2020 legjobbjai (top 15)

2021.01.04. 11:57

Pár napot megkésve, de következzen a hagyományos évvégi lista. Számomra a 2020-as év zenéi közül viszonylag kevés volt olyan, ami úgy igazán elnyerte a tetszésem. Mindenesetre összeállítottam egy 15-ös listát a kedvenc extreme metal albumaimból, valamint egy 5-ös listát a kedvenc EP/demo/split lemezeimből, és az előző pár évhez hasonlóan a nem extreme stílusok képviselői is kaptak egy 10-es listát. Lássuk hát.

 

Legjobb extreme metal albumok:

 

15. Sorcier des Glaces - Un Monde de Glace et de Sang 

A kanadai black metal rebellisek legújabb albuma. Van benne némi második hullámos áthallás, megspékelve azzal a vérbeli saját hangzásukkal. Jó ez, ha az ember ráérez az ízére. 


14. Heretical Sect - Rapturous Flesh Consumed

Új-Mexikó homokjából tör elő ez az egészen új formáció. Az a sodrós fajta black metal, melynél a vokál a háttérből áradva terül szét a zene által képzett térben. Van benne itt-ott pár érdekes, szokatlan megoldás. Részben ezek miatt került a 14. helyre. Szeressük a szokatlan, de illő részleteket.


13. Bloodsoaked Necrovoid - Expelled into the Unknown Depths of the Unfathomable

Egyfajta keveréke a brutal death és black stílusoknak, egyenesen Costa Rica napsütötte pálmafái mögül. :) Némi doom elemmel megfűszerezve.


12. Midnight - Rebirth By Blasphemy

Jól ismert zenekar, nem is olyan rég megfordultak nálunk is. Új albumuk folytatja mindazt a speed/black száguldozós őrjöngést, amit annyira szeretünk. A zene egyszerűsége miatt áll a 12. helyen leginkább, viszont előfordul, hogy simán a legjobb 5 közé sorolnám.


11. Necrowretch - The Ones From Hell

A bő 10 éve létező, francia Necrowretch negyedik nagylemeze. Néhol számomra zavaró az átmenet nélküli lassabb és igen gyors tempók közti szakadék, ellenben van egy igen nagy ereje az egész albumnak.


10. Occlith - Gates, Doorways, and Endings

Egy első album, melyben egyaránt megjelenik a doom, death és black stílus is. Szépen operál ezek összefűzésével, mindeközben még dallamaosságot is elhint itt-ott. Igen fiatal kaliforniai zenekar.


9. Bedsore - Hypnagogic Hallucinations

Szintén egy fiatal formáció, mindössze 2 éve alakultak. Olasz progressive death/black. Kicsit rá kell állni, hogy az embert áthassa, de aztán nagyot tud ütni.


8. Sweven - The Eternal Resonance

A Morbus Chron nevű zenekarból továbbfejlődött alakulatról van szó, akik Svédországból álltak elő igencsak újszerű kompozíciós és zeneszerzős készségekkel. Progresszív elemek által dominált, de alapvetően egyfajta death metal ez, viszonylag fiatal szerzők tollából. Élvezetes hallgatnivaló, viszonylag komplex megoldásokkal.


7. Stormkeep - Galdrum

Kakukktojás, ugyanis egy EP lemezről van szó. 32 perces, így igazából elég közel áll az album terjedelemhez, szóval inkább annak tekinteném. Igényes epic black momentumok fedezhetőek fel benne a sajátos hangzásvilággal megszólaló tisztán black elemek között. Dicső, úgymond. Colorado államból.


6. Ulcerate - Stare Into Death And Be Still

Sok helyen szembejött velem ez az album, mint 2020 egyik legjobbja. Valóban erős, és jól ötvözi a modernebb hangzást a klasszikus black/death/sludge elemekkel. Azonban néhol túlságosan csapongónak, összeszedetlennek érzem. Mintha kicsúszna az ember kezei közül valami.


5. MSW - Obliviosus

Oregon államból való doom. Itt aztán van ám kompozíció. Igen sok hangulat fel van sorakoztatva, és zeneileg reprezentálva. A zenekarnak több párhuzamos projktje fut, mindenesetre ez az első teljes albumuk ezen a néven. Kimondottan jól sikerült, talán előkelőbb helyet is érdemelne.


4. Mörk Gryning - Hinsides Vrede

Egy legendás banda a 90-es évek elejéről. Bő 15 év után tértek vissza jelen albumukkal. És bizony még mindig tudnak... de még mennyire. Jó hallani az első/második hullám közötti hangzást valami modernebb köntösben. Üdítően hat. Egyetlen kifogásolnivalóm, hogy sok tétel az albumon viszonylag hasonló hangulatú, nem igazán lehet nagyon különbséget tenni pár felépítése/megszólalása közt. Ez egy pöppet ront az élményen, de még így is bőven élvezhető.


3. Kawir - Adrasteia

A hellic black egyik nagy alakja a Kawir. Jelen albumuk először 2019 decembe rközepén jelent meg digitálisan, ezért kicsit kilóg, azonban fizikai formátumokat 2020 januárjában adták ki. A hellenic black egy hozzám igen közelálló stílus. Az a hősies, csatatérre hívó hangzás mindig is felélinkít bennem valamit. Ők pedig a mai napig meg tudják ezt idézni a zenéjükben. Szerethető. Ráadásul ez az albumuk igencsak kiemelkedik az életművükből.


2. Darkenhöld - Arcanes & Sortiléges

Francia black, mely sokszor hajlik az epic hangzásvilág felé. Alapvetően a középkorról szólnak a mesék, ezáltal a hangzásvilágban is megjelenik ez a többlet, ami igen jót tesz összességében. Egy kevésbé reprezentált album, mely sokkal több figyelmet érdemel. Példás dalszerekezetek, zenei felépítettség, tagoltság jellemzi, mely mind azzal a hatalmas sodrás/vágtatás érzéssel társul, amit kardok csattogása és várfalak omlása ír le leginkább. Jó. Igen jó.


1. Bütcher - 666 Goats Carry My Chariot

Belga moslék. Stílusban a jelen listáról leginkább a Midnight-hoz hasonlít a zene, annál viszont összetettebb, komplexebb, itt-ott thrash elemekkel ötvözött. Kimondottan élvezetes és szórakoztató hallgatnivaló, mely nem annyira a sötétségre és borúra, komolykodásra hajaz, hanem sokkal inkább a lángokban való nyargalásra, közben ócska, trágár viccekel dobálózva. Koszos, rühes, de imádnivaló. A címadó dal nálam az év egy legkiemelkedőbb szerzeménye. Nem egy bonyolult dalszerzés, mégis kimondottan élvezetes.

 

 

 Legjobb EP, demo, split anyagok:

 

1. Dauþuz - Grubenfall 1727 (EP)

A Dauþuz számomra az utóbbi évek legkiemelkedőbb formációja. Nálam nagyon betaláltak. Elképesztő érzékkel írják ezeket a késő-középkori bányászat témájú dalokat. A gitártémák, dobok, átkötések, dalszerklezet, vokál... a minden. Imádom. Be is szereztem kazettán.

2. Bell Witch / Aerial Ruin - Stygian Bough volume 1 (split)

Két igen tehetséges funeral doom projekt összefűzéséből keletkezett ez a split anyag, mely valami egészen új dimenziókat nyitott a stílusban. Ha minden jól megy, október 22-én budapesti koncert!

3. Black Sword Thunder Attack - March Of The Damned (EP)

Ismerős a Lordian Guard? Ha igen, és kedveled azt a hangzást, akkor ebbe feltétlenül hallgass bele.

4. Holyarrow - Oath of Allegiance II (EP)

A távol-keleti extreme metal mindig tartogat iztgalmakat és ezidáig ismeretlen megoldásokat. Jelen esetben sincs másként.

5. Völur - Veiled City (EP)

Hegedűs doom, igazi elmélyülős zene.

