Eljött az év vége, sőt az évtized vége is. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is szeretném felvázolni, én hogyan láttam 2019-et zenei szempontból. A tavalyihoz hasonlóan most is az extreme műfajok vannak nagyobb számban, azonban egy 10-es listát az egyéb rock/metal stílusokból is összeállítottam.

Bár tudom, hogy idén az eddiginél is kevesebbet foglalkoztam a bloggal, és meg kell valljam, ez a jövőben feltehetőleg hasonló lesz, de az év végi summázást nem akarom kihagyni. Alapvetően kevesekhez jut el ez a weboldal, így ezek a listák is, viszont ha már csak egyvalakinek is tudok újat mutatni, ami megtetszik neki, azzal már elérte a célját a blog. Nos, akkor lássuk.

30. Akrotheism - Law of Seven Deaths

29. Imperium Dekadenz - When We Are Forgotten

28. Allone - Allone

27. Burial In The Woods - Church of Dagon

26. Yellow Eyes - Rare Field Ceiling

25. The Kryptik - Through Infinity of Darkness

24. Mizmor - Cairn

23. Stromlord - Far

22. Infernal Conjuration - Infernale Metallum Mortis

21. White Ward - Love Exchange Failure

 

20. Minenwerfer - Alpenpässe

19. Astrophobos - Malice of Antiquity

18. Winter Eternal - Realm Of The Bleeding Shadows

17. Schammasch - Hearts of No Light

16. Mystifier - Protogoni Mavri Magiki Dynasteia

15. Excuse - Prophets From The Occultic Cosmos

14. Asagraum - Dawn of Infinite Fire

13. Cattle Decapitation - Death Atlas

12. Sühnopfer - Hic Regnant Borbonii Manes

11. Ketzer - Cloud Collider

 

10. Gatecreeper - Deserted

Old-schoolra hajazó death, mely masszív rákjárásos hullámzára késztethet.

9. Véhémence - Par le sang versé

Középkort idéző hangulatok, különleges hangszerek, melodic/epic vonulatok, kántálás. A franciák értik ezt.

8. None - Damp Chill of Life

Vannak zenekarok, melyek depresszív black-ként definiálják magukat, de nem azok. Nos... a None az. Minden tekintetben. A végtelen reménytelenségben van valami szép. Ezt a szépet ragadja meg az album. kell hozzá egy hangulat...

7. Kampfar - Ofidians Manifest

A Kampfar valami hihetetlen potenciállal rendelkezik. Némely elemeiben olyan megoldásokat, energiákat mutat be, melyek letaglózóak. Néha-néha megcsillannak ezek az album közben, és pont ettől olyan különleges. Mi történne, ha egy album kizárólag ezekből a potenciálokból táplálkozna... sosem tudjuk meg, de mindenesetre egy elég jó kis hallgatnivaló ez az album is.

6. Sacred Monster - Worship The Weird

Az előzőekhez képest ez egy könnyedebb, mókás album. Alapvetően sludge, amiben vannak death és black elemek. Egyszerűbb zene, de kifejezetten élvezhető.

5. Netherbird - Into The Vast Uncharted

Furcsamód a Netherbird felett sokan elsiklanak, pedig az eddigi albumaik mind minőségi, abszolút kiemelkedő lemezek voltak. Ahogyan ez is. Melodic black, ami a stílus nagy neveit idézi fel. A mixelés pedig csodaszép.. sokan irigyelhetik, mert itt aztán minden hangszer pont ott van, ahol lennie kell.

4. Dauþuz - MONVMENTVM

A Dauþuz nevű formáció a bányászat témája köré építi fel atmospheric black zenéjét. Fiatal zenekarról van szó, 2016-ban alakultak, de már 3 albumot is kiadtak kezeik közül - mind igen erős minőséget képvisel. Idei MONVMENTVM című nagylemezük az eddigi legjobb szerintem. Rengeteg zenei eszközt felvonultatnak, több eleme is epic érzetet ad az albumnak, de ugyan úgy megjelennek a tradicionális black elemek is.

3. Vastum - Orificial Purge

Old-school death, néhol moderebb elemekkel tarkítva. Iszonyú erősen van összerakva. A zenei téma a deviáns szexualitás. Baromi nagyot üt az album... nem is tudok többet hozzátenni, egyszerűen csak meg kell hallgatni.

2. Numenorean - Adore

Most decemberben volt egy meglepetés-buli, sikerült beszervezni a turnét Budapestre is. Sajnálom azokat, akik lemaradtak róla, mert valami brutáljó volt. Iszonyú komoly zenét csinálnak ezek a kanadaiak. Olyan kompozíciós készséggel írnak dalokat, hogy tátott szájjal hallgatom. Alapvetően a hardcore és black találkozásánál helyezhető el a stílusuk, emiatt főként modern hangzással rendelkeznek. Személy szerint az esetek többségében nekem ez nem szokott tetszeni, viszont a Numenorean esetében teljesen bele vagyok bolondulva mind a hangzásba, mind a stílusba, összképbe és részletekbe egyaránt. Ez már az a kategória, amit kötelezőként ajánlok meghallgatásra.

1. Xoth - Interdimensional Invocations

Az első és második helyezett között nehezen tudok dönteni. A Numenorean könnyebben befogadható, mint a Xoth, ezért a lista írásakor többször éreztem azt, hogy inkább a Numenorean érdemelné az első helyet, de aztán mégsem... Mert a Xoth valami olyat alkotott meg, ami kellő emésztgetés után belopja magát az ember szívébe. Technical death a stílus, de olyan gitártechnikák vannak benne, amilyet ritkán hallani. Nem tudom, lehet-e riffelésnek nevezni, ami történik, mert minden tekintetben bődületesen melodikus gitárvonulatok jellemzik a számokat. Gyakorlatilag dúdolni lehet a legtöbb gitártémát, mégis egyértelmű, hogy technical death a műfaj... elképesztő. Engem a Mountain Machines című szám taglózott le leginkább, de az egész album odabasz, úgy ahogy van.

 

 

Három album, amiket nem tudok hova tenni, de mindenképp méltóak a megemlítésre:

- Serpent Column - Mirror In Darkness

- Dawn Ray'd - Behold Sedition Plainsong

- Nornír - Verdandi

 

A Serpent Column zenéje az az igazi káosz, ami első blikkre csupán zaj, de jobban fülelve megannyi motívum, dallam, és mérhetetlen energia árad belőle. Persze van benne gitárszóló is, csak hogy hatványozzák a komplexitást. A legnehezebben befogadható/emészthető zene számomra az idei évből.

A Dawn Ray'd a Numenorean-hoz hasonlóan szintén fellépett nálunk idén, és egy krvajó koncertet adtak. Alapvetően két fő elemből áll a zenéjük: a hegedűs és trad black szakaszok váltják egymást. Emiatt egyszerűnek érződik sokszor, pedig nem az. Valahova a 15. hely környékére tenném, de úgy is éreztem már, hogy inkább a 30. hely környékére való. Ezen sorok írásakor (közben hallgatva) valahová a 10-15. hely közé illeszteném.

A Nornír idei albuma február óta ma került elém először, így nem tudom megítélni a pozícióját kapásból. Viszont mindenképp jobb a 20. helyezettnél.

 

Az év legnagyobb csalódása számomra a Keys of Orthanc - A battle in the dark lands of the eye.. című albuma volt. Sokan, sok helyen csupa jót írtak/mondtak róla, de számomra többszöri hallgatás után is borzasztóan gyengének hat. Gyéren mixelt, ügyetlen a hangszerelés, és az epic jelleg sokszor sántít. Egyszerűen nem jó. Pedig nagyon akartam, hogy jó legyen.

 

Tisztában vagyok vele, hogy több, mások által felkapott album nem szerepel a listában. Meghallgattam azokat is, de nem éreztem úgy, hogy jobbak lennének a listán szereplőknél. Aztán persze valószínűleg sok lemezről nem is tudok, amik itt lehetnének. Rengeteg zene kerül ki évről évre, és egyszerűen nincs idő mindegyik ízlelgetésére.

 

EP lemezek rangsora:

3. Tristengrav - II - Nychavge
2. Lek - The Eerie One
1. Slaegt - Black Bombs (felléptek nálunk idén, koncerjtük az idei kedvencem)

Kedvenc számom idénről (pillanatnyilag): Kampfar - Ophidian

____________________________________________

Illetve az extreme stílusokat nélkülöző listám:

1. Tool - Fear Inoculum
2. Robots of the Ancient World - Cosmic Riders
3. Tanith - In Another Time
4. Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light
5. Atlantean Kodex - The Course Of Empire
6. RAM - The Throne Within
7. Lunar Shadow - The Smokeless Fires
8. Russian Circles - Blood Year
9. Traveler - s/t
10. monkey3 - sphere

____________________________________________

Végezetül pedig, lévén hogy egy évtized végéhez értünk, összeszedtem hogy számomra melyek voltak a 2010-es évek legjobb lemezei:

Egyetlen legjobb albumot egyszerűen nem tudok kiemelni, így hármat szeretnék bemutatni legjobbakként:
Alda - Tahoma (2012)
Caladan Brood - Echoes of Battle (2013)
Pallbearer - Heartless (2017)

Ugye ez a blog is a Caladan Brood miatt indult... Egyébként feltételezhető, hogy jövőre lesz valamilyen fejlemény az új albumot illetően. 

Illetve néhány szintén kiemelkedő album az évtizedből:

Orchid - Capricorn (2011)
Wheel - Icarus (2013)
Angel Sword - Rebels Beyond the Pale (2016)
Vector - Terminal Redux (2016)
Numenorean - Home (2016)
Seven Sisters - The Cauldron and the Cross (2018)

Az évtized legjobb EP lemeze:
Agalloch - Faustian Echoes (2012)

Az évtized legjobb demo anyagai:
Wolcensmen (2013)
Sanguinário (2018)

Végül következzen az élmezőny.

 

10.  Beyond Creation - Algorythm

A már elég jól ismert Beyond Creatio-féle technical death 2018-ban is megmutatta az arcát, és abszolút képes volt szinten tartani az eddigieket. Megérdemli a 10. helyet, nem is értem miért hiányzik a legtöbb év végi listáról.

9.  Tribulation - Down Below

Bár a Tribulation ezen oldal általános tartalmához képest kissé hétköznapibb, ettől függetlenül egy igen korrekt albumot raktak össze. A goth és black irányzatok keveréke mindig üdítő hangzás az extreme stílusban.

8.  Spectral Wound - Infernal Decadence

A Spectral Wound egy viszonylag újabb banda Kanadából, akik 2015-ben mutatkoztak be első albumukkal, és 2018-ban jelent meg a második nagylemezük. Zenéjük kimondottan nagy sodrású, tradicionális black metal.

7.  Uada - Cult Of A Dying Sun

Keményen húzós, modern black abból a Portlandból, ami megannyi jeles bandát vonultatott fel az elmúlt évekből. A zene egyszerre melodikus, depresszív, occult, post és folk is. Mindezek pedig nem ütnek el egymástól egy-egy dalban, hanem szépen összesimulva tépik le az ember fejét.

6.  Sorcier des Glaces - Sorcier des Glaces

Akik régebb óta követik a blogot, azok valószínűleg tisztában vannak vele, hogy az SDG-t mindig is dicsőítettem. Ez azóta sem szűnt meg, főleg a szeptemberben megjelenő új, egyetlen dalból álló albumuk után. A kanadai duó a 90-es évek végén kezdte az ipart, és bár stílusuk, zenei megszólalásuk egyértelműen változott, a minőségből cseppet sem hagytak el. Mondhatni csak modernizálódott a zenéjük, alkalmazkodott a kor "elvárásaihoz". Kifejezetten igényesen, és szépen összerakott 50 perces dalt sikerült összehozniuk. Saját egyedi hangzásukat pedig ugyan úgy előtérbe helyezik, mint az eddigi összes lemezükön.

5.  Shylmagoghnar - Transience

A Shylmagoghnar kacifántos neve ismerős lehet azoknak, akik anno hallgatták a rádióműsoromat. Ugyanis az első albumukról szólt a beszédeim alatt mindig egy instrumentális darab. 2018-as albumuk teljesítette, és felül is múlta valamelyest a vele szemben támasztott elvárásokat. Érezhető rajta, hogy a mögötte álló emberek még kezdők etéren, viszont tele vannak ötletekkel, és potenciállal, ez pedig egyedivé teszi a zenéjüket. Egyébként melodeath-ről van szó, néhol black elemekkel tűzdelve. Ajánlom figyelmetekbe a gitárszólókat.

4.  Vanhelgd - Deimos Sanktuarium

A Vanhelgd 2018-as albuma (meg úgy egyáltalán a banda) csupán nemrég jött velem szembe, és eleinte a 20. hely környékére raktam, viszont többedik hallgatással egyre előrébb és előrébb került. Míg végül olyan mértékben belopta magát az ízlésembe, hogy az igazán előkelő 4. helyre tettem. A banda egyébként nem rég volt 10 éves, jelenlegi albumuk pedig már az 5. a sorban. Zenéjük egy black felé kacsintgató death kotyvalék. A gitárok viszont ontják magukból a melódiákat. Szóval kissé nehézkes bekategorizálni, de nem is ez a lényeg. Ismerkedésnek talán a The Silent Observer című dalt ajánlanám.

3.  None - Life Has Gone On Long Enough

Ismét Portland, Oregon. Érdemes szemmel tartani környék zenei színterét... A projekt mögött feltételezhetőleg egy ember áll, maga a zene pedig tisztán depresszív black. Ó, de még milyen. Igazából nem bocsátkoznék részletezésekbe, legyen elég annyi, hogy nem véletlenül került a 3. helyre. Korábban már bemutattam a projektet, és azóta csak egyre inkább közelebb nőