Sorcier des Glaces

Egy ideje már érlelődött bennem, hogy megírom ezt a cikket, és végül rá is vettem magam. Azért nem voltam benne biztos eleinte, mert úgy érzem, hogy nem rendelkezek elég információval róluk, holott kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc black metal bandámról van szó.

Két ember áll a projekt mögött, akik még két bandát 'üzemeltetnek': a Moonlyght-ot, ami Prog Metal és a Passage-t, ami Epic Doom. Ez talán kiábrándító lehet, de mégis vérbeli black zenét tudnak megszólaltatni. 1997-ben alapultak, Kanadában (elfogultságom az országgal szemben innen származik), majd egy évre rá ki is adták az első albumukat, a Snowland-et. Ekkortájt a norvég black már elkezdett ismert lenni mondhatni világszerte, így hát más nemzetiségű bandák is el kezdték pedzegetni a szárnyukat az undergroundban. Ez történt hát a Sorcier des Glaces első albumának megjelenésekor, viszont ezt már egy jól begyakorolt repülésnek is nevezhetnénk, ugyanis olyat tettek le az asztalra véleményem szerint, ami az akkor létező, még csírázásban lévő néhány alstílust összefogta, és vegyítve mindent, egy valódi black metal esszenciát vágott az emberhez. 

 Ezután azonban következett egy 8 éves szünet. Miért? Erre a kérdésre teljes választ nem tudok adni, viszont azt azért leírom, hogy szerintem mi az oka. Az előbb említett két bandája a srácoknak ebben az időszakban jelenítette meg az első albumaikat, így én ebből arra következtetek, hogy az underground jelleg és a gyér rajongótábor miatt inkább olyan stílusban próbálták ki magukat, ahol esetleg nagyobb névre tudnak szert tenni. Ez nem jött össze nekik, így hát visszatértek a Sorcier-hez. 2006 decemberére elkészült végre a második album, a Moonrise In Total Darkness nevet viselve. Zenében járatos fül felfigyelhet arra a 8 év kihagyásra, mert azért hallható, viszont ahhoz tényleg kell figyelni, mert igazából olyan, mintha csak 1-2 év telt volna el az első album óta. Kevesen képesek ám erre, és ezt nem csak a black-re értem, hanem a zenére úgy általában. 

Újabb szünet következett: 5 év. Ennek az okára viszont már ötletem se nagyon van. 2011 nyarán megjelent a The Puressence Of Primitive Forests című album. Követve az előző két album minőségét, ez sem veszít egy csöppet sem abból az esszenciából, amelyet az első albumon is hallhatunk. Kiemelkedő teljesítmény újból. 

A 2012-es évet mondhatni a bőség zavara jellemzi, ugyanis 3 anyagot is kaptunk abban az évben. Először egy split lemezt a Monarque-vel, majd egy EP-t Monuments Anciens címmel. Végül az év nyarán megjelent a Snowland újból rögzített verziója Snowland MMXII címmel. A hangzás egyértelműen jobb a debüthöz képest, és úgy összességében is egy minőségibb anyagot kaptunk. 

Végül elérkeztünk az idei évhez, mikor már számomra is ismert és nagyra tartott volt a nevük, ugyanis 2013 végén hallottam őket először. Nem kellett sokat várnom, ugyanis január végén megjelent a Ritual Of The End, mely szerintem az eddigi legösszetettebb és - triviális szóval - legjobb albumuk. Nem kérdés, hogy az év végi toplistába így be fog kerülni, bár hogy hányadik helyre, azt még magam sem tudom.