 

 

Egyéb stílusok kombinált toplistája:

 

1. Freeways - True Bearings
2. Wailin Storms - Rattle
3. Spell - Opulent Decay
4. Hällas - Conundrum
5. Gjoad - Samanōn
6. Lord Vigo - Danse de Noir
7. Wytch Hazel - III - Pentecost
8. Pale Divine - Consequence Of Time
9. Sólstafir - Endless Twilight Of Codependent Love
10. Pallbearer - Forgotten Days

 

És egy, a 2019-es listából sajnálatosan kimaradt album, mely könnyedén befért volna a legjobb 10 közé, viszont elkerülte a figyelmem:

Krypts - Cadaver Circulation

 

VTX

2018 legjobbjai (top 30-21)

2018.12.23. 16:25

Tudom, szegényes volt az oldal a bejegyzéseket tekintve, viszont a színtér annál inkább bővelkedett az albumokban. De nem élek azzal a szóvirággal, hogy a jobbnál jobb albumokban, ugyanis szerintem kimondottan kevés igazán jó album jelent meg idén az extreme metal berkekben (azaz black, death, doom). 

Az elmúlt 1-2 hét során összeszedtem az idén megjelent lemezeket, és meg kell mondanom, rendesen megszenvedtem a sorbarendezésükkel. Először 10-es listát akartam, aztán lett belőle 15, majd 20, végül 30. Ez pedig sajnos nem azt jelenti, hogy olyan hú de sok lenne az erős album idén - épp az ellenkezőjét. Azért bővítettem ki 30-ra a listát, mert összességében a lista végén szereplő albumok számomra viszonylag gyengék, de van bennük néhány olyan tulajdonság, ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szerepeltetnem kell őket. Értelemszerűen azok az albumok, amik nincsenek a listán, számomra túl gyengék (vagy elmentem mellettük). 

Ez az első lista (30-21. helyezett) inkább csak egy "említésre méltó" kategória.

Továbbá részlegesen szakítok az elmúlt évek hagyományaival, és ezt a 10-es adagot kommentár nélkül közlöm. Ahogy majd a következőt is. Az első 10 helyzett kap majd némi magyarázatot. 

 

30.  A Forest Of Starts - Grave Mounds and Grave Mistakes


29.  Primordial - Exile Amongst Ruins


28.  Fórn - Rites From Despair


27.  Phantom - Death Epic


26.  ISKANDR - Euprosopon


25.  Vallendusk - Fortress Of Primal Grace


24.  Acolytes Of Moros - The Wellspring


23.  Ortsul - Robactwem Oblazłem


22.  Agrimonia - Awaken


21.  Chapel Of Disease - ...And As We Have Seen The Storm, We Have Embraced The Eye

2017 legjobbjai (top 15)

2017.12.31. 12:24

Nos, ismét itt az idő visszatekinteni az ezévi termésre, és összegezni az idén hallottakat. Idén először eltérek a szokásos, csak black-centrikus toplistától, és az általam hallgatott stílusokból vegyítve közlöm a kedvenceimet. Javarészt így is az extrém vonal van túlsúlyban, szóval nincs ok az aggodalomra. 

Lássuk hát:

15. Ungfell - Tôtbringære

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

14. Infinity - Hybris

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

13. Below The Sun - Alien World

 

Egy orosz, doom-ban tevékenykedő banda, akiket 2015-ös debütalbumuk által ismertem meg. Váratlanul ért a május végén megjelent albumuk, viszont egyáltalán nem csalódtam a tehetségükben. Enyhén progresszív, és egy lehelletnyit cosmic/sci-fi beütésű a zenéjük.

 

12. Venenum - Trance Of Death

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

11. Sun of the Sleepless - To The Elements

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

10. Grift - Arvet

 

Egyemberes projekt Svédországból, melynek második albuma ez. Erősen a depresszív black felé kacsintgat a hangulata, azonban egészében mégis inkább az atmospheric vonalon mozog. Sok benne az átkötés, és kevés a monumentálisabb rész, de még így is sikerült felküzdenie magát a 10. helyre, szóval mindenképp ajánlom.

