Ma jelent meg a Sorcier Des Glaces legújabb albuma. A kanadai színtér egyik uralkodó black bandája legutóbb 2 évvel ezelőtt, 2014 márciusában adott ki lemezt a kezei közül. 

Jelen albumuk - ugyan úgy mint az összes eddigi - cseppet sem veszít abból a fagyos black hangulatából, ami már a kezdetekben is jellemezte a bandát. Még mindig megvan a zenéjükben az az enyhe változatosság, ami a stílusban ritkán bukkan fel. De éppen ettől egyediek, és kiemelkedőek. Hallhatunk az albumon pár új megoldást is, eddig ismeretlen megközelítéseket, és számomra meglepő módon többször felüti a fejét a melodikusság is. Váratlannak mégsem mondanám, mert az album munkálatai közben többször is hírt adtak arról, hogy a 90-es évek hangulatát kívánják összefűzni egy sajátos megközelítéssel, előbbiről pedig tudjuk, hogy a melodic black egy domináns része volt. Az Észak-amerikai underground tehát egy újabb kinccsel bővült, amit vétek lenni kihagyni.

2016-ban új albummal jelentkezik egyik kedvenc black zenekarom, erről a leendőbeli lemezről pedig közzé is tettek egy új dalt:

Ígéreteik szerint az album visszatér majd az old-school hangzáshoz. Én mondjuk ezt nem mondanám ez alapján, viszont azt igen, hogy kőkeményen hozza a Sorcier-érzést, nekem pedig ez már bőven túltesz mindenen.

Az album Február 29-én fog megjelenni North címmel!

A francia black zene sosem állt közel hozzám. Kevesen vannak közülük, akik valami egyedit tudnak felmutatni. A Fimbulvetr sem tartozik épp az egyedi kategóriába, azonban a megszokottat az átlagnál egy pöppet magasabb szinten űzi.

A 2004-ben alapult old-school blacket játszó banda nem igazán kísérletezik semmi újjal, talán csak az EP lemez megjelenésében lehet valami modernséget felfedezni. A korábbi demók nagyjából hozzák a tavaly megjelent Ep szintjét, szóval minőségbeli változás sem volt a zenéjükben.

Kérdezhetitek, hogy ezek után miért írok róluk. Hát pusztán azért, mert nem ám csak az egyedi zenét játszó bandák alkotásait lehet élvezni. És pediglen ékes példa erre a Fimbulvetr, mert tényleg nem próbálkoznak semmi újítással, csak viszik tovább azt, amit az ősök megkezdtek, és így is egy kimondottan jó kis zenét teremtenek meg. Mi más lehet hát egy zenefanatikus vágya, minthogy újat fedezzen fel? S végső soron ez meg is történik, csak egy megszokott módon.