6. Book Of The Fallen

 

Meg nem állunk, harcolunk s meghalunk
Ismeretlen út, túl a szürkeségen
Elvesztünk, de a menet meg nem áll
Sajgó szívek vágyódnak tájakra, miket rég otthonnak hívtunk

Smaragdzöld dombok s tündöklő tengerek
Eltűnnek a távoli emlékekben
A horizont lángol idegen vidéken
Sárgás tengerek, perzselő homokszem

Y’Ghatan tüzei égnek az éjszakában
Mint egy bukott isten árnyéka
Leláncolt fények

Heteken át vándorlunk tovább
Fáradtan s kihasználva a dics már oda
Minden, mi maradt fáradt lelkek sora
Fája végtagok, álmok: haza

Y’Ghatan tüzei égnek az éjszakában
Mint egy bukott isten árnyéka
Leláncolt fények

Megy a menet testvéreink szellemeinek dalára
Mélyen az éjszakában, hol arcaik álmainkban kísértenek
Keresztül a leplen, Hood kapuja megidézett minket
Deres, fagyos tájak, elátkozzák majdan sorsunkat

Keresztül a mészárlás zaján
Keresztül e rejtélyes földön
Oda, hol hegyes kardjaink mutatnak az ég felé
A Malazai Birodalom harcosai
Felföldi trónért vívjuk a csatát
Végzetünk sose volt miénk
Megtépázott, viharvert külsőnk
Véres hajnal egy idegen vidéken

Csillagok trónolnak a sivatag egén
Elveszve a kavicsos homokban
Egy sereg, mit rég elfeledtek
A Malazai Birodalom harcosai
Távol apáink szívétől
Sose térünk már haza
Szétzúzott kardok: egy harcos vagyona
Harcok dúlnak, de tetteink meghalnak

Meg nem állunk, harcolunk s meghalunk
Ismeretlen út, túl a szürkeségen
Elvesztünk, de a menet meg nem áll
Sajgó szívek vágyódnak tájakra, miket rég otthonnak hívtunk

A hajnal elhozta tisztító fényét
S megpillantunk egy siralmas látványt
A csattanó acél elvesző hangjai
Elszórt testek a réten át

Y’Ghatan tüzei égnek az éjszakában
Mint egy bukott isten árnyéka
Leláncolt fények

Eltaposott fejek, szétszórt csontok
Lángoló szívek acél által otthonra lelve
Halálüvöltések, ismeretlen nevek
Eltiport álmok acél által otthonra lelve

Pajzsokat fel, zászlók a magasba
Hív a csata dühöngő szava
Lángoló nyilak zápora alatt
Előre tör, soha fel nem ad
Ostromlott fegyverek ütköznek ordítva
A város falait széjjelhasítva
Tűzoszlopok az eget marják
Míg a szem ellát: mindenütt halotti máglyák

 

5. A Voice Born Of Stone And Dust

 

Porból gyűlik, támad fel a szellem
Feltör csontban, szikrában sercen
Csapzott szőrme, rohadt anyag
Elhalt bőr, sötét lyuk, mi szem helyett marad
Az idők hajnalán a jeget megfékeztük
Megtörtük Jhag-ot, s szörnyen megfizettük
Itt az idő válaszolni Első Kard hívására
haragja fellobbant, borús jövő vár elmondásra

Halált nem látva
Menetelünk, menetelük
Tellann elátkozott minket
Menetelünk, menetelünk
Csontokkal harcolva
Menetelünk

Zokogunk a vérvörös napnak egy hangon, mit por s szikla szült

Egy szertartás biztosítja menetünk
Végtelenül élőholtként, elvágott végzetünk
A sámánok varázslata vén
Üldöz örökkön fagynak mezején,
A harag homokján taposunk
Tűz ösvényén nyargalunk
Egy ősi mágia
Korhoz kötött, vérhez tapadt, földhözragadt

Halált nem látva
Menetelünk, menetelük
Tellann elátkozott minket
Menetelünk, menetelünk
Csontokkal harcolva
Menetelünk

Zokogunk a vérvörös napnak egy hangon, mit por s szikla szült

A bánat szava
S kétség szava
Tüzes lélegzet
Végtelen jég

Zokogunk a vérvörös napnak egy hangon, mit por s szikla szült

4. To Walk The Ashes Of Dead Empires

 

Égő tüzek borítják az eget, miként arany fény szövi át az éjszakát
Ostromlott hegyek roskadnak össze, parázsló halmai borítják a síkságot
Istenek porai, hamuszürke zápor
Halál özönlik s takarja be mától
Néma kő, mit vér festett, hol minden sereg a trón előtt elesett

Fagyos rabok halált üvöltenek,
Inognak a tornyok s sorban dőlnek
Ostromlott lélek, haldokló büszkeség
Ébred a bánat, oltár elé lép

Micsoda mészárlás, istenek harca
Mi áradat, e vérfolyók sora
T’Iam hívása int
Felkeltettek az őrjöngésre
Elveszve tudatban, térben, időben
Elveszve e viharban, mit vezetünk,
Elszabadul a káosz idebent
A végtelen éji ég homályba borítja szemem

Égő tüzek most csillapodnak, mikor arany hajnal veszi uralomba az éjszakát
A harc zaja véget ért, mi maradt csupán némaság
Színes fakóságban fürösztött táj, vérbe öltözve, szakadtan áll
Kettétört lándzsák, összezúzott kardok, jelöletlen sírok
A háború ára

Az árnyékok fia elhagyja az éjszakát, apja távozik a fénytől
Anya Sötétség itt hagy minket, meghalni sápadtan
Testvéreink másfelé vezettettek
Egy hasadás befoltozva, de egy üreg beomolva, a fal emeltetett s leomlani végeztetett
A tópart homokjában csontok elásva
Egy hang újjászületett és egy hang félbeszakadt, évtizedek életének bűnei
Meg kell hoznunk ezt az áldozatot?

Üres kastélyok szavalnak sivár bukásról
Poros macskakövek vezetik haza őket
A bárkák most csöndes helyükön álmodnak
Emeljük poharainkat azokra, kik itt vannak
Jeges halmok, elfeledett kardok
Hófödte hegyek őriznek elfeledett hangot
Hősi tettek, s olyanok mit nem beszélnek
Faragva mindezt egy trónba, mi üres

3. Wild Autumn Wind

 

Homok fú keresztül a síkságon
Mit kiszáradt medrekből s sírokból ont
A múlt üressége nyomja,
Szabadon száll szikkadtan tova

Kezdetben por csupán minden

Bestiák, királyok csontjai
Porrá lesznek, mikor a himnusz ébred
Hatalmas királyságok hágnak a csúcsra, de mind bukni fog
Nem több, mint lélegzet a szélben

Szellemek, istenek sodródnak a gyászos szélben
Hatalmas korszakok az örök forgásban
Rengeteg elpazarolva, mint fagyott sírhalmok
S még a csillagok is halványulnak, földöntúli leplek

Poros pincékben, pergamen tekercsek
A visszhangzott versek pompásan csengenek

Kezdetben por csupán minden

Lények figyelik kozmikus tornyokról
A lankadt tűrés pislákoló szemeinek utolsó tanúi

Forog a kerék, a templom omlik
Földbe majd porrá
Névtelen szobor, névtelen sír
Porba vész mind
Halhatatlan űrben: ég és föld
Végtelen éj
’Az Ősz Férge’ végső trónját követeli

Bestiák, királyok csontjai
Porrá lesznek, mikor a himnusz ébred
Hatalmas királyságok hágnak a csúcsra, de mind bukni fog
Nem több, mint lélegzet a szélben

2. Echoes Of Battle

 

Az indulat mélyből fakad
Irdatlan bánat
Vér festette itt a földet
Sírhalmok borítják a tájat

A csata visszhangjai fagyosan csengenek, letűnt korokon át
A hold ősi halmokra ragyog, feltámasztva ősi gyűlöletek hadát

A sivatagi ég felé kardok mutattak oly hatalmas áron
Zászlók lobognak halotti máglyák felett
Győzelem s veszteség kerget,
Erősek vagyunk, de mikor vége a napnak, minket csak gyászra hagynak
Menetelünk harci dobok hangjára
Diadal s vereség

Megpillantva vasak viharos özönét
Pusztítva a fenti vidéken
Harcosok sokasága oda, vissza nem térve vész
Acél zaja mi sírkövük lészen

Birodalmak épültek azok csontjaira, kik mellettünk álltak
A nap lenyugodott, örök sötétség maradt utána
S láttuk a háború földjét lopva fiaink, testvéreink lelkét
A harc istenei emelkedtek s buktak el, de a vérszomj örökkön él
A Tél Farkasai üvöltenek, a becsület fizetségéért
A föld mohón nyeli apáink s barátaink vérét
Hood kapui tágra nyílnak álmokkal, halálról

Az indulat mélyből fakad
Irdatlan bánat
Vér festette itt a földet
Sírhalmok borítják a tájat

Elöljáróban annyit, hogy sok helyen nincs rím, így én is többnyire csak ott írtam rímben, ahol eredetileg úgy volt. A szavak néhol nem pontos fordítások, sőt... Viszont a jelentéstől nem tértem el egyszer sem, annyi az egész, hogy így jött ki jobban magyarul. Próbálkoztam, de nem könnyű, hát ezt sikerült. Bejegyzésenként felrakok egyet.

 

1. City Of Azure Fire

 

Tündöklő fenyvesek fakó, kék tüze lángoló
A vendég jelzőtüze, egy képzeleten túli ragyogó vidék
Elfeledett éveken át megannyi vándor álma
Kikövezett ösvényeken keresztül,
Hol démonok, mágusok s tolvajok lakoznak

Templomok s kocsmák, hol titkokat suttognak
Misztikus tudás, mit falaik tartanak
Árnyak gyűlnek az éjféli menetben
Miközben harag s szellemek jajgatnak veszetten

Vérben írva, halálban pecsételve
Korszakok faragták: a bánat regéje
Végzetek pecsételve, s majdan kardok találkoznak
Mind, az acél és szikra hűvös ölelésében
Szörnyűséges vadak gyűlnek útjain
E ősi városnak, oly csodás és vad
Az éj leple, haragok moraja
Halotti menet a kongás hangjára

Tündöklő fenyvesek fakó, kék tüze lángoló
A vendég jelzőtüze, egy képzeleten túli ragyogó vidék

Távol a holdtól s naptól
Hosszú még az út tova
Azúr lángok mutatják hova