előrukkolni hamarosan... de arra nem számítottam, hogy egy ennyire izmos korong lesz belőle. Minden tekintetben felülmúlták az elvárásaimat.

Mint azt tudhatjátok, számomra az egyik legmeghatározóbb banda a közelmúltban feloszlott Agalloch, így megismerni egy hasonló zeneiségben alkotó formációt, egy igencsak jóleső érzés. Valamint tisztában vagyok vele, hogy sokaknak szintúgy fontos zenekar voltak ők, így csak ajánlani tudom ezt a kimondottan erős albumot. Majdhogynem hibátlan. A hibákat pedig ilyen szinten már igazából a személyes preferenciák adják - hogy kinek milyen apróságok tetszenek a zenében.

Emyn Muil - Elenion Ancalima

2017.05.26. 11:47

Végre egy olyan albumról írhatok, mely az oldal címadó stílusában fogant, ráadásul a fenti logók között is ott figyel. Az Emyn Muil még 2013-ban adta ki Túrin Turambar Dagnir Glaurunga című debütalbumát, és abban az évben a Caladan Brood-dal egyetemben egész felkapott lett.

A második album nagyjából ugyan azt a szintet hozza, mint az első. Epikus, harci jellegű csatakiáltásokkal, és hangokkal operál. Bár az elsőhöz képest itt valamelyest megfogyatkozott a szintetizátor-használat (az utolsó dalt leszámítva), de azért egy alapvető epikusságot fokozó hang gyakorta ott figyel a felszín alatt.

Ami a dalok minőségét illeti, teljesen elfogadható jellegről beszélhetünk. Bár egy kissé elmosódottan szól, és nem annyira dinamikus, mint az előbb említett Caladan Brood debütlemez, de azért élvezhető.

Egyetlen nagyobb negatívumot tudok megemlíteni, ez pedig a lejátszási idő. Műfajához képest ugyanis ez a 41 perc igencsak rövid. Az ember szerintem egy ilyesmi zenétől - már ha szereti - azt várná, hogy azért minimum 50 percig szóljon. Azonban ezt leszámítva egy teljesen korrekt albummal állunk szemben. Se több (sajnos), se kevesebb.

Venenum - Trance of Death

2017.05.15. 10:19

A Venenum egy négytagú, 2008-ban alapult death/black alapú zenét játszó német zenekar. Első anyaguk egy EP lemez volt, mely 2011-ben jelent meg, ezt pedig idén követte a Trance of Death névre hallgató debütalbum.

Elsőként érdemes leszögezni, hogy nem egy szokványos zenéről van szó. Sok a fordulat, a változatosság. Komoly témaváltások hada sorakozik fel egymás után, melyek összekötéséért teljes mértékben a játékosság felel. Hallatszik a zenében, hogy itt nincsen semmiféle végcél, avagy elhivatottság valamilyen hangzásvilág kialakítására, hanem a puszta játék, és az ezzel összeszőtt düh adok-kapok párharcának dallamokban való megnyilvánulásának lehetünk fültanúi. Minden hangszer kölcsönösségben van egymással, és közösen építenek fel valami progresszív szagú death/black örvényt, mely könnyedén beszippantja a hallgatót.

Ami a death/black keveréket illeti, többnyire a death ág mutatja meg magát, azonban néhol találkozhatunk a black metal sajátosságaival is.

Összességében tehát egy igen komplex, és sokszínű album ez, melyet erősen ajánlok minden extrém metált kedvelőnek. Nagy eséllyel szerepelni fog az év végi toplistában is.

Infinity - Hybris [2017]

2017.05.01. 11:43

Az Infinity nevű holland banda még 1995-ben alapult, de első albumuk csak 2003-ban jelent meg, utána azonban sorban jöttek a long play lemezek. Legutóbbi albumuk 2012-ben látott napvilágot, de most nem az (a nem mellesleg figyelemreméltó) alkotás van terítéken, hanem legutóbbi anyaguk, a március végén megjelent Hybris nevű demó. 

Csupán két dal szerepel rajta, de valószínűleg egy igen erős közelgő album érkezését hirdeti. A zene alapvetően black, de egy kicsit meg van csavarva occult elemekkel, ami a zenében általában az apró és szokatlan sajátosságok által mutatkozik meg.

Insanity Cult

2017.04.21. 12:32

Az előzőleg bemutatott bandához hasonlóan, itt egy újabb kivétel a jellegtelenség alól. A görög Insanity Cult 2011-ben alapult, azóta pedig egy EP és két album került ki a kezükből. Zenéjük tisztán black, és félő, hogy ez manapság már nem valami kielégítő sokaknak, azonban van itt egy nagy DE: maga az alap stílus, amiért ez a blog is létezik, egy olyasfajta különc, amit nehéz tényleg jól művelni. A borongós érzésekről van itt szó, az üresség, és a káosz harcáról a mindennapokban... az ilyesmi gondolatokat kevesek tudják úgy igazán zenébe formálni. Bár sokan próbálkoznak, a legtöbb ilyen nekifutás olyan semmilyen. Nem érzik át.

