Van az úgy, hogy stílusok keverednek - nem is ritkán. Azonban most egy igen kivételes példával szembesülhetünk, ugyanis a Woman Is The Earth az atmoszférikus, cascadian és post black zenéket ötvözi egy sajátos formában.

Már-már kezdek nem meglepődni azon, hogy az utóbbi években mekkora számmal alapultak black zenét játszó bandák észak-amerikában, így ezen a témán nem is időznék sokat, korábban már amúgyis szó volt róla - ráadásul az adásomban is kitárgyaltam már a kérdéskört párszor.

Maga a zene engem leginkább a Wolves In The Throne Room-ra emlékeztet, de persze vannak nagyobb elütések. Alapjaiban véve azonban mégis egy olyan zenét hallhatunk, ami az atmoszférikus blackre építkezik, ez kétségtelen. A hasonlóság pedig talán pont a két zenekar világnézeteinek hasonlóságából fakad - dalszövegeik szinte ugyan azokat a témákat boncolgatják (spiritualitás, halandóság, maga az élet, stb). Jelen bandánk annyiban tér el erősebben, hogy talán nagyobb hangsúlyt fektet a dallamosságra, és többször előkerülnek az old-schoolnak nevezhető black metal témák is.

Legutóbbi, negyedik albumuk jövő hét pénteken fog hivatalosan megjelenni, azonban fent már meghallgathattok róla egy dalt - az alapján pedig elég erősre sikeredett az is.

Erősen ajánlott a banda felfedezése! :)

Pár demóanyag és egy hosszabb szünet után a német banda előrukkolt egy anyaggal, mely az atmoszférikus black fogalma is lehetne. Zenébe szőve a megfoghatatlant, egy olyan sodrás kíséri végig az albumot, melyhez mindenképpen kell egy borúsabb hangulat. Ha az megvan, akkor ez a három röpke dalocska csodákat tud művelni az emberrel. 

A címhez persze hozzátartozik, hogy az album a tél közepén jelent meg.

Az elmúlt pár hónapban folyton vissza-visszatérek ehhez a rejtett kincshez, mert sikerült megfognia valami olyat, ami bár nem gyakran, de néha a hatalmába kerít. Keveréke ez a magánynak, borúnak - egy csipetnyi reménnyel és egy szösszenetnyi unalommal megfűszerezve. Erősen ajánlott ilyen ritka alkalmakkor!