Egy igencsak szilárd albumról írok most. A svéd Khaospath 2013-ban kezdte pályafutását, és most november végén jelent meg a második albumuk, mely egy meglehetősen szolid, egyenes, és decens black metált mutat be a hallgatónak. Nincs igazán semmi különleges benne, és mégis ez az egyszerűsége teszi élvezhetővé. Nem machinál, nem kísérletezget, csak nemes egyszerűséggel kiéli magát a black területén. Néha pedig ennél nem is kell több. 

Sok helyütt dallamos zenéről van szó, ami leginkább a gitártémáknak köszönhető - melodikusnak azért mégsem nevezném a dolgot, mert annyira nem mérvadóak ezek a dallamok.

süti beállítások módosítása