Mikor azonban jön egy ilyen banda, és emlékeztet arra, hogy az ember miért vetette bele magát az efféle megtépázott, borzalmakkal körülölelt lélekfelszabadító ordításáradatba, akkor már nem kérdés, hogy ezt a fajta zeneiséget valóban kevesen képesek megalkotni annak eredendő eszmeiségéhez hűen.

A legutóbbi album idén februárban jelent meg. Jelenleg mindhárom eddigi anyag ingyenesen letölthető digitális formában a bandcamp-ről.

Ad Cinerem - Shadows Of Doubt

2017.03.07. 12:31

Egyfajta black és doom keveréket játszik ez a szintén német banda, akik első albuma ezév elején jelent meg, 2 évvel a bemutatkozó demójuk után. A két stílust már többen megpróbálták keverni, és akiknek van némi érzéke a dologhoz, azok kifejezetten combos, mélyből morgó zenéket össze tudnak tákolni, az Ad Cinerem pedig szépen beváltja az ilyesfajta hozzá fűzött reményeket. Elsőre kissé monotonnak tűnhet, de igazából ebben rejlik a két stílus keveredésének vonzósága. 

A borító kezdetlegességről árulkodhat, de mint tudjuk, csalóka lehet a külső alapján ítélkezni. Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt az 50 percet, mert elmélyülve benne, igazán velős energiákat képes felszabadítani. Egyetlen dolog hiányzik belőle szerintem, az pedig a néhol felbukkanó zongorahang - kifejezetten jól passzolna.

Nyktophobia - Fallen Empire

2017.03.07. 12:14

2015-ös alapulás, és a legelső anyag egy január végi debütalbum bő fél óra hosszúságban. A stílus alapjában véve melodic black alapokon nyugszik, de egyértelműen érezhető az is, hogy a banda még nem találta meg a saját hangzását. Ettől függetlenül mégis egy figyelemreméltó kezdésről írhatok, mert a Dissection, a Dawn, a Sactramentum, a Vinterland, és még sok más legendás stílusbéli banda hatásai érezhetőek a zenében. Ámbár a kiforratlanság ugyan úgy végigkíséri a játékidőt, mint ezen zenekarok hagyatékai.

Sokhelyütt lehetne inkább melidc death-nek nevezni, mintsem black-nek, de a két stílus között igazából a vadság/durvaság fokozatai tesznek különbségek, az pedig ingadozó, így igazából mindkét kategóriába beleillik.

Dumal - The Lesser God

2017.02.26. 10:08

A 2013-ban alakult USA-béli Dumal első albuma január elején jelent meg, és a három tagú banda így bemutatkozásul hatalmasat alakított. Az albumot megelőzi két-két split és EP, amiket bár nem hallgattam, de most az album ismeretében biztos belefülelek majd azokba is. 

A zenét egyfajta igazi old-school hangulat járja át. A dalszövegek témái is efelé hajaznak: valláskritika, természetközeliség, sötét erők, stb. Nem mondom, hogy ez manapság ritka, de a lemez egészét hallgatva mégis olyan érzés születik meg bennem, hogy ilyen zenét manapság már nem sokan csinálnak. Annyi az alstílus, a lehetőség, hogy tiszta black-et újonnan csak elvétve lehet találni. Na de itt egy ékes példája. Mindenkinek erősen ajánlom figyelmébe az anyagot, mert az alapoknak ad egy ízletes löketet, így szinte mindenkinek el tudja nyerni a tetszését, aki ezt a sötét stílust bármilyen formában is szereti.

Schattenvald - V

2017.01.27. 10:44

A német illetőségű Schattenvald egész nagy múltra tekint vissza ahhoz képest, hogy mennyire homályba borulnak. Ötödik albumuk jelent meg most januárban, mint azt a római számozás is mutatja, a banda viszont még 1998-ban kezdte tevékenységét akkor még egyemberes projektként. Jóval később, 2012-ben vált tényleges bandává, mikor a vokalista belépett. Az alapító pedig más zenekarokban is tevékenykedett/tevékenykedik, ezek közül a legismertebb talán a Cryptic Wintermoon.

Jelen zenét én személy szerint kissé kiforratlannak érzem még így ennyi év után is. Érezhető benne az old-school, ahogy az epic black felé való kikacsintás is. Ezen pedig azért még van mit összehangolni, azonban sokhelyütt kifejezetten élvezhető, amit hallunk. Ezért is írok erről az albumról. 

A banda önmagát egyébként az epic black stílusba sorolja - ezzel azért én vitatkoznék. De az tagadhatatlan, hogy néhol felbukkan a dolog. Mindenesetre egy olyan hallgatnivaló ez - és a korábbi anyagaik is - aminek megéri adni egy esélyt. Új oldaláról mutatja be a zenét, és hát pont ez az, amit mi fanatikusok is keresünk.