Emyn Muil - Elenion Ancalima

2017.05.26. 11:47

Végre egy olyan albumról írhatok, mely az oldal címadó stílusában fogant, ráadásul a fenti logók között is ott figyel. Az Emyn Muil még 2013-ban adta ki Túrin Turambar Dagnir Glaurunga című debütalbumát, és abban az évben a Caladan Brood-dal egyetemben egész felkapott lett.

A második album nagyjából ugyan azt a szintet hozza, mint az első. Epikus, harci jellegű csatakiáltásokkal, és hangokkal operál. Bár az elsőhöz képest itt valamelyest megfogyatkozott a szintetizátor-használat (az utolsó dalt leszámítva), de azért egy alapvető epikusságot fokozó hang gyakorta ott figyel a felszín alatt.

Ami a dalok minőségét illeti, teljesen elfogadható jellegről beszélhetünk. Bár egy kissé elmosódottan szól, és nem annyira dinamikus, mint az előbb említett Caladan Brood debütlemez, de azért élvezhető.

Egyetlen nagyobb negatívumot tudok megemlíteni, ez pedig a lejátszási idő. Műfajához képest ugyanis ez a 41 perc igencsak rövid. Az ember szerintem egy ilyesmi zenétől - már ha szereti - azt várná, hogy azért minimum 50 percig szóljon. Azonban ezt leszámítva egy teljesen korrekt albummal állunk szemben. Se több (sajnos), se kevesebb.

Várhatóan valamikor májusban jelenik meg a második album az olasz Emyn Muil jóvoltából. Az első album zeneileg egy synth-centrikus epic black-et mutatott be, a beharangozó videó alapján pedig úgy tűnik, ennél egy kicsit keményebb vonalra számíthatunk a következő lemezen.

Schattenvald - V

2017.01.27. 10:44

A német illetőségű Schattenvald egész nagy múltra tekint vissza ahhoz képest, hogy mennyire homályba borulnak. Ötödik albumuk jelent meg most januárban, mint azt a római számozás is mutatja, a banda viszont még 1998-ban kezdte tevékenységét akkor még egyemberes projektként. Jóval később, 2012-ben vált tényleges bandává, mikor a vokalista belépett. Az alapító pedig más zenekarokban is tevékenykedett/tevékenykedik, ezek közül a legismertebb talán a Cryptic Wintermoon.

Jelen zenét én személy szerint kissé kiforratlannak érzem még így ennyi év után is. Érezhető benne az old-school, ahogy az epic black felé való kikacsintás is. Ezen pedig azért még van mit összehangolni, azonban sokhelyütt kifejezetten élvezhető, amit hallunk. Ezért is írok erről az albumról. 

A banda önmagát egyébként az epic black stílusba sorolja - ezzel azért én vitatkoznék. De az tagadhatatlan, hogy néhol felbukkan a dolog. Mindenesetre egy olyan hallgatnivaló ez - és a korábbi anyagaik is - aminek megéri adni egy esélyt. Új oldaláról mutatja be a zenét, és hát pont ez az, amit mi fanatikusok is keresünk.

Darkestrah

2016.04.19. 15:15

Több tekintetben is egy érdekes bandát mutatok most be nektek. Az eredetileg Kirgizisztánból származó banda saját stílusát "Epic Shamanic Metal-nak" nevezi. És ami azt illeti, ez a figyelemfelkeltő elnevezés meglepően találó.

A Kína szomszédságából származó banda 1999-ben alapult, azonban pár évvel később szülőföldjükről megélhetési gondok miatt elvándoroltak, és letelepedtek Németországban. Így valós hazájukban összesen kettő demóanyagot adtak ki, majd 4 év kihagyás után, 2004-ben előrukkoltak az első albumukkal, melyet már Németországban rögzítettek. Ez Sary Oy névre hallgat, melyről fent meg is hallgathatjátok a címadó tételt.

Már ezen is érződik egy meglehetősen sajátos kombinációja a folk és atmospheric stílusoknak, melyek idővel egyre szorosabban összefűződtek a banda munkássága során. Stílusuk, melyet epikus sámáni metálnak neveznek, így egyre inkább reálisnak mondható. Az epikusság mindenképp ott figyel zenében, ezt legjobban a páratlan dallamvilág rejti. A sámáni mivolt pedig úgy gondolom szintén tagadhatatlan. Már csak a black jelző hiányzik. Mind hangszerelésben, mind dalszövegekben erősen felüti a fejét a banda származása - így teremtve olyan zenét, mely megállja a helyét az egyediség címszava alatt.

