Loss - Horizonless

2017.07.18. 09:48

folder.jpg

 

Régebben gyakran agyaltam rajta, hogy vajon melyik albumborító tetszik nekem leginkább. Azt hiszem, most kaptam meg erre a választ. Adam Burke dícséretes munkája ez a festmény, melyet csak ámulva tudok nézni. De most inkább a zenéről lesz szó, ami mögötte lapul. 

A Loss egy doom-death keveréket játszik, ami nem igazán ennek az oldalnak a témája, de annyira magával ragadó lett az új albumuk, hogy vétek lenne kihagyni innen. Sikerült megragadniuk valami ősit, valami elemit ezzel a hangzásvilággal. Olyan masszív, örvénylő, és kiteljesedett, hogy nem lehet csak úgy elmenni mellette.

A zenekar 2004-ben alapult az USA-ban, de csak 2011-ben jelent meg az első albumuk. Azt hallgatva ismertem meg őket. Idén májusban pedig kiadták második nagyobb munkájukat, jelen albumot.

Ez nem egy olyan anyag, amire azt lehetne mondani, hogy szokványos elemekből áll... egyáltalán nem. A saját útját járja, ami kitekint ebből a világból, keresztülhalad sötétségen, borzalmakon, és elhagyatottságon. Keresve valamit... valamit, ami magyarázatot ad világunkra, annak halandóságára. Az életre, és annak miértjére. Nem egy könnyed hallgatnivaló ez. Igen-igen súlyos, sőt - olyan kedélyeket tart magában, amik megragadnak, és kirántják a lábad alól a földet. Valami új világot próbál egyben bemutatni, és megalkotni ideje alatt. 

Váltakoznak narrációk, tiszta hangok, és hörgések. Igen dinamikusnak mondható a maga nemében. Funeral doom elemek is sorakoznak benne szép számmal, mégis oly módon használja fel azokat, ahogy nem szokás. Aláfekteti egy mozgékony örvénynek, így adva egy nem evilági késztető sodrást. Bámulatos, félelmetes, elképesztő. Húz magával, az ember pedig csak átadja magát neki, más választása amúgy sincs.

A címadó dalnál éri el csúcspontját az album, onnantól pedig már a másvilágon járunk. Enyhén ismerős. Elvezetett minket oda, ahova magunktól talán el se jutottunk volna. Olyat volt képes mutatni, amit csak igazán kevesen. Egy életre szóló út volt ez, mesterien megkomponálva. Nem érkezhet panasz igazából egyetlen építőkockára sem. Sivár, s mégis oly dús. 

Venenum - Trance of Death

2017.05.15. 10:19

A Venenum egy négytagú, 2008-ban alapult death/black alapú zenét játszó német zenekar. Első anyaguk egy EP lemez volt, mely 2011-ben jelent meg, ezt pedig idén követte a Trance of Death névre hallgató debütalbum.

Elsőként érdemes leszögezni, hogy nem egy szokványos zenéről van szó. Sok a fordulat, a változatosság. Komoly témaváltások hada sorakozik fel egymás után, melyek összekötéséért teljes mértékben a játékosság felel. Hallatszik a zenében, hogy itt nincsen semmiféle végcél, avagy elhivatottság valamilyen hangzásvilág kialakítására, hanem a puszta játék, és az ezzel összeszőtt düh adok-kapok párharcának dallamokban való megnyilvánulásának lehetünk fültanúi. Minden hangszer kölcsönösségben van egymással, és közösen építenek fel valami progresszív szagú death/black örvényt, mely könnyedén beszippantja a hallgatót.

Ami a death/black keveréket illeti, többnyire a death ág mutatja meg magát, azonban néhol találkozhatunk a black metal sajátosságaival is.

Összességében tehát egy igen komplex, és sokszínű album ez, melyet erősen ajánlok minden extrém metált kedvelőnek. Nagy eséllyel szerepelni fog az év végi toplistában is.

Nyktophobia - Fallen Empire

2017.03.07. 12:14

2015-ös alapulás, és a legelső anyag egy január végi debütalbum bő fél óra hosszúságban. A stílus alapjában véve melodic black alapokon nyugszik, de egyértelműen érezhető az is, hogy a banda még nem találta meg a saját hangzását. Ettől függetlenül mégis egy figyelemreméltó kezdésről írhatok, mert a Dissection, a Dawn, a Sactramentum, a Vinterland, és még sok más legendás stílusbéli banda hatásai érezhetőek a zenében. Ámbár a kiforratlanság ugyan úgy végigkíséri a játékidőt, mint ezen zenekarok hagyatékai.

Sokhelyütt lehetne inkább melidc death-nek nevezni, mintsem black-nek, de a két stílus között igazából a vadság/durvaság fokozatai tesznek különbségek, az pedig ingadozó, így igazából mindkét kategóriába beleillik.

Krater - Urere

2016.12.18. 11:28

Szorgosan állítom össze az idei toplistát, mely valószínűleg 20 banda albumát fogja majd bemutatni. Néhol nehézségekbe ütközök, hogy sorrendileg miként helyezzem el az albumokat. Talán a legnehezebb feladat ezt elrendezni.

A Krater egy német banda, akik zenéje leírható káosz-blackként is, mégis sikerül bele melódiát, és egy kis epic vonulatot vinniük. Maga az album valahol a 15. hely körül kering, de még mindig nem tudtam végső nyugovóra tenni. Egyébként a bandának ez a 3. albuma a sorban, 2003-as alapulással maguk mögött. A gitárhasználat néhol erősen death metálos, mintsem black hangulatot idéző, ezért egy igencsak kevert zenéről van szó.

Egy kissé rendhagyó posztot biggyesztek most ide Nektek, ugyanis tavasszal egy volt egyetemi barátom egy tantárgya feladatát teljesítve interjút készített velem az "extrém metálról". Aztán már korábban is megvoltak ezek az ebből születő dokumentációk, de most támadt az az ötletem, hogy ezt elétek tárom. Elolvashatjátok a dolgozatot is, ami ebből készült (pár helyesírási hibával megspékelve, de elnézzük), valamit meghallgathatjátok a teljes interjút is. Laza hangulat, komoly témák. A háttérzenét pedig próbáljátok kizárni. :D

Aztán hamarosan jön egy átfogóbb írásom a hellenisztikus black metalról, akinek ez a bejegyzés nem kelti fel az érdeklődését.

Dolgozat az interjút alapul véve

Maga az interjú hangfelvételen