Többnyire olyan bandákról szoktam írni, akik valódi fejlődést produkálnak, vagy olyan anyaggal mutatkoznak be, ami úgy önmagában igencsak figyelemfelkeltő, erős. De persze sok esetben ennek ellentetje jellemez egy-egy bandát: a hanyatlás. Ez a helyzet a Pale December nevű olasz formációval is. 2014 nyarán megjelent az első demójuk, mely szerintem kifejezetten jó volt, és megjegyeztem magamnak, hogy érdemes odafigyelni rájuk. Fellelkesedve láttam, hogy július végén kiadták debütalbumukat. Elkezdtem hallgatni, és már az elején egyértelmű volt, hogy ez valami teljesen más. Kiforratlan, erőltetett, össze-vissza. Káoszos, a szó rosszabbik értelmében.

Ettől függetlenül persze lehet, hogy valakinek pont ez tetszik (lásd a bandcamp véleményt). Én mindenesetre azt érzem, hogy ezen még bőven dolgozhattak volna. Szinte teljesen eltűnt belőle az a varázs, ami az első demót jellemezte. Összehasonlításképp:

Nem hittem volna, hogy a közeljövőben fogok olyan bandával találkozni, akik képesek visszahozni a 90-es évek black hangulatát egytől egyig. De mégis.

Méghozzá említésre méltó szinten, mely néhol le is tiporja az old-school black nevesebb előadóit (!) pimaszul merész módon. A zeneisége a kanadai srácoknak egyfajta átmenetet képez a raw black és a melodic black között. Nem mondanám, hogy ritka az ilyen, sőt... de ilyen elképesztő tehetséggel párosítva már annál ritkább minőségileg. Jelen dicsőített EP lemezt két demó és egy másik EP előzték meg, melyeken már érezhető volt valami igazán páratlan eljövetele.

És hogy mit nyújt maga a zene... hát itt érkeztem el saját határaimhoz, mert egyszerűen nem tudom leírni. Gyenge próbálkozás gyanánt: azt, amit a black metáltól a legmagasabb szférákban várna el az ember - csak ezzel az a bökkenő, hogy ez az elvárás teljesen emberfüggő. Így hát legyen elég annyi, hogy ez a mű kibaszottul erősen ajánlott.

Elöljáróban annyit, hogy sok helyen nincs rím, így én is többnyire csak ott írtam rímben, ahol eredetileg úgy volt. A szavak néhol nem pontos fordítások, sőt... Viszont a jelentéstől nem tértem el egyszer sem, annyi az egész, hogy így jött ki jobban magyarul. Próbálkoztam, de nem könnyű, hát ezt sikerült. Bejegyzésenként felrakok egyet.

1. City Of Azure Fire

Tündöklő fenyvesek fakó, kék tüze lángoló
A vendég jelzőtüze, egy képzeleten túli ragyogó vidék
Elfeledett éveken át megannyi vándor álma
Kikövezett ösvényeken keresztül,
Hol démonok, mágusok s tolvajok lakoznak

Templomok s kocsmák, hol titkokat suttognak
Misztikus tudás, mit falaik tartanak
Árnyak gyűlnek az éjféli menetben
Miközben harag s szellemek jajgatnak veszetten

Vérben írva, halálban pecsételve
Korszakok faragták: a bánat regéje
Végzetek pecsételve, s majdan kardok találkoznak
Mind, az acél és szikra hűvös ölelésében
Szörnyűséges vadak gyűlnek útjain
E ősi városnak, oly csodás és vad
Az éj leple, haragok moraja
Halotti menet a kongás hangjára

Tündöklő fenyvesek fakó, kék tüze lángoló
A vendég jelzőtüze, egy képzeleten túli ragyogó vidék

Távol a holdtól s naptól
Hosszú még az út tova
Azúr lángok mutatják hova