Havukruunu

Újból egy kis old-school élesztgetés, méghozzá Finn módra.

Itt-ott olyan érzülete támadhat az embernek, hogy Bathory-t hall. Bizony ám, és ez aligha lehet hátrány. 

A Finn kettős pályafutása nem nyúlik vissza valami régre: 2013-ban alapultak, azóta pedig a mondhatni megszokott demók és EP-ék uralják náluk a terepet. Motivációból és tehetségből eddig úgy tűnik nincs hiány, és ez a kettő már bőven elég valami kapósra. Ez így is van, mind az áprilisban kiadott EP lemeznél és az utána következő, csupán pár napos single anyagnál is.

Negatívumként annyit tudnék felhozni, hogy talán nincs még bennük elég érettség és megfontoltság. Kérdezhetitek persze, hogy egy száguldós black zenéhez ez minek kell, és részben igazatok is lenne, de az ilyen kategóriában az olyan alkotás a maradandó szerintem, ahol az előbb említett két tulajdonság adott. Szóval még meg kell keresniük azt a bizonyos saját hangzást, de mindképpen jó úton haladnak felé.