Izmos, mocskos, vad black lengyeléktől. Nemrég alakult a banda, ez pedig a bemutatkozó EP lemezük, mely Június végén jelent meg. Ígéretes, meg kell hagyni. Remélhetőleg a jövőben is megtartják ezt a stílusukat, mert lenne rá igény. Viszonylag kevés mostanában a black stílust hasonlóan megközelítő bandák száma. 

Gyakorta hangoztatom a tényt, miszerint a black metal manapság 3 fő úton halad a jövő felé: post-black, atmospheric black és hardcore-black keverék. Na hát a post és hardcore lett az alább meghallgatható EP lemezen összekutyulva, méghozzá oly módon, ami még a holtat is kiugrasztja a sírjából. Hihetetlenül energikus, és vad dalokat sikerült megalkotnia az End of Mankind nevezetű Párizs szívéből származó bandának - akik egyébként az Eternal Majesty utódának tekinthetők.

A francia black zene sosem állt közel hozzám. Kevesen vannak közülük, akik valami egyedit tudnak felmutatni. A Fimbulvetr sem tartozik épp az egyedi kategóriába, azonban a megszokottat az átlagnál egy pöppet magasabb szinten űzi.

A 2004-ben alapult old-school blacket játszó banda nem igazán kísérletezik semmi újjal, talán csak az EP lemez megjelenésében lehet valami modernséget felfedezni. A korábbi demók nagyjából hozzák a tavaly megjelent Ep szintjét, szóval minőségbeli változás sem volt a zenéjükben.

Kérdezhetitek, hogy ezek után miért írok róluk. Hát pusztán azért, mert nem ám csak az egyedi zenét játszó bandák alkotásait lehet élvezni. És pediglen ékes példa erre a Fimbulvetr, mert tényleg nem próbálkoznak semmi újítással, csak viszik tovább azt, amit az ősök megkezdtek, és így is egy kimondottan jó kis zenét teremtenek meg. Mi más lehet hát egy zenefanatikus vágya, minthogy újat fedezzen fel? S végső soron ez meg is történik, csak egy megszokott módon.