 

9. Ad Cinerem - Shadows Of Doubt

 

Különleges album feledhető külsőben. Többszöri hallgatásnál érik be.
Itt írtam róla röviden: LINK

 

8. Slaegt - Domus Mysterium

 

Még most sem tudom igazán hová tenni ezt az albumot. Bizonytalan vagyok a helyezésében. Egyszer beleélem magam, és nagyon élvezem, másszor csak elillan mellettem. Ritka az ilyen jellegű album-élmény nálam. Viszont tagadhatatlanul vannak benne kiemelkedően emlékezetes részek, amik miatt úgy érzem, valahol itt a helye a listán. 
Egyébként egy dán bandáról van szó, akiknek ez a második albumuk. A zene pedig egyfajta heterogén egyvelege igazából minden létező metal alstílusnak. Ilyen értelemben kakukktojás.

 

7. Wolves In The Throne Room - Thrice Woven

 

A cascadian black atyjai egy kitekintés után visszatértek gyökereikhez, és ezt nagyon helyesen tették. Az album koncepciója és felépítése sokban emlékeztet az első két nagylemezre. Bár egy kicsit túl soknak érzem a lelassulós/átkötős részeket, ezért a 7. hely.

 

6. Midnight - Sweet Death and Ecstasy

 

Ez az album valami elképesztő. Olyan energiák, és zenei tapasztalat árad belőle, ami baromi ritka. Ezen a tájékon már erősen elbizonytalanodtam a helyezéseket illetően, mert igazából innentől kezdve az ember hangulatától függ, hogy melyiket tekinti épp az első helyezettnek.
Az album egy pillanatra sem tétovázik, teljes magabiztossággal tör előre, és soha nem ijed meg önmagától. Ha egy kicsit is pörgősebb hangulatban vagy, ezt a lemezt elindítva garantáltan lesz egy mesés fél órád... a speed metal sose szólt még ilyen jól!

 

5. Vexovoid - Call of the Starforger

 

A Voivod által mutatott messzi galaxisok rendszere mára kezd elérhetőnek tűnni. A Vektor briliáns 3 albumos példamutatása után számos banda próbálkozik a sci-fi thrash nevű stílus megfogalmazásával. Lévén, hogy ez a vakmerő vállalkozás egy átlagon felüli hangszeres tehetséget igényel, így sokan elbuknak az úton. Azonban a Vexovoid kivétel ez alól. Az idei évet tekintve kijelenthető, hogy felzárkóztak a Vektor által mutatott irány mellé, és az év végén letettek az asztalra valami olyat, amit bizony még emésztgetni kell. Hát tegyük ezt egy szép helyezés konstatálása után!

 

4. Pallbearer - Heartless

 

Ismét egy kakukktojás a stílus tekintetében. Ez eddigi albumokhoz képest a Pallbearer idei lemeze talán nem olyan súlyos és extrém, viszont van benne valami egészen költői hozzáállás, amivel a jelenlegi zenei világban alig lehet találkozni. A zene sarkítva melodikus doom-nak mondható, de úgy gondolom, hogy többször is túllépi annak határait. Kiemelkedő alkotás, mely egy egészen sajátos oldalát mutatja be a melankóliának.

 

 3. Bell Witch - Mirror Reaper

 

A neten olvasható metál-média által az egyik leginkább felkapott album az idei Bell Witch dal. Bizony dal, mert ahogy azt valószínűleg már többen tudjátok az egész album a maga közel másfél órájával egyetlen dalként van feltüntetve. Bár különböző formátumokon 2 és 4 részre van osztva, de a banda eredeti elgondolása szerint ez csupán egyetlen dal. Méghozzá milyen... az emberi lélek bugyraiba, legalsó, alig ismert zugaiba és barlangjaiba kalauzol el minket. Alig szól hozzánk, csak vezet a sötétség gyomrába. Erősen ajánlott egy kietlen, sötét éjszakán, mikor a Holdat sem látni, és körös-körül sötétség van csupán. Egy utazás ez világokon átívelve. És nem túlzok. Ha a kellőképp megfelelő körülmény és tudatállapot adott, akkor képes egy olyan élményt nyújtani, amit én személy szerint eleddig még soha nem tapasztaltam zene révén - de máshogyan sem.
Az album a nemrégiben elhunyt dobos tiszteletére és emlékére készült. És valóban a halál témáját járja körül - mit járja körül... egyenesen beletaszít. Ritka alkalom, mikor a borító képes majdnem ugyan ezt érzékeltetni. Monumentális alkotás.

