2013 végén elkezdett formálódni egy banda Angliában, mely egy évvel később, 2014 decemberében kiadta bemutatkozó EP lemezét. Ez a Mountains Crave, az EP pedig ugyanezen néven jelent meg. 5 dal szerepel rajta, bő fél óra játékidővel. Ez az anyag mutatta be számomra az együttes zenéjét. Őszintén bevallom, nem sokat hallgattam, és már el is felejtettem, milyen is volt pontosan. De annyi biztos, hogy idén májusban jelent meg a debütalbumuk, mely igencsak szolid első albumhoz mérten.

Az album csupán 10 perccel hosszabb a bemutatkozó EP-nél, azonban egy jóval kiforrottabb zenét tudhat magáénak. Alapvetőnek mondhatók benne a modern black elmek, valamint egy enyhébb post behatás. A zene lényegében ezekkel operál, plusz a saját hangzásvilágával, amit egész szépen bele tud vinni az alaptémákba - első albumhoz képest ez nem valami gyakori. Ugyan úgy szépen bánik a lassabb, melodikusabb és a pörgősebb, modern black témák vegyítésével.

Persze azért bőven van még hova fejlődni. Például én túl soknak érzem a töltelék részeket a dalokban, az elnyújtásokat. Emellé az érzéketlen zúzda is többször feltűnik, amit sose szerettem. De ezektől függetlenül első albumhoz képest igen jó. Ha az ember türelmesen ül neki, igazán jó élmény lehet.

Erősen ajánlom kezdésnek az utolsó számot!

Fimbulvetr

2015.08.07. 11:03

A francia black zene sosem állt közel hozzám. Kevesen vannak közülük, akik valami egyedit tudnak felmutatni. A Fimbulvetr sem tartozik épp az egyedi kategóriába, azonban a megszokottat az átlagnál egy pöppet magasabb szinten űzi.

A 2004-ben alapult old-school blacket játszó banda nem igazán kísérletezik semmi újjal, talán csak az EP lemez megjelenésében lehet valami modernséget felfedezni. A korábbi demók nagyjából hozzák a tavaly megjelent Ep szintjét, szóval minőségbeli változás sem volt a zenéjükben.

Kérdezhetitek, hogy ezek után miért írok róluk. Hát pusztán azért, mert nem ám csak az egyedi zenét játszó bandák alkotásait lehet élvezni. És pediglen ékes példa erre a Fimbulvetr, mert tényleg nem próbálkoznak semmi újítással, csak viszik tovább azt, amit az ősök megkezdtek, és így is egy kimondottan jó kis zenét teremtenek meg. Mi más lehet hát egy zenefanatikus vágya, minthogy újat fedezzen fel? S végső soron ez meg is történik, csak egy megszokott módon.

süti beállítások módosítása