2022 ködbe veszett legjobbjai
2023.01.06. 12:08
Formabontó módon most nem rangsorban szedtem össze a 2022-es év legjobb albumait, hanem inkább arra fókuszáltam, hogy a kevésbé népszerű, kicsit eldugottabb olyan albumokat mutassam be, melyek szerintem méltóak egy év végi toplistára. Így rangsor nélkül, felsorolva mutatok be 9 albumot, amik 2022 legjobbjai közé sorolhatók.
Predatory Light - Death and the Twilight Hours
Death-doom keverék, előbbi felé tendálva. A komplexitás felé hajaz, miközben megtart itt-ott egyfajta dallamosságot.
Véhémence - Ordales
Francia melodic (epic) black. Korábban is felkerült az előző, 2019-es albumuk az akkori listára, most sem okoztak csalódást, élvezetes anyag.
Nahtrunar - Wolfstunde
Az osztrák Nahtrunar-ra még a 2013-as első demóanyaguk miatt figyeltem fel. Olyan igazi, lecsaupaszított, nyers black, de emelett mégis fellelhető benne egy egyedi megközelítés, főleg az átkötődalok koncepciója miatt, ami több anyagon visszaköszön. Sok helyen 90-es éveket idérő hangzás és dalszerkezet, újkeletű atmoszfériával meghintve, szerethető.
Furis Ignis - Decapitate the Aging World
Német, közepes mértékben elborult black. Még januárban jelent meg, igen megkapó borítóval. Jól reprezentálja a zenét.
Misþyrming - Með hamri
Kellőképp ismert izlandi káosz-black. Csak azért szerepel itt, mert december közepén jelent meg az albumuk, emiatt nem biztos, hogy olyan nagy lett volna az elérése.
Cirkeln - A Song To Sorrow
Svéd melodeath egy kellemes mértékben kolosszális hangzással.
És akkor jöjjön három görög örömzene. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a görög extreme metal közeg baromi jól érti a zenei hangulatkeltést. Változatos, ahol kell, ott dallamos, ahol meg a darálás szükséges, ott olyan... Tele van élvezettel. Mernek újat behozni, kísérletezni. Pont ettől izgalmas. Ez elmondható mindhárom albumra.
Wampyrinacht - Night of the Desecration
Medieval Demon - Black Coven
Synteleia - The Secret Last Syllable
VTX
2019 legjobbjai (top 30+10)
2019.12.30. 18:05
Eljött az év vége, sőt az évtized vége is. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is szeretném felvázolni, én hogyan láttam 2019-et zenei szempontból. A tavalyihoz hasonlóan most is az extreme műfajok vannak nagyobb számban, azonban egy 10-es listát az egyéb rock/metal stílusokból is összeállítottam.
Bár tudom, hogy idén az eddiginél is kevesebbet foglalkoztam a bloggal, és meg kell valljam, ez a jövőben feltehetőleg hasonló lesz, de az év végi summázást nem akarom kihagyni. Alapvetően kevesekhez jut el ez a weboldal, így ezek a listák is, viszont ha már csak egyvalakinek is tudok újat mutatni, ami megtetszik neki, azzal már elérte a célját a blog. Nos, akkor lássuk.
30. Akrotheism - Law of Seven Deaths
29. Imperium Dekadenz - When We Are Forgotten
28. Allone - Allone
27. Burial In The Woods - Church of Dagon
26. Yellow Eyes - Rare Field Ceiling
25. The Kryptik - Through Infinity of Darkness
24. Mizmor - Cairn
23. Stromlord - Far
22. Infernal Conjuration - Infernale Metallum Mortis
21. White Ward - Love Exchange Failure
20. Minenwerfer - Alpenpässe
19. Astrophobos - Malice of Antiquity
18. Winter Eternal - Realm Of The Bleeding Shadows
17. Schammasch - Hearts of No Light
16. Mystifier - Protogoni Mavri Magiki Dynasteia
15. Excuse - Prophets From The Occultic Cosmos
14. Asagraum - Dawn of Infinite Fire
13. Cattle Decapitation - Death Atlas
12. Sühnopfer - Hic Regnant Borbonii Manes
11. Ketzer - Cloud Collider
10. Gatecreeper - Deserted
Old-schoolra hajazó death, mely masszív rákjárásos hullámzára késztethet.
9. Véhémence - Par le sang versé
Középkort idéző hangulatok, különleges hangszerek, melodic/epic vonulatok, kántálás. A franciák értik ezt.
8. None - Damp Chill of Life
Vannak zenekarok, melyek depresszív black-ként definiálják magukat, de nem azok. Nos... a None az. Minden tekintetben. A végtelen reménytelenségben van valami szép. Ezt a szépet ragadja meg az album. kell hozzá egy hangulat...