 

2. Bolt Gun - Man Is Wolf To Man

 

Ilyenkor vagyok gondban, mert beleélve magam a Bell Witch által nyújtott emlékekbe, a Bolt Gun 2 dalos albuma korántsem tűnik olyan kolosszálisnak. Itt tehát tényleg szinte semmi nem választja már el egymástól a helyezéseket, és majdnem lehetetlen rangsort alkotni. Ebből következően itt az első helyezett környékén a helyezéseket ne úgy tekintsétek, mint egyértelműen elkülöníthető szintek. Nagyon parányi a különbség szerintem köztük összértékelésükben, stílusuktól elvonatkoztatva.
A Bolt Gun felépítésre hasonló a Bell Witch-hez - itt két hosszabb dal van, összesítve rövidebb játékidővel. Az ausztrál bandát pár hete fedeztem csak fel, de hamar hozzánőtt a szívemhez. A zene kicsit black, kicsit doom, kicsit hardcore, kicsit stoner, kicsit sludge - és mindezeket a stílusokat úgy keveri-kavarja, ahogy azt senki más. Itt a nyers, fokozatosan építkező zenéről van szó, és semmi másról. Szintén egy trip a Bell Witch-hez hasonlóan. Kicsit olyan desert feelinggel megfűszerezve.

 

1. Craven Idol - The Shackles of Mammon

 

Az eddigiekből következően ez az első helyezett korántsem mérvadó, azonban így érzem helyesnek a listát. A Craven Idol zenéje hasonló a 6. helyezett Midnight-hoz, azonban a speed itt - bár egyértelműen jelen van, de - háttérbe szorul, és inkább a black/thrash keverése van főszerepben. Méghozzá olyan módon, amit én rengeteg zenénél hiányolok. Ez a sokszor hiányzó elem az őrület. Úgy gondolom, hogy ez efféle zenei stílusnál mindent visz az, ha meg van fűszerezve egyfajta őrült hozzáállással. A Craven Idol idei albumánál ez a vokálban mutatkozik meg elsősorban, de ugyan úgy benne van a hangszerek féktelen játékában is. Nincs egy röghöz kötött ritmus, hanem az elszabadult őrjöngés ordít szembe a hallgatóval. Számomra pedig ez a faktor az idei év lemezei tekintetében mindent vitt.

 

 

Mint látható, a listán egyetlen epic black stílusú, de még csak ahhoz közeli album sincs. Ez számomra is csalódás, és kissé félrevezető az oldal neve miatt. Azonban ezek az albumok minden tekintetben kiemelkedőek voltak az idei év extrém metal stílusait tekintve, így indokoltnak érzem az oldal neve ellenére is ezt a listát. 

Remélem, hogy a felsorolásban akad olyan, ami számotokra is újdonság. Én élveztem összeállítani a listát, és bízom benne, hogy nektek is ad valamit. Aztán ugye a jövő évet tekintve egy brutális koncertszezon vár ránk, szóval mindenkinek metálságban élvezetes új évet kívánok! 

- VTX

 

 

2015 Legjobbjai - top 15

2015.12.24. 20:17

Bár még van egy bő hét az évből hátra, de mivel nem sok esély van rá, hogy a maradék időben bármi említésre méltó is napvilágot lásson (aztán nehogy elszóljam magam...) elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam Veletek idei kedvenceimet. 10-es lista helyett inkább 15-össel szolgálok, remélem többek örömére, mint bánatára. Közülük kettőt leszámítva mind album, szóval lesz hallgatnivaló bőven. Mindehhez pedig a legfontosabb a türelem. Ha belekezdtek egy-egy albumba, akkor ne létezzen más, csak az a zene. Ezt komolyan mondom, különben nem is érdemes hozzáfogni a hallgatásukhoz. Bár feltételezem, egy részével már szembetalálkoztatok az év során. A tavalyihoz hasonlóan pedig most is inkább csak pár mondattal jellemezném a szereplőket, vagy talán csak eggyel - maradjon a zenéé a főszerep. Na de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk hát az idei év legmegnyerőbb anyagait.

