Rövid, ámde annál ütősebb.

Kissé monoton, viszont figyelemreméltóan sikerült megragadnia a modern atmoszférikus black velejét. Maga a tény, hogy egy görög projektről van szó, a zene mégis inkább a cascadian black felé kalandozik, már megér egy hallgatást, de ha nem érdekelnek bennünket az efféle részletek, maga az energia és a lendületesség párosa is megfoghatja figyelmünket, ahogy átjárja azt a bő 12 percet. Tehát aki egy kis felüdülésre vágyik a black gyakorta komor borúságából, annak mindenképp ajánlom ezt az energiabombát. Képes kiszakítani a vontatottságból, és mutatni egyet s mást. Persze ehhez nekünk is türelemmel kell leülnünk mellé.

Ettől függetlenül az első szerintem még erősebb volt. Persze ezt erősen meghatározza a hossz is...

Szinte mindegyik black metál bandának van pár olyan száma, ami elborultabb, lassabb, sötétebb és egyben nyugodtabb. Akár intro, akár outro, akár átvezető szám formájában jelenik meg, de tényleg rengeteg ilyennel találkozni. Most azonban itt egy vadi új formáció - méghozzá Görögországból, ami földrajzilag nem épp a black színtér szívében van, de ha a hallgató nem néz utána a dolgoknak, könnyen hiheti azt, hogy bizony egy vérbeli északi zenét hallgat - és meghosszabbított plusz méginkább felélénkített formában ontják magukból a klasszikusok legsötétebb tömegeit. Ez mind az első anyag a szintén egyemberes projekttől, de engem nagyon megfogott. A természetközeliség szerintem a legfőbb motívumuk, de számtalan oldala van zenéjüknek, amit mind meg is tapasztalhattok:

4. To Walk The Ashes Of Dead Empires

 

Égő tüzek borítják az eget, miként arany fény szövi át az éjszakát
Ostromlott hegyek roskadnak össze, parázsló halmai borítják a síkságot
Istenek porai, hamuszürke zápor
Halál özönlik s takarja be mától
Néma kő, mit vér festett, hol minden sereg a trón előtt elesett

Fagyos rabok halált üvöltenek,
Inognak a tornyok s sorban dőlnek
Ostromlott lélek, haldokló büszkeség
Ébred a bánat, oltár elé lép

Micsoda mészárlás, istenek harca
Mi áradat, e vérfolyók sora
T’Iam hívása int
Felkeltettek az őrjöngésre
Elveszve tudatban, térben, időben
Elveszve e viharban, mit vezetünk,
Elszabadul a káosz idebent
A végtelen éji ég homályba borítja szemem

Égő tüzek most csillapodnak, mikor arany hajnal veszi uralomba az éjszakát
A harc zaja véget ért, mi maradt csupán némaság
Színes fakóságban fürösztött táj, vérbe öltözve, szakadtan áll
Kettétört lándzsák, összezúzott kardok, jelöletlen sírok
A háború ára

Az árnyékok fia elhagyja az éjszakát, apja távozik a fénytől
Anya Sötétség itt hagy minket, meghalni sápadtan
Testvéreink másfelé vezettettek
Egy hasadás befoltozva, de egy üreg beomolva, a fal emeltetett s leomlani végeztetett
A tópart homokjában csontok elásva
Egy hang újjászületett és egy hang félbeszakadt, évtizedek életének bűnei
Meg kell hoznunk ezt az áldozatot?

Üres kastélyok szavalnak sivár bukásról
Poros macskakövek vezetik haza őket
A bárkák most csöndes helyükön álmodnak
Emeljük poharainkat azokra, kik itt vannak
Jeges halmok, elfeledett kardok
Hófödte hegyek őriznek elfeledett hangot
Hősi tettek, s olyanok mit nem beszélnek
Faragva mindezt egy trónba, mi üres

süti beállítások módosítása