Black metálban való kalandozásaim során találkoztam már párszor a Darkestrah-hoz hasonlónak mondható "egzotikus" bandákkal, azonban többségük pár év aktivitás, és elenyésző mennyiségű hanganyag után feloszlott. Tehát ha nem is szerencsésnek, de mindenképp örömtelinek tudhatjuk be a tényt, hogy ők még mindig aktívan alkotnak a színtéren. Olyannyira, hogy legújabb albumuk kerek 10 nap múlva, azaz április 29-én lát majd hivatalosan napvilágot. És ami azt illeti, igen-igen bizalomgerjesztőnek mondható. Hallgassátok csak:

Nem célom, hogy ilyen többhetes kihagyásokat tartsak, de van az úgy, hogy pangás van az undergroundban - legalábbis abban a felében, aminek egy kis köze is van az epic szócskához. 

Viszont...

A svéd Ereb Altor már egy bő 10 éve a színtéren van, és nem is akármilyen anyagokat tett le az asztalra ez idő alatt. Zenéjük egyfajta epic-viking black-ként értelmezhető, de az sem mond hülyeséget, aki nemes egyszerűséggel black metálnak titulálja. Ámbár az előbbi specifikusság a 3 nap múlva napvilágot látó legújabb lemezüket mégiscsak jobban leírja, ugyanis nem mástól, mint a Bathory-tól hallhatunk majd feldolgozásokat az albumon.

A Bathory a metálvilágban már diadalmaskodott, és kellő mértékű tisztelet övezi Quorthon hagyatékát. Azonban azt mind tudjuk, hogy legfőképp a Nordland kettős előtti anyagok többsége elég gyér hangminőséget tudhat a magáénak. Másfelől pedig élőben sem szóltak még ezek a legendás dalok. Így hát többek között e két hiányosság okán felbuzdulva az Ereb Altor gondolt egyet, és feldolgozott 7 Bathory csatadalt. Ezek közül kettő már meghallgatható, a többi öttel pedig szerintem ki tudjuk várni ezt a hátralévő 3 napot.

Persze az időpont sem véletlen, ugyanis február 17-én lett volna Thomas Börje Forsberg 50. születésnapja, így azt hiszem méltó tisztelgés lesz ez a feldolgozásalbum.

Bár az sem mellékes, hogy azért máshogy szólnak a dalok. Nincs meg bennük az a nyersség, és azért valljuk be, van abban a rossz hangminőségben valami elevenség. Ámbár minden tekintetben érdekes hallgatnivaló lesz Ereb Altorék ezen lemeze, mert a minőség tényleg nem hibádzik.

Várjuk hát a pénteket, addig is pedig itt a :Blot · Ilt · Taut: dallistája:

  1. A Fine Day to Die
  2. Song to Hall Up High
  3. Home of Once Brave
  4. The Return of the Darkness and Evil
  5. Woman of Dark Desires
  6. Twilight of the Gods
  7. Blood Fire Death

Azt hiszem közel egy hónapnyi kihagyás után elérkezett az idő, hogy belevágjunk a 2016-os évbe. Kezdjünk hát egy single anyaggal, mely teljes valójában epic black metal.

A brazil black metállal általában úgy vagyok, hogy nem tud megfogni, de persze kivételek mindig akadnak, mint amilyen ez is. Maga a dal egy korábbi számuk tiszta vokálos verziója, de szerintem hatalmasat dobott rajta az eredetihez képest. Meg ha már epic black, akkor a tiszta vokál mondhatni plusz pont. Való igaz, még 10 percnél is rövidebb dalról van szó, de a hangulata keményen belemarkol az emberbe, s nem is engedi el. Hozzá mérten a borító is jól el lett találva.

Aztán reméljük a 2016-os év több epic lemezt fog termelni, mint a tavalyi, mert hát az előző év a stílust illetően elég gyér volt.

1 év

2015.04.09. 10:04

1 éves lett az oldal. Nem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni - legalábbis úgy, hogy foglalkozok is vele. De mégis, és ez leginkább nektek, olvasóimnak köszönhető, mert megállás nélkül látogatjátok az oldalt. Szóval köszönöm az egy évnyi kitartást. Tudom, mostanában ritkán írok új bejegyzéseket, de kicsit besűrűsödtek a mindennapjaim, ezért kevesebb időm van erre. Viszont ami késik, nem múlik. Addig is itt egy dal az egyetlen nevesebb epic black előadótól, akiről még nem írtam. De persze fogok. :)

Szerző: VTX

Szólj hozzá!

Címkék: 1 black év epic elffor

Munarheim

2014.11.27. 13:50

Black, Folk, Symphonic, Epic, Medieval. Mindegyik bélyeget fel lehetne aggatni a bandára, mégse lenne teljes a meghatározás. Számtalan stílust egybeolvasztva, a Munarheim képes egy olyan új, modern, dallamos, egyedi (!) zenét tárni a hallgatóság elé, amely igazából minden dallamos metált kedvelőt magával sodor. Tiszta hangzás jellemzi őket, egy dalon belüli több téma megszólaltatásával. Néhol lágy melódiák, női énekkel kísérve, néhol kemény riffek hörgő vokállal keverve. Ez hát a Munarheim stílusa. 

