2013-at írunk, mikor ez az ausztrál banda kiadja igen sokszínű harmadik albumát. A zene néhol csapongó, másutt nyugodt, mint a tó, mely fölött felkel a nap. Annyi biztos, hogy pusztán a cascadian black nem írja le a stílusukat. Azonban sok olyan elem található a zenében, amik arra hajaznak. Mindenesetre vonatkoztassunk el most a stílusoktól.

Egy kivételesen igényes felépítésű album ez, mely a modern metal elmeit előszeretettel sorakoztatja fel egymás után. Méghozzá olyan egymásutánban, amihez fogható kevés akad. A hozzáértés, amivel összesimítják a szakaszokat, egyszerűen mesteri. Persze mint a legtöbb esetben, azért itt is van hova fejlődni még, de harmadik album tekintetében egy igencsak magasztosan összetákolt lemezről beszélhetünk. Hamarosan pedig jön a negyedik album, mely több mint 4 éve várat magára, így szerintem megalapozott bizalommal nézhetünk elébe egy kitűnő korongnak. Na de ne hamarkodjuk el a kijelentést, egyelőre barátkozzunk meg az első három lemezzel, kezdve pl a legutóbbival.

A kanadai rock/metál zenében mindig is volt valami, ami megfogott. Ez tipikus északi hangulatnak írható le talán, de attól mégis különb, mert nem Európáról van szó. Ahányszor szembe találom magam egy kanadai black metal bandával, mindig az van, hogy meghökkenve eszmélek rá mennyire fasza is amit épp hallok. Így volt ez a Dark Forest-tel is, akiknek a 2012-es 'Land Of The Evening Star' albumát hallottam először. Nem tartozik az Epic alműfaj vérbeli tagjai közé, de kicsit sem áll távol tőlük. 

Az fogott meg benne talán a legjobban, hogy igazán egyedi. Így kapásból semmihez sem tudom hasonlítani. Epic black metalhoz mérten pedig elég komplex. Nem lehet találkozni olyan folytonossággal, mint pl. a Caladan Brood-nál, vagy a Summoning-nál, ahol 2-3 kihangsúlyozott dobritmusra épül egy szám. Itt sok téma előkerül és folyton épül felfele, vagy süllyed le, sosem állandó. Ezért én besorolnám egy olyan műfajba, amit még nem láttam sehol sem, de Dark Forestet hallgatva, az ember könnyen egyetérthet ezzel: Progressive Epic Black Metal. Tudom, elég gyakran belemegyek a műfaji meghatározásokba, holott maga a zene a lényeg, de valami késztetést érzek mindig, hogy behatároljam a zenét egy alműfajba.

Hogy néhány formaiságról is legyen szó: egyemberes projekttel állunk szemben. Megint. Nem mintha baj lenne, csak érdekesség. 2003 óta működik a dolog, azóta csupán 2 album látott napvilágot, utóbbi 2012-ben, 6 évvel az első album megjelenése után. Reméljük a harmadikra nem kell majd ennyit várni. (:
Azért megjegyezném, hogy aktívan működik mindez, felléptek pl. ehónap elején élőben egy fesztiválon. Szóval bármiféle új anyag nagyon várós.