Rég jelentkeztem. Van pár említésre méltó album az elmúlt pár hónapból, hamarosan be is mutatom mindet. Kezdetnek itt a Varathron április végén megjelent Patriarchs Of Evil című lemeze. Vérbeli hellenisztikus black. Maga a stílus szépen elkülöníthető a többi black alfajtól dallamaival és egyéb jellemzőivel - ezekről részletesen beszéltem 2016 szeptemberi rádióadásomban, ami az előbbi linken elérhető.

Ki is derül belőle, hogy a banda már a kezdetek kezdete óta jelen van a műfajban, méghozzá oly mértékben, hogy alapítóinak is tekinthető. Sokan feloszlottak már az akkoriak közül, néhányan zeneileg visszafejlődtek, de a Varathron mindennek az ellenpéldáját mutatja. Ennyi idő után is - persze részleges vérfrissétéssel (az eredeti tagok közül csak az éneke maradt) - olyan minőségi albumot adtak ki a kezeik közül, mely büszkén fog virítani megannyi évvégi listán. Brutál erős korong lett ez, ajánlom mindazok figyelmébe, akiknek esetleg még idegen a hellenisztikus black, vagy csak egyszerűen egy végre ütős black albumra vágynak. Nem fog csalódást okozni.

Na igen, a görög black. Avagy hellenisztikus black. Nem esett valami sok szó róla, de a nyár folyamán tervezek egy átfogóbb írást a stílusról. Addig is itt van nekünk a Chaosbaphomet.

Ahogy a hellén uradalom azt megkívánja ez a stílus igen közel áll a blog címadójához, azaz az epic black metalhoz. A különbségekről az előbb említett közelgő írásban majd bővebben szót ejtek, elöljáróban legyen elég ennyi, hogy a tényleges harci- és/vagy csatahangulathoz minden tekintetben közelebb áll ez a stílus. 

Jelen bandánk esetében sincs ez másképp. A kétemberes formáció az évezred hajnalán öltött alakot, s jópár esztendőn keresztül csupán demó, split és EP anyagok bukkantak a felszínre. Viszont ezév március végén napvilágot látott az első album, mely jóformán felöleli az eddigi munkásságot, és annak esszenciáját mutatja be - mindezt új szerzemények formájában. A körülményekhez képest a korong hangzása szinte kifogástalan. Az egyetlen biztos negatívum csupán az album hossza. Ettől eltekintve azonban egy olyan műről van szó, mely sziklaszilárdan helytáll a görög nemzedék black metal megközelítésében. A második hullámos old-school black hatások egyértelműek, de az európai underground legmélyebb bugyraiban ez általában így szokott lenni.