- Ezévi visszatekintő -

2017.12.16. 16:48

Közeledik az év vége, így gyorsan átnéztem az idei anyagot. Vegyítve minden stílusból, de javarészt ismét az extrém metál területéről valók a következő bandát. Ők azok, akik idén megjelent albuma mindenképp említésre méltó. Azaz pár kivételtől eltekintve album, mert van néhány EP is.

Közülük fognak kikerülni az idei toplistán lévők is. Van miből csemegézni, nem kevés banda. Mint azt megszokhattátok, a mainstream metálmédia által szorgosan felvonultatott bandák nálam többségében el vannak kerülve. Ez nem tudatos, egyszerűen az ízlésem ritkán vág egybe velük.

Ajánlom, hogy amit nem ismertek, vagy még nem hallottatok, annak a bandának az idei lemezébe mindenképp füleljetek bele. Persze időigényes, de garantáltan találtok olyat, ami az ínyetekre lesz. Úgy tervezem, hogy 31-én teszem majd ki a toplistát. Addig is több album be lesz még mutatva a listáról.

Locust Leaves - A Subtler Kind of Light
Dumal - The lesser God
Bell Witch - Mirror Reaper
Talsur - Slough Of Despond
Fellwarden - Oathbearer
Hallatar - No Stars Upon The Bridge
Daupuz - Die Grubenmähre
Vexovoid - Call of the Starforger
Kreator - Gods of Violence
Frowning - Extinct
Wolfheart - Tyhjyys
Ad Cinerem - Shadows Of Doubt
Saille - Gnosis
Pallbearer - Heartless
Pillorian - Obsidian Arc
Venenum - Trance Of Death
Arkheron Thodol - Thaw
Veldes - The Bitterness Prophecy
Ungfell - Tôtbringære
Ghost Bath - Starmourner
Darkenhöld - Memoria Sylvarum
Loss - Horizonless
Below The Sun - Alien World
Barrows - Obsidion
Infinity - Hybris
Coldfells - Coldfells
God Dethroned - The World Ablaze
Mountains Crave - As We Were When We Were Not
Slaegt - Domus Mysterium
Sun of the Sleepless - To The Elements
Rimruna - Der Hatz entronnen...
Cormorant - Diaspora
Mord'A'Stigmata - Hope
Hyperborean Skies - Empyrean Fracture
Nornír - Urd
Attic - Sanctimonious
Pestlegion - Dominus Profundum
Insanity Cult - Of Despair And Self-Destruction
Vampire - With Primeval Force
Promontory - Promontory
Celephais - Monad
Wolves In The Throne Room - Thrice Woven
Satyricon - Deep Calleth Upon Deep
Grift - Arvet
Craven Idol - The Shackles of Mammon
Bolt Gun - Man Is Wolf To Man
Midnight - Sweet Death and Ecstasy

Black metal körökben az idei egyik legjobban várt megjelenés. Stílusdefiniáló egyemberes projekt az Evilfeast, ugyanis a 2000-es évek elején az elsők között volt, akik ezt a szitáló, kásás, atmoszférikus alstílust megformálták. 

A mai napon megjelent album több helyen is tartalmaz nyilvánvaló epic elemeket, ez pedig mondhatni kötelezővé teszi, hogy be is mutassam itt.

Az egy órás időtartamon túllépő korong minden olyat magába foglal, amit az elmúlt bő egy évtizedben már ismerhettünk az Evilfeast által, mégis érezhetően új, és más, mint a többi lemez. Tökéletesen passzol az eddigiek sorába. Élő nosztalgiának is felfogható. Már amennyire a black metal az élő dolgokról szól... 

Aki esetleg nem ismerné a projektet, annak itt az idő, hogy belefüleljen. Aki hallotta már, annak pedig itt egy újabb szelet ebből a vérbeli black szellemültségű projektből.

A Sun Of The Sleepless egy bizonyos Ulf Theodor Schwadorf magánprojektje, aki főállásbán nem más, mint az Empyrium feje. A projekt 1999-ben, egy EP lemez által kelt életre, és egészen az idei évig album nélkül függött. Most azonban elkészült ez a sokak által régóta várt korong is.

Maga a zene az egyszerű, alstílusi behatások nélküli black metalt veszi alapul, amire igazából csak a szerző jelleme teszi rá a sajátos megkülönböztető jegyeket. Ez már csak azért is szembeszökő (fülbe?) mert több helyen is sokban hasonlít a hangulat a The Vision Bleak zenéjére, amiben emberünk szintén nagy szerepet játszik. Viszont azért egyértelműen megvan a maga területe a Sun Of The Sleepless-nek.

Személy szerint úgy gondolom, hogy ez az album jelentősen nagyobb visszhangot kapott volna akkor, ha a 2000-es évek legeleje tájékán, vagy épp a 90-es évek legvégén jelenik meg. Akkor ugyanis az Empyrium zenéjében is sokkalta több black elem volt, és az első két album is erről tanúskodik. Valamint egy jóval sokoldalúbb zenét tudott akkor letenni az asztalra Ulf barátunk. Szóval márcsak ezek miatt is kíváncsi lennék, hogyan sült volna el az album akkori megalkotása. Mert bár ez így sok év várakozás után nem rossz, de azért érződik, hogy hiányzik belőle valami vadabb, valami elevenebb - ez pedig régen még megvolt.

