Insanity Cult

2017.04.21. 12:32

Az előzőleg bemutatott bandához hasonlóan, itt egy újabb kivétel a jellegtelenség alól. A görög Insanity Cult 2011-ben alapult, azóta pedig egy EP és két album került ki a kezükből. Zenéjük tisztán black, és félő, hogy ez manapság már nem valami kielégítő sokaknak, azonban van itt egy nagy DE: maga az alap stílus, amiért ez a blog is létezik, egy olyasfajta különc, amit nehéz tényleg jól művelni. A borongós érzésekről van itt szó, az üresség, és a káosz harcáról a mindennapokban... az ilyesmi gondolatokat kevesek tudják úgy igazán zenébe formálni. Bár sokan próbálkoznak, a legtöbb ilyen nekifutás olyan semmilyen. Nem érzik át.

Mikor azonban jön egy ilyen banda, és emlékeztet arra, hogy az ember miért vetette bele magát az efféle megtépázott, borzalmakkal körülölelt lélekfelszabadító ordításáradatba, akkor már nem kérdés, hogy ezt a fajta zeneiséget valóban kevesen képesek megalkotni annak eredendő eszmeiségéhez hűen.

A legutóbbi album idén februárban jelent meg. Jelenleg mindhárom eddigi anyag ingyenesen letölthető digitális formában a bandcamp-ről.

Gyakorta hangoztatom a tényt, miszerint a black metal manapság 3 fő úton halad a jövő felé: post-black, atmospheric black és hardcore-black keverék. Na hát a post és hardcore lett az alább meghallgatható EP lemezen összekutyulva, méghozzá oly módon, ami még a holtat is kiugrasztja a sírjából. Hihetetlenül energikus, és vad dalokat sikerült megalkotnia az End of Mankind nevezetű Párizs szívéből származó bandának - akik egyébként az Eternal Majesty utódának tekinthetők.

Azt hiszem közel egy hónapnyi kihagyás után elérkezett az idő, hogy belevágjunk a 2016-os évbe. Kezdjünk hát egy single anyaggal, mely teljes valójában epic black metal.

A brazil black metállal általában úgy vagyok, hogy nem tud megfogni, de persze kivételek mindig akadnak, mint amilyen ez is. Maga a dal egy korábbi számuk tiszta vokálos verziója, de szerintem hatalmasat dobott rajta az eredetihez képest. Meg ha már epic black, akkor a tiszta vokál mondhatni plusz pont. Való igaz, még 10 percnél is rövidebb dalról van szó, de a hangulata keményen belemarkol az emberbe, s nem is engedi el. Hozzá mérten a borító is jól el lett találva.

Aztán reméljük a 2016-os év több epic lemezt fog termelni, mint a tavalyi, mert hát az előző év a stílust illetően elég gyér volt.