7. Kampfar - Ofidians Manifest
A Kampfar valami hihetetlen potenciállal rendelkezik. Némely elemeiben olyan megoldásokat, energiákat mutat be, melyek letaglózóak. Néha-néha megcsillannak ezek az album közben, és pont ettől olyan különleges. Mi történne, ha egy album kizárólag ezekből a potenciálokból táplálkozna... sosem tudjuk meg, de mindenesetre egy elég jó kis hallgatnivaló ez az album is.
6. Sacred Monster - Worship The Weird
Az előzőekhez képest ez egy könnyedebb, mókás album. Alapvetően sludge, amiben vannak death és black elemek. Egyszerűbb zene, de kifejezetten élvezhető.
5. Netherbird - Into The Vast Uncharted
Furcsamód a Netherbird felett sokan elsiklanak, pedig az eddigi albumaik mind minőségi, abszolút kiemelkedő lemezek voltak. Ahogyan ez is. Melodic black, ami a stílus nagy neveit idézi fel. A mixelés pedig csodaszép.. sokan irigyelhetik, mert itt aztán minden hangszer pont ott van, ahol lennie kell.
4. Dauþuz - MONVMENTVM
A Dauþuz nevű formáció a bányászat témája köré építi fel atmospheric black zenéjét. Fiatal zenekarról van szó, 2016-ban alakultak, de már 3 albumot is kiadtak kezeik közül - mind igen erős minőséget képvisel. Idei MONVMENTVM című nagylemezük az eddigi legjobb szerintem. Rengeteg zenei eszközt felvonultatnak, több eleme is epic érzetet ad az albumnak, de ugyan úgy megjelennek a tradicionális black elemek is.
3. Vastum - Orificial Purge
Old-school death, néhol moderebb elemekkel tarkítva. Iszonyú erősen van összerakva. A zenei téma a deviáns szexualitás. Baromi nagyot üt az album... nem is tudok többet hozzátenni, egyszerűen csak meg kell hallgatni.
2. Numenorean - Adore
Most decemberben volt egy meglepetés-buli, sikerült beszervezni a turnét Budapestre is. Sajnálom azokat, akik lemaradtak róla, mert valami brutáljó volt. Iszonyú komoly zenét csinálnak ezek a kanadaiak. Olyan kompozíciós készséggel írnak dalokat, hogy tátott szájjal hallgatom. Alapvetően a hardcore és black találkozásánál helyezhető el a stílusuk, emiatt főként modern hangzással rendelkeznek. Személy szerint az esetek többségében nekem ez nem szokott tetszeni, viszont a Numenorean esetében teljesen bele vagyok bolondulva mind a hangzásba, mind a stílusba, összképbe és részletekbe egyaránt. Ez már az a kategória, amit kötelezőként ajánlok meghallgatásra.
1. Xoth - Interdimensional Invocations
Az első és második helyezett között nehezen tudok dönteni. A Numenorean könnyebben befogadható, mint a Xoth, ezért a lista írásakor többször éreztem azt, hogy inkább a Numenorean érdemelné az első helyet, de aztán mégsem... Mert a Xoth valami olyat alkotott meg, ami kellő emésztgetés után belopja magát az ember szívébe. Technical death a stílus, de olyan gitártechnikák vannak benne, amilyet ritkán hallani. Nem tudom, lehet-e riffelésnek nevezni, ami történik, mert minden tekintetben bődületesen melodikus gitárvonulatok jellemzik a számokat. Gyakorlatilag dúdolni lehet a legtöbb gitártémát, mégis egyértelmű, hogy technical death a műfaj... elképesztő. Engem a Mountain Machines című szám taglózott le leginkább, de az egész album odabasz, úgy ahogy van.
Három album, amiket nem tudok hova tenni, de mindenképp méltóak a megemlítésre:
- Serpent Column - Mirror In Darkness
- Dawn Ray'd - Behold Sedition Plainsong
- Nornír - Verdandi
A Serpent Column zenéje az az igazi káosz, ami első blikkre csupán zaj, de jobban fülelve megannyi motívum, dallam, és mérhetetlen energia árad belőle. Persze van benne gitárszóló is, csak hogy hatványozzák a komplexitást. A legnehezebben befogadható/emészthető zene számomra az idei évből.