2007-ben alakult a banda, jelenleg pedig 6 taggal rendelkezik. Nyilván az erős folk beütés miatt, és a tisztább, könnyebben befogadható zenetémák miatt egy kicsit nagyobb rajongótábor áll mögöttük, mint a megszokott egyemberes projektek mögött. Dalaik kivétel nélkül németül íródtak, mivel a banda Németországban alapult és minden tag német. 2007 óta 4 anyaguk jelent meg: 1 demó, 2 EP és idén év elején az első albumuk. Ezek közül talán a második EP a legfeketébb, így hát azt hallgathatjátok meg fentebb, személyes kedvencemmel (Hexentanz) kezdve.

Ha minden igaz, jelenleg a második albumukat írják/veszik fel, amely valószínűleg 2015 elején meg is jelenik majd.

Utstøtt - Legender Odin

2014.11.17. 12:25

Úgy tűnik egy új hullám van kibontakozóban a black metal színtéren, méghozzá az atmospheric és epic alstílusokban ötvöződve. Ezt arra alapozom, hogy az utóbbi 2-3 évben az előző évtizedhez képest jóval több ilyen anyag jelent meg. 

Itt van például az Utstøtt, a 2013 közepén megjelent EP-jével. Bandcamp oldalán azt írja, hogy a Summoning, a Windir és a Caladan Brood ihlette a zenéjét, és ez így is van. Az ilyen körökben mozgók ügyelnek a minőségre és nem dobnak csak úgy össze egy anyagot, így ez az EP - mely az eddigi egyetlen anyag - olyan jól szól, mintha egy bejáratott procedúra eredménye lenne. Persze ehhez a technika rohamos fejlődése is hozzájárul. 

A borító immáron harmadszorra is Albert Bierstadt munkássága (előzőleg a Summoning és a Caladan Brood is felhasználta), és meg kell hagyni annyira passzol, hogy olyan érzést kelt, mintha a festő látta volna a jövőt és az ilyen epikus művekért festette volna a hatalmas teret és szépséget magába foglaló képeit.

Maga a zene nem hoz sok újdonságot ebbe az underground színtérbe, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy emiatt bármi rosszal is meg lehetne bélyegezni. Általánosságban gyorsabb és feszesebb melódiák jellemzik, mint a két nagynevű megihletőt, ez pedig csak felserkenti a black metálos vért a hallgatókban, szóval panaszról szó sincs, semmilyen értelemben. 

A dalszövegek a Viking mitológiát dolgozzák fel, és ültetik azt egy epikus hangzásvilágba - mintegy időgépként funkcionálva fogják a hallgatót és repítik vissza Odin korába, ki vágtatva nyolclábú lován, Sleipnir-en, üldözi az ellenséget a vérrel átitatott hegyeken és dombokon át.

Ami a projekt jövőjét illeti: "Hjørungavågr" néven lett bejelentve a nyár végén az első album megjelenése. Egy előzetes közzé is lett téve, és november 11-én a facebook oldalon azt írta ki Navnløs, a projekt egyetlen feje, hogy az album megjelenése már közeledik. Reméljük még idén meg is érkezik!

Valar

2014.10.10. 09:17

Gyakran elkanyarodok a blog címadó stílusától, ennek pedig két oka is van: elsősorban az, hogy viszonylag ritka az olyan banda, aki a műfajban alkot; másrészt pedig azért azt feltételezem, hogy az olvasók többsége hozzám hasonlóan szintén tágabb zenei ízléssel rendelkezik. Persze a black metál határait nem igazán szándékozom átlépni (bár kivételek mindig vannak - lásd a legutóbbi poszt) de akkor most leszögezem, hogy az oldal epic jelzője ezentúl kettősségében értendő. Azaz a műfajra, és magára a szóra, amit a netkultúra részben átformált az utóbbi években.

Most azonban visszatérek fő stílusunkhoz, az általam nemrég felfedezett Valar-t bemutatva. Zenéjük a lehető legegyértelműbben epic black metál. Kész, pont, ezen nincs mit vitatni. 97-ben alapította Narqath, aki már rengeteg black formációban szerepelt. Finn projektről van szó, így a hangulatteremtés garantált. A Summoning hatások tagadhatatlanok; lényegében a zene simán passzolna egy Summoning EP-re. 

 Sajnos azonban már feloszlottak. Egy csokornyi demo-t, két split anyagot, egy EP-t hagyva maguk után. A többesszám indokolt, ugyanis az alapítóatya mellett a billentyűket egy magyar származású úriember, 'Gabriel Wolf' nyomkodta. 

Munkásságuk hallgatása erősen ajánlott!