 

15. Ethereal Shroud - They Became The Falling Ash

Lassú és monoton depresszív black az Egyesült Királyságból, melyet pont az apró, de annál fogósabb témaváltások repítettek fel a 15. helyig.

 

14. Bell Witch - Four Phantoms

USA-beli főként funeral doom, melyben itt-ott fellelhetők black metálos elemek, de összességében a listán szereplő legvontatottabb műről van szó, mely nehezen tud hatalmába keríteni, viszont ha sikerült, akkor a lélek legmélyebb hörgőibe ássa magát.

 

13. Blot - Ilddyrking

Igaz black, Norvégia déli csücskéről, mely magában hordoz minden olyat, amit az old-school black jelent.

 

12. Ende - The Rebirth of I

Francia black, mely itt-ott Agallochra emlékeztet, másutt pedig Vlad Tepes-féle hangzásvilágot teremt, szóval enyhén szólva is változatos zene.

 

11. Dräugr - Despair the Withered Shadows

Rengeteg helyen Opeth-re emlékeztető ide-oda kicsapódó progressive death-black keverék. A két stílus nagyjából egyenlő arányban oszlik el, és ez enyhén szólva is egy érdekes hallgatnivalót jelent. Akusztikus dallamok, majd hirtelen betörő féktelen száguldás hörgésekkel társítva.

 

10. Firecult - Lord Of The Eternal Fire [EP]

EP lemez, mely bátran visszarántja a hallgatót a 90-es évek black metal világába. Jelenti ez leginkább a melodic black-et, de ahogy láthatjátok a megjelenés is erre hajaz. Felettébb erőteljes anyag.

 

9. Vallendusk - Homeward Path

Indonéz (!) atmoszférikus black, mely könnyedén a stílus nagyjai közé sorolható. Származásuktól függetlenül hűen átadják az északi metál hangulatát, méghozzá olyan páratlan módon, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ajánlom a Ring Of Fire című dalt kezdésnek.

 

8. Utstøtt - Hjørungavågr

Most kezdek rájönni, mennyire feltörekvőben van az észak-amerikai black metal színtér. Ugyanis az Utstott is onnan származik, pontosabban Portland-ből, az Agalloch szülővároságól. Zenéban azonban elütnek, ugyanis az idei év egyetlen említésra méltó epic black metal lemezéhez van szerencsénk itt a 8. helyezett személyében. És bár a kezdetekben úgy terveztem, hogy az oldal főként erről a stílusról fog szólni, félelmetesen kevés ilyen anyag látott idén napvilágot. Viszont ez nem véletlenül szerepel a 8. helyen - változatos, folkos, dallamos, és mindenképp epic, szóval adjatok neki egy esélyt.

 

7. Nechochwen - Heart Of Akamon

Ismét Egyesült Államok. A Nechochwen az indián kultúra által lett megihletve, ez pedig mind a dalszövegeikben, mind a zenéjükben erősen érződik. És mivel engem erősen vonz ez a világ, na meg egyáltalán nem mellékesen a zene is elképesztően jó. Többet nem is árulok el, hallgassátok!

 

6. Addaura - ...and the lamps expire [EP]

Na jó, megint USA. Ezt eddig észre sem vettem, hogy ennyien vannak a listán. De legalább egyértelmű, hogy valóban gyarapodik az ottani színtér - sőt az első helyezett is az lesz. Na de maradva a Addauránál, korábban a Cascadian blackről írt cikkben már említettem őket, mint a stílus egyik fő képviselői, és az idén megjelent EP lemezükkel ezt méginkább egyértelművé tették. A stílus sajátosságai gyönyörűen megnyilvánulnak - a száguldás, az a bizonyos ritualisztikus érzet... elképesztő.

 

5. Macabre Omen - Gods Of War - At War

Hellenisztikus black metálról még nem írtam, pedig olyan is van ám. Legfőbb képviselői talán a Kawir és a Macabre Omen, utóbbi pedig idén adta ki 10 év után a második albumát, és hát ahogy az itteni helyezéséből látszik, ez meglehetősen izmosra sikeredett. Az se mellékes persze, hogy rengeteg más felületen top 10-en belülre került, szóval ezzel kívételesen nem csak én vagyok így. Az egyediség itt teljes mivoltában pompázik, ahogy a vérbeli black és a stílus melodikus oldala egymással keringve járják végig az albumot.