A Dawn Ray'd a Numenorean-hoz hasonlóan szintén fellépett nálunk idén, és egy krvajó koncertet adtak. Alapvetően két fő elemből áll a zenéjük: a hegedűs és trad black szakaszok váltják egymást. Emiatt egyszerűnek érződik sokszor, pedig nem az. Valahova a 15. hely környékére tenném, de úgy is éreztem már, hogy inkább a 30. hely környékére való. Ezen sorok írásakor (közben hallgatva) valahová a 10-15. hely közé illeszteném.
A Nornír idei albuma február óta ma került elém először, így nem tudom megítélni a pozícióját kapásból. Viszont mindenképp jobb a 20. helyezettnél.
Az év legnagyobb csalódása számomra a Keys of Orthanc - A battle in the dark lands of the eye.. című albuma volt. Sokan, sok helyen csupa jót írtak/mondtak róla, de számomra többszöri hallgatás után is borzasztóan gyengének hat. Gyéren mixelt, ügyetlen a hangszerelés, és az epic jelleg sokszor sántít. Egyszerűen nem jó. Pedig nagyon akartam, hogy jó legyen.
Tisztában vagyok vele, hogy több, mások által felkapott album nem szerepel a listában. Meghallgattam azokat is, de nem éreztem úgy, hogy jobbak lennének a listán szereplőknél. Aztán persze valószínűleg sok lemezről nem is tudok, amik itt lehetnének. Rengeteg zene kerül ki évről évre, és egyszerűen nincs idő mindegyik ízlelgetésére.
EP lemezek rangsora:
3. Tristengrav - II - Nychavge
2. Lek - The Eerie One
1. Slaegt - Black Bombs (felléptek nálunk idén, koncerjtük az idei kedvencem)
Kedvenc számom idénről (pillanatnyilag): Kampfar - Ophidian
____________________________________________
Illetve az extreme stílusokat nélkülöző listám:
1. Tool - Fear Inoculum
2. Robots of the Ancient World - Cosmic Riders
3. Tanith - In Another Time
4. Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light
5. Atlantean Kodex - The Course Of Empire
6. RAM - The Throne Within
7. Lunar Shadow - The Smokeless Fires
8. Russian Circles - Blood Year
9. Traveler - s/t
10. monkey3 - sphere
____________________________________________
Végezetül pedig, lévén hogy egy évtized végéhez értünk, összeszedtem hogy számomra melyek voltak a 2010-es évek legjobb lemezei:
Egyetlen legjobb albumot egyszerűen nem tudok kiemelni, így hármat szeretnék bemutatni legjobbakként:
Alda - Tahoma (2012)
Caladan Brood - Echoes of Battle (2013)
Pallbearer - Heartless (2017)
Ugye ez a blog is a Caladan Brood miatt indult... Egyébként feltételezhető, hogy jövőre lesz valamilyen fejlemény az új albumot illetően.
Illetve néhány szintén kiemelkedő album az évtizedből:
Orchid - Capricorn (2011)
Wheel - Icarus (2013)
Angel Sword - Rebels Beyond the Pale (2016)
Vector - Terminal Redux (2016)
Numenorean - Home (2016)
Seven Sisters - The Cauldron and the Cross (2018)
Az évtized legjobb EP lemeze:
Agalloch - Faustian Echoes (2012)
Az évtized legjobb demo anyagai:
Wolcensmen (2013)
Sanguinário (2018)
2018 legjobbjai (top 30-21)
2018.12.23. 16:25
Tudom, szegényes volt az oldal a bejegyzéseket tekintve, viszont a színtér annál inkább bővelkedett az albumokban. De nem élek azzal a szóvirággal, hogy a jobbnál jobb albumokban, ugyanis szerintem kimondottan kevés igazán jó album jelent meg idén az extreme metal berkekben (azaz black, death, doom).
Az elmúlt 1-2 hét során összeszedtem az idén megjelent lemezeket, és meg kell mondanom, rendesen megszenvedtem a sorbarendezésükkel. Először 10-es listát akartam, aztán lett belőle 15, majd 20, végül 30. Ez pedig sajnos nem azt jelenti, hogy olyan hú de sok lenne az erős album idén - épp az ellenkezőjét. Azért bővítettem ki 30-ra a listát, mert összességében a lista végén szereplő albumok számomra viszonylag gyengék, de van bennük néhány olyan tulajdonság, ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szerepeltetnem kell őket. Értelemszerűen azok az albumok, amik nincsenek a listán, számomra túl gyengék (vagy elmentem mellettük).
Ez az első lista (30-21. helyezett) inkább csak egy "említésre méltó" kategória.
Továbbá részlegesen szakítok az elmúlt évek hagyományaival, és ezt a 10-es adagot kommentár nélkül közlöm. Ahogy majd a következőt is. Az első 10 helyzett kap majd némi magyarázatot.