A Sun Of The Sleepless egy bizonyos Ulf Theodor Schwadorf magánprojektje, aki főállásbán nem más, mint az Empyrium feje. A projekt 1999-ben, egy EP lemez által kelt életre, és egészen az idei évig album nélkül függött. Most azonban elkészült ez a sokak által régóta várt korong is.

Maga a zene az egyszerű, alstílusi behatások nélküli black metalt veszi alapul, amire igazából csak a szerző jelleme teszi rá a sajátos megkülönböztető jegyeket. Ez már csak azért is szembeszökő (fülbe?) mert több helyen is sokban hasonlít a hangulat a The Vision Bleak zenéjére, amiben emberünk szintén nagy szerepet játszik. Viszont azért egyértelműen megvan a maga területe a Sun Of The Sleepless-nek.

Személy szerint úgy gondolom, hogy ez az album jelentősen nagyobb visszhangot kapott volna akkor, ha a 2000-es évek legeleje tájékán, vagy épp a 90-es évek legvégén jelenik meg. Akkor ugyanis az Empyrium zenéjében is sokkalta több black elem volt, és az első két album is erről tanúskodik. Valamint egy jóval sokoldalúbb zenét tudott akkor letenni az asztalra Ulf barátunk. Szóval márcsak ezek miatt is kíváncsi lennék, hogyan sült volna el az album akkori megalkotása. Mert bár ez így sok év várakozás után nem rossz, de azért érződik, hogy hiányzik belőle valami vadabb, valami elevenebb - ez pedig régen még megvolt.

Ettől függetlenül egy többször hallgatható albummal állunk szemben, aminek remélhetőleg pár éven belül érkezik egy érettebb folytatása.

Dumal - The Lesser God

2017.02.26. 10:08

A 2013-ban alakult USA-béli Dumal első albuma január elején jelent meg, és a három tagú banda így bemutatkozásul hatalmasat alakított. Az albumot megelőzi két-két split és EP, amiket bár nem hallgattam, de most az album ismeretében biztos belefülelek majd azokba is. 

A zenét egyfajta igazi old-school hangulat járja át. A dalszövegek témái is efelé hajaznak: valláskritika, természetközeliség, sötét erők, stb. Nem mondom, hogy ez manapság ritka, de a lemez egészét hallgatva mégis olyan érzés születik meg bennem, hogy ilyen zenét manapság már nem sokan csinálnak. Annyi az alstílus, a lehetőség, hogy tiszta black-et újonnan csak elvétve lehet találni. Na de itt egy ékes példája. Mindenkinek erősen ajánlom figyelmébe az anyagot, mert az alapoknak ad egy ízletes löketet, így szinte mindenkinek el tudja nyerni a tetszését, aki ezt a sötét stílust bármilyen formában is szereti.

Egy igencsak szilárd albumról írok most. A svéd Khaospath 2013-ban kezdte pályafutását, és most november végén jelent meg a második albumuk, mely egy meglehetősen szolid, egyenes, és decens black metált mutat be a hallgatónak. Nincs igazán semmi különleges benne, és mégis ez az egyszerűsége teszi élvezhetővé. Nem machinál, nem kísérletezget, csak nemes egyszerűséggel kiéli magát a black területén. Néha pedig ennél nem is kell több. 

Sok helyütt dallamos zenéről van szó, ami leginkább a gitártémáknak köszönhető - melodikusnak azért mégsem nevezném a dolgot, mert annyira nem mérvadóak ezek a dallamok.

Rég volt már szó az oldal címadó stílusáról, ez pedig ugyan úgy szomorú nekem is, ahogy nektek. A gond az, hogy mostanában valóban alig, vagy egyáltalán nem jelent meg olyan lemez, mely tényleg epic black metal lenne. De ennek kárpótlásaként hamarosan érkezik egy Summoning feldolgozásokat tartalmazó anyag, melyre ha minden igaz a Caladan Brood is készül egy dallal. Mondanom sem kell, ennek okán kimondottan nagy figyelem övezi az anyagot, ugyanis az említett banda nem adott magáról életjelet már közel 3 éve. 

 Az anyag december 15. napján jelenik meg, és a következő feldolgozásokat fogja tartalmazni:

Mesarthim - Grey Havens
Druadan Forest - Beyond Bloodred Horizons
Azaghal (Official) - Where Winters Forever Cry
Sakristei - Soul Wandering
Thy Light - Lugburz
Oþalan - The Passing of the Grey Company
Evilfeast - Arcenstone & Morthond
Demonic Slaughter - Marching Homewards
Kalmankantaja - Through the Forest of Dol Guldur
Galdur - Angbands Schmieden
Wyrd feat. V-KhaoZ - Nightshade Forests
Avathar/FIN - Elfstone
Wędrujący Wiatr - Niczym Białe Oczy Bogów (Like Some Snow-White Marble Eyes)
Midnight Odyssey - Where Hope and Daylight Die
Mirkwood - The Rotting Horse On The Deadly Ground
Severoth - A Distant Flame Before the Sun
Dreams Of Nature - A New Power Is Rising
Caladan Brood - Farewell
Emyn Muil - Menegroth
Eldamar - Land Of The Dead
Elderwind - Flammifer

Ahogy látható, sok - az undergroundban neves - előadó is képviselteti magát az anyagon, így mindenképp egy erős összeállításra számíthatunk. Addig is itt egy nem épp rövid előzetes az amúgysem rövidnek ígérkező tripla lemezről.

Reach The Moon

2016.06.22. 11:59

Egy megszokottnak mondható helyzettel állunk szemben most is: adott egy fiatal srác, aki a black metalban képes kiélni magát a leginkább. Néha-néha sikerül beszerveznie vendégelőadókat a zenélésbe, az eddig kiadott anyagok pedig többnyire demo és single formában láttak napvilágot. Egy lemezszerződés lenne a cél minden bizonnyal, és úgy gondolom ez hamarosan meg is fog valósulni. Ugyanis maga a zene az old-school és a modern black mondhatni tökéletes keveréke. Néhol tiszta énekhangot hallunk, másutt többnyire a hörgés dominál. Egyszer lassú dallamok szólítanak, másszor pokolbéli száguldás ránt magával. Előbbire itt egy példa:

Úgy gondolom, hogy ilyen fiatalon és effajta meg-megcsillanó tehetséggel egy igencsak ígéretes út áll a projekt előtt. Elég csak a Katatonia korai történetére gondolni, ami egész hasonlóan alakult. Ha nem is ér el nagyobb közönséget, azt szinte biztosra veszem, hogy egy leendőbeli album - már amennyiben tényleg odafigyeléssel lesz megalkotva - szép visszajelzéseket fog eredményezni az underground táborától. És hogy azért a pokolbéli száguldás se maradjon el:

süti beállítások módosítása