Ettől függetlenül egy többször hallgatható albummal állunk szemben, aminek remélhetőleg pár éven belül érkezik egy érettebb folytatása.

Venenum - Trance of Death

2017.05.15. 10:19

A Venenum egy négytagú, 2008-ban alapult death/black alapú zenét játszó német zenekar. Első anyaguk egy EP lemez volt, mely 2011-ben jelent meg, ezt pedig idén követte a Trance of Death névre hallgató debütalbum.

Elsőként érdemes leszögezni, hogy nem egy szokványos zenéről van szó. Sok a fordulat, a változatosság. Komoly témaváltások hada sorakozik fel egymás után, melyek összekötéséért teljes mértékben a játékosság felel. Hallatszik a zenében, hogy itt nincsen semmiféle végcél, avagy elhivatottság valamilyen hangzásvilág kialakítására, hanem a puszta játék, és az ezzel összeszőtt düh adok-kapok párharcának dallamokban való megnyilvánulásának lehetünk fültanúi. Minden hangszer kölcsönösségben van egymással, és közösen építenek fel valami progresszív szagú death/black örvényt, mely könnyedén beszippantja a hallgatót.

Ami a death/black keveréket illeti, többnyire a death ág mutatja meg magát, azonban néhol találkozhatunk a black metal sajátosságaival is.

Összességében tehát egy igen komplex, és sokszínű album ez, melyet erősen ajánlok minden extrém metált kedvelőnek. Nagy eséllyel szerepelni fog az év végi toplistában is.

Insanity Cult

2017.04.21. 12:32

Az előzőleg bemutatott bandához hasonlóan, itt egy újabb kivétel a jellegtelenség alól. A görög Insanity Cult 2011-ben alapult, azóta pedig egy EP és két album került ki a kezükből. Zenéjük tisztán black, és félő, hogy ez manapság már nem valami kielégítő sokaknak, azonban van itt egy nagy DE: maga az alap stílus, amiért ez a blog is létezik, egy olyasfajta különc, amit nehéz tényleg jól művelni. A borongós érzésekről van itt szó, az üresség, és a káosz harcáról a mindennapokban... az ilyesmi gondolatokat kevesek tudják úgy igazán zenébe formálni. Bár sokan próbálkoznak, a legtöbb ilyen nekifutás olyan semmilyen. Nem érzik át.

Mikor azonban jön egy ilyen banda, és emlékeztet arra, hogy az ember miért vetette bele magát az efféle megtépázott, borzalmakkal körülölelt lélekfelszabadító ordításáradatba, akkor már nem kérdés, hogy ezt a fajta zeneiséget valóban kevesen képesek megalkotni annak eredendő eszmeiségéhez hűen.

A legutóbbi album idén februárban jelent meg. Jelenleg mindhárom eddigi anyag ingyenesen letölthető digitális formában a bandcamp-ről.

Dumal - The Lesser God

2017.02.26. 10:08

A 2013-ban alakult USA-béli Dumal első albuma január elején jelent meg, és a három tagú banda így bemutatkozásul hatalmasat alakított. Az albumot megelőzi két-két split és EP, amiket bár nem hallgattam, de most az album ismeretében biztos belefülelek majd azokba is. 

A zenét egyfajta igazi old-school hangulat járja át. A dalszövegek témái is efelé hajaznak: valláskritika, természetközeliség, sötét erők, stb. Nem mondom, hogy ez manapság ritka, de a lemez egészét hallgatva mégis olyan érzés születik meg bennem, hogy ilyen zenét manapság már nem sokan csinálnak. Annyi az alstílus, a lehetőség, hogy tiszta black-et újonnan csak elvétve lehet találni. Na de itt egy ékes példája. Mindenkinek erősen ajánlom figyelmébe az anyagot, mert az alapoknak ad egy ízletes löketet, így szinte mindenkinek el tudja nyerni a tetszését, aki ezt a sötét stílust bármilyen formában is szereti.

Semmi különleges, de ez nem jelenti azt, hogy rossz. :)

Van benne néhány furcsaságnak mondható dolog. Például elég ritka az, mikor black metal-ban (főleg ha az epic) egy szám úgy ér véget, hogy elhalkul - szerintem legalábbis. Hát itt van erre példa, és ráadásul számkezdésnél is. Bár ezek apró dolgok, mégis számítanak. Összességében viszont egy viszonylag élvezhető albumról van szó. Az előadóról sokat nem tudok mondani, nemrég fedeztem csak fel őket. Viszont már rég feloszlottak, szóval új albumot ne várjuk. Mellesleg úgy szó-szerinti albumuk csak ez az egy van, a többi kiadott munkájuk vagy demo, vagy EP, vagy egy válogatáslemez. A Finn banda viszont kitett magáért még ha csak egy albumról is van szó. Tagadhatatlanul változatos, Tolkien Black Metal kis szimfóniával, kis vegyes háttérvokállal, és néhol egy csipetnyi progresszív hangulattal.

Az albumot teljes egészében meg tudjátok hallgatni a YouTube-on: