Sorcier Des Glaces - North

2016.02.29. 13:07

Ma jelent meg a Sorcier Des Glaces legújabb albuma. A kanadai színtér egyik uralkodó black bandája legutóbb 2 évvel ezelőtt, 2014 márciusában adott ki lemezt a kezei közül. 

Jelen albumuk - ugyan úgy mint az összes eddigi - cseppet sem veszít abból a fagyos black hangulatából, ami már a kezdetekben is jellemezte a bandát. Még mindig megvan a zenéjükben az az enyhe változatosság, ami a stílusban ritkán bukkan fel. De éppen ettől egyediek, és kiemelkedőek. Hallhatunk az albumon pár új megoldást is, eddig ismeretlen megközelítéseket, és számomra meglepő módon többször felüti a fejét a melodikusság is. Váratlannak mégsem mondanám, mert az album munkálatai közben többször is hírt adtak arról, hogy a 90-es évek hangulatát kívánják összefűzni egy sajátos megközelítéssel, előbbiről pedig tudjuk, hogy a melodic black egy domináns része volt. Az Észak-amerikai underground tehát egy újabb kinccsel bővült, amit vétek lenni kihagyni.

2016-ban új albummal jelentkezik egyik kedvenc black zenekarom, erről a leendőbeli lemezről pedig közzé is tettek egy új dalt:

Ígéreteik szerint az album visszatér majd az old-school hangzáshoz. Én mondjuk ezt nem mondanám ez alapján, viszont azt igen, hogy kőkeményen hozza a Sorcier-érzést, nekem pedig ez már bőven túltesz mindenen.

Az album Február 29-én fog megjelenni North címmel!

2014 Legjobbjai (Top 10)

2014.12.26. 16:13

Az elmúlt napokban szorgalmasan összeválogattam mindazt az idén bármilyen formában megjelent zeneanyagot (demo, split, EP, album) amelyekre felfigyeltem, és amelyeket többször is meghallgattam. Az előző bejegyzésben top 5-ről beszéltem, de hamar rájöttem, hogy egyszerűbb lenne 10-re leszűkíteni a kört, mert rengeteg kiemelkedő alkotás született idén. Így hát most két részre osztva röviden bemutatom azokat bandákat/projekteket, melyek számomra az ezévi fekete színtér leginkább magával rántó munkái. 

10. Haeres - Trom

 

Kanadai tiszta black metal, száguldó tempóval, mindent elpusztítva. 2009-ben alakultak, ez a második albumuk. Jellemzi zenéjüket többször is a gitárhangra fordított figyelem, az állandó, romboló dobtempó, és egy tipikus black metálos vokál.

9. Eerie - Into Everlasting Death

 

Újabb pure black, az előzőhöz viszonylag hasonló zenei felépítés, viszont gyakoribb a tempóváltás. Lengyel banda, szóval még talán láthatjuk is őket élőben valamikor. A True Detective című sorozatból (melyet mellesleg erősen ajánlok!) hallható pár bevágás, ami könnyedén feljebbpöcköli az egyediség mércéjét.

8. Ered Wethrin - Tides Of War

 

 Visszatérve gyökereinkhez, ezennel epic blackről van szó. Így hát zenéjüket a Summoning és a Caladan Brood inspirálta, azonban mégis érezhető benne egy 90-es évek féle norvég black hatás is. Az epic és a korai black ilyesféle találkozása nem mondható épp szokványosnak, sőt... így hát érdekes hallgatnivaló, annyi biztos.

7. Burning Dominion - In The Wake Of The Rising Sun

 

 Egy kis csavar: eddig nem igazán ejtettem szót progresszív black bandákról, most azonban ez már elkerülhetetlen, ugyanis idén több olyan prog black anyag is megjelent, amelyek könnyedén elrepítettek. Ezek közül az egyik a Burning Dominion első anyaga, akik korábban a Katharsys név alatt alkottak. Újból kanadai banda, zenéjük azonban nagyon egyedi. Olyannyira, hogy a lágy akusztikus dallamoktól kezdve a fejtépő, irdatlan tempóval száguldó instrumentalitás káosz közepette feltörő hörgésekig bezárólag mindent hallhatunk tőlük. Ezt a mindent olyan tehetséggel építik fel és pakolják egymásra, hogy az ember lélegzete is eláll, és pusztán a zene élteti már. Korábban is írtam már róluk, akit érdekel ide kattintva elolvashatja.

6. Utstøtt - Legender Odin

 

 Korábban már röviden beszámoltam az Utstott eddigi munkásságáról. Epic blackről beszélünk újból, melyre az alkotó által is említett Caladan Brood és Summoning voltak nagy hatással. A bejegyzésben említett új album valószínűleg idén már nem fog megjelenni, de szerintem a közeljövőben számíthatunk rá.

 

5. Reach The Moon - I Wander

 

Finn kísérletezgetős/depresszív black. Demo anyag, mely nem véletlenül került az ötödik helyre. Lehet, hogy csak az én ízlésemet sikerült tökéletesen megragadniuk, de szerintem hihetetlenül egyedi és komplex anyagot tettek le az asztalra. A riffek, a hangok összekötése hatalmas tehetséget mutat, mely a jövőben olyan mértékben ki fog teljesedni, hogy a Reach The Moon kulcsfigura lesz egy új hullám feltörésében. Ebben szinte biztos vagyok. Lényegében black metálról van szó, de amúgy van itt minden: prog, trash, heavy, death, doom... Képesek olyat alkotni, ami ötvözi a keményebb vonalak főbb elemeit, és mindezt egy feketére festett alakban tálalják. Nem vagyok elfogult, persze még van hova fejlődniük, de ez a demó anyag megmutatta, hogy mekkora tehetség rejlik ezekben a finn srácokban.

