Az előzőleg bemutatott bandához hasonlóan, itt egy újabb kivétel a jellegtelenség alól. A görög Insanity Cult 2011-ben alapult, azóta pedig egy EP és két album került ki a kezükből. Zenéjük tisztán black, és félő, hogy ez manapság már nem valami kielégítő sokaknak, azonban van itt egy nagy DE: maga az alap stílus, amiért ez a blog is létezik, egy olyasfajta különc, amit nehéz tényleg jól művelni. A borongós érzésekről van itt szó, az üresség, és a káosz harcáról a mindennapokban... az ilyesmi gondolatokat kevesek tudják úgy igazán zenébe formálni. Bár sokan próbálkoznak, a legtöbb ilyen nekifutás olyan semmilyen. Nem érzik át.

Mikor azonban jön egy ilyen banda, és emlékeztet arra, hogy az ember miért vetette bele magát az efféle megtépázott, borzalmakkal körülölelt lélekfelszabadító ordításáradatba, akkor már nem kérdés, hogy ezt a fajta zeneiséget valóban kevesen képesek megalkotni annak eredendő eszmeiségéhez hűen.

A legutóbbi album idén februárban jelent meg. Jelenleg mindhárom eddigi anyag ingyenesen letölthető digitális formában a bandcamp-ről.

Kezdetleges, de annál maradandóbb.

Ismét egy olyan banda, akik zeneileg még nem teljesen kiforrottak, viszont annál több tehetséget mutatnak fel a számaikban. A fent linkelt EP-t időrendben egy demó anyag előzi meg, mely szintén felmutatja a tehetségüket, de nyersebb formában. Maradjunk inkább ennél az áprilisban megjelent EP anyagnál. A 4 tagú(!) formáció zeneileg a depresszív/post-black vonalat képviseli, bár ugye a kiforratlanságból következve ebből még bármi lehet. Összevetve a demó anyaggal a számok hossza is kb a duplájára duzzadt, és ennek csak örülhet a magunk fajta ember. Engem személy szerint egy cseppet az első Agalloch demóra emlékeztet a dolog, persze itt már akarva-akaratlanul megpakolva modernebb elemekkel - maradjunk akár csak a post hangzásnál.

Amerikai bandánál ritka a tehetség, legalábbis én ezt figyeltem meg. Általában bemenekülnek a sablon mintákba, és kevés valóban egyedit tesznek a zenéjükbe. Viszont a Cult of Apophis ezzel a hagyománnyal szakít - ahogy azt tette a Wolves In The Throne Room vagy akár éppen az Agalloch. Ilyen kezdettel ígéretes jövő várhat rájuk szerintem.