 

4. A Forest Of Stars - Beware the Sword You Cannot See

Többször megénekeltem már, mekkora lehetőséget látok a pszichedelikus rock és a black metal összefűzésében. Ahányszor e két stílus táncába botlok, és az anyag nem csak úgy összedobott, mindig tátott szájjal állok előtte. Ezen album esetében sem volt másképp, és így méginkább fokozódott bennem a nagy kérdőjel, hogy ebbe miért nem vágnak bele többen. Komolyan mondom, világsikerű albumok születhetnének ebből. Bár a Forest of Stars Angliából hódolva valószínűsíthetően nem erre vágyik, zenéjükben mégis megvan szinten minden, ami ilyen magaslatokba vezethet. Egyszerűen leírhatatlan az a sokszínűség, amit az album rejt.

 

3. Harrow - Fallow Fields

Elérkeztünk a dobogó legalsó fokához, melyen a Harrow áll büszkén, Kanadából hódolva. A zene több folk-elemet tartalmaz, mint black metált, ezért néhányotok számára jogos lehet a kérdés, hogy miért is van itt. A válaszom pedig egyszerűen az, hogy azért, mert jó. Méghozzá annyira, hogy az idei év 3. legjobb albumának tekintem. Sok helyen hasonlít a korai Agallochoz, és ez már önmagában aligha jelenthet rosszat. A lélek mélyéből fakadó, és ugyan oda hatoló műről van szó, így minden figyelmet megérdemel.

 

2. Düsterdraußen - Where Is Your Summer Now?

Megdöbbentő számomra, mennyire ismeretlen ez a banda. Igaz, csak ez az egy albumuk van, a korai demóik pedig konkrétan fellelhetetlenek, viszont ez az egy album... ez valami mesteri. Az még hagyján, hogy önmagában megtestesíti az atmospheric black metal fogalmát, de amit rejt, mindaz nemes egyszerűséggel a sötétebb zene legjavát fejezi ki. Monoton, de sose ereszt. Talán csak rám van ekkora hatással, nem tudom, de engem elvarázsolt.

 

1. Alda - Passage

Elérkeztünk hát az első helyezetthez, mely az olvasóim körében nem lehet annyira meglepő, másoknak talán annál inkább. Végezetül ismét az USA ad otthont ennek a bandának is, akik valóban szívből zenélnek. Ez ritka, hát még a black műfajban, de előfordul. Többet inkább nem is fűzök hozzá, csodáljátok.

 

 

 

 

 

Bónusz: Perennial Isolation - Astral Dream

Félreértések elkerülése végett, ez nem egy dobogós album. Viszont könnyedén lenne helye a legjobb 15 között, egyszerűen csak nem tudom hova helyezni. Simán el tudom képzelni akár a lista végén, de könnyen valahol a Macabre Omen mellett is. Valamiért képtelen vagyok behatárolni őket. Spanyol bandáról van egyébként szó, mely önmagában meghökkentő lehet, főleg azután, ha meg is hallgattuk a zenéjüket. Mindenképp itt szerepel valahol a listán, csak fogalmam sincs, hol. Így hát idebiggyesztettem a végére, mert vétek lenne kihagyni.

2015 legjobbjai - hamarosan!

2015.12.09. 10:34

Itt van már ugye a december, és egyben egyre közelebb kúszunk az év végéhez is, ez pedig mélyebb zenei körökben aligha jelenthetne mást, minthogy jönnek a toplisták. Az előző évihez hasonlóan ez most sem fog elmaradni, már buzgón rendezgetem a listát, toldozgatom-foltozgatom és hamarosan meg is leszek vele. Ismét 10 anyagot mutatok majd be röviden, ezek pedig most inkább albumok lesznek, mint bármilyen más anyag. Legalábbis próbálok erre figyelni, de könnyen lehet, hogy becsúszik egy EP vagy demó. Majd kiderül. (:

Szerző: VTX

komment

Címkék: 2015 legjobbjai

süti beállítások módosítása