2015-ös alapulás, és a legelső anyag egy január végi debütalbum bő fél óra hosszúságban. A stílus alapjában véve melodic black alapokon nyugszik, de egyértelműen érezhető az is, hogy a banda még nem találta meg a saját hangzását. Ettől függetlenül mégis egy figyelemreméltó kezdésről írhatok, mert a Dissection, a Dawn, a Sactramentum, a Vinterland, és még sok más legendás stílusbéli banda hatásai érezhetőek a zenében. Ámbár a kiforratlanság ugyan úgy végigkíséri a játékidőt, mint ezen zenekarok hagyatékai.

Sokhelyütt lehetne inkább melidc death-nek nevezni, mintsem black-nek, de a két stílus között igazából a vadság/durvaság fokozatai tesznek különbségek, az pedig ingadozó, így igazából mindkét kategóriába beleillik.

6. Book Of The Fallen

Meg nem állunk, harcolunk s meghalunk
Ismeretlen út, túl a szürkeségen
Elvesztünk, de a menet meg nem áll
Sajgó szívek vágyódnak tájakra, miket rég otthonnak hívtunk

Smaragdzöld dombok s tündöklő tengerek
Eltűnnek a távoli emlékekben
A horizont lángol idegen vidéken
Sárgás tengerek, perzselő homokszem

Y’Ghatan tüzei égnek az éjszakában
Mint egy bukott isten árnyéka
Leláncolt fények

Heteken át vándorlunk tovább
Fáradtan s kihasználva a dics már oda
Minden, mi maradt fáradt lelkek sora
Fája végtagok, álmok: haza

Y’Ghatan tüzei égnek az éjszakában
Mint egy bukott isten árnyéka
Leláncolt fények

Megy a menet testvéreink szellemeinek dalára
Mélyen az éjszakában, hol arcaik álmainkban kísértenek
Keresztül a leplen, Hood kapuja megidézett minket
Deres, fagyos tájak, elátkozzák majdan sorsunkat

Keresztül a mészárlás zaján
Keresztül e rejtélyes földön
Oda, hol hegyes kardjaink mutatnak az ég felé
A Malazai Birodalom harcosai
Felföldi trónért vívjuk a csatát
Végzetünk sose volt miénk
Megtépázott, viharvert külsőnk
Véres hajnal egy idegen vidéken

Csillagok trónolnak a sivatag egén
Elveszve a kavicsos homokban
Egy sereg, mit rég elfeledtek
A Malazai Birodalom harcosai
Távol apáink szívétől
Sose térünk már haza
Szétzúzott kardok: egy harcos vagyona
Harcok dúlnak, de tetteink meghalnak

Meg nem állunk, harcolunk s meghalunk
Ismeretlen út, túl a szürkeségen
Elvesztünk, de a menet meg nem áll
Sajgó szívek vágyódnak tájakra, miket rég otthonnak hívtunk

A hajnal elhozta tisztító fényét
S megpillantunk egy siralmas látványt
A csattanó acél elvesző hangjai
Elszórt testek a réten át

Y’Ghatan tüzei égnek az éjszakában
Mint egy bukott isten árnyéka
Leláncolt fények

Eltaposott fejek, szétszórt csontok
Lángoló szívek acél által otthonra lelve
Halálüvöltések, ismeretlen nevek
Eltiport álmok acél által otthonra lelve

Pajzsokat fel, zászlók a magasba
Hív a csata dühöngő szava
Lángoló nyilak zápora alatt
Előre tör, soha fel nem ad
Ostromlott fegyverek ütköznek ordítva
A város falait széjjelhasítva
Tűzoszlopok az eget marják
Míg a szem ellát: mindenütt halotti máglyák