4. Cormorant - Earth Driver

 

 Progresszív black ismét. Több nem is lesz már, így hát én ezt az albumot tekintem az év legjobb prog black anyagának. Aki hallotta már, az valószínűleg egyet is ért velem, ugyanis a Cormorant ezzel a művel előkelő szerephez jutott a képviselt alstílusban. A kaliforniai srácoknak ez már a harmadik nagylemezük, és igazából ugyan olyan bivalyerős, mint az előző kettő. Az albumborító szintén átlagon felüli!

3. Sorcier des Glaces - Ritual Of The End

 

 Imhol vagyon a Sorcier des Glaces, kik már a dobogón díszelegnek méltán kiérdemelt harmadik helyükkel. A kanadai sötétség leghatalmasabb lovagjairól és alkotásaikról itt olvashattok bővebben.

2. Withania - Blütenstaub und Weidenharz

 

 Van itt minden a folktól az atmospheric alstílusig, de alapjában véve egy melodic black zenekarról van szó. Meglehetősen változatos és sokoldalú zenéjükkel a két német büszkén feszíthet a második helyen. Zenéjük inkább lassabb és dallamosabb a black metál átlagához képest, viszont pont ez a nyugodtabb légkör adja az alapot mindahhoz a lehengerlő teljesítményhez, amit L és X (a két bandatag) leműveltek. Korábban L alkotott a Weidenbaum név alatt. Érdemes a projekt két albumát meghallgatni!

1. Agalloch - The Serpent & The Sphere

 

^Katt a címre. 

 

Reméljük a következő év is sok kiemelkedő alkotást tartogat számunkra. Addig is ássátok bele magatokat a top 10-be, és akármit is ünnepeltek most, érezzétek jól magatokat! (:

 

Sorcier des Glaces

2014.12.18. 08:31

Egy ideje már érlelődött bennem, hogy megírom ezt a cikket, és végül rá is vettem magam. Azért nem voltam benne biztos eleinte, mert úgy érzem, hogy nem rendelkezek elég információval róluk, holott kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc black metal bandámról van szó.

Két ember áll a projekt mögött, akik még két bandát 'üzemeltetnek': a Moonlyght-ot, ami Prog Metal és a Passage-t, ami Epic Doom. Ez talán kiábrándító lehet, de mégis vérbeli black zenét tudnak megszólaltatni. 1997-ben alapultak, Kanadában (elfogultságom az országgal szemben innen származik), majd egy évre rá ki is adták az első albumukat, a Snowland-et. Ekkortájt a norvég black már elkezdett ismert lenni mondhatni világszerte, így hát más nemzetiségű bandák is el kezdték pedzegetni a szárnyukat az undergroundban. Ez történt hát a Sorcier des Glaces első albumának megjelenésekor, viszont ezt már egy jól begyakorolt repülésnek is nevezhetnénk, ugyanis olyat tettek le az asztalra véleményem szerint, ami az akkor létező, még csírázásban lévő néhány alstílust összefogta, és vegyítve mindent, egy valódi black metal esszenciát vágott az emberhez. 

 Ezután azonban következett egy 8 éves szünet. Miért? Erre a kérdésre teljes választ nem tudok adni, viszont azt azért leírom, hogy szerintem mi az oka. Az előbb említett két bandája a srácoknak ebben az időszakban jelenítette meg az első albumaikat, így én ebből arra következtetek, hogy az underground jelleg és a gyér rajongótábor miatt inkább olyan stílusban próbálták ki magukat, ahol esetleg nagyobb névre tudnak szert tenni. Ez nem jött össze nekik, így hát visszatértek a Sorcier-hez. 2006 decemberére elkészült végre a második album, a Moonrise In Total Darkness nevet viselve. Zenében járatos fül felfigyelhet arra a 8 év kihagyásra, mert azért hallható, viszont ahhoz tényleg kell figyelni, mert igazából olyan, mintha csak 1-2 év telt volna el az első album óta. Kevesen képesek ám erre, és ezt nem csak a black-re értem, hanem a zenére úgy általában. 

Újabb szünet következett: 5 év. Ennek az okára viszont már ötletem se nagyon van. 2011 nyarán megjelent a The Puressence Of Primitive Forests című album. Követve az előző két album minőségét, ez sem veszít egy csöppet sem abból az esszenciából, amelyet az első albumon is hallhatunk. Kiemelkedő teljesítmény újból. 

A 2012-es évet mondhatni a bőség zavara jellemzi, ugyanis 3 anyagot is kaptunk abban az évben. Először egy split lemezt a Monarque-vel, majd egy EP-t Monuments Anciens címmel. Végül az év nyarán megjelent a Snowland újból rögzített verziója Snowland MMXII címmel. A hangzás egyértelműen jobb a debüthöz képest, és úgy összességében is egy minőségibb anyagot kaptunk. 

Végül elérkeztünk az idei évhez, mikor már számomra is ismert és nagyra tartott volt a nevük, ugyanis 2013 végén hallottam őket először. Nem kellett sokat várnom, ugyanis január végén megjelent a Ritual Of The End, mely szerintem az eddigi legösszetettebb és - triviális szóval - legjobb albumuk. Nem kérdés, hogy az év végi toplistába így be fog kerülni, bár hogy hányadik helyre, azt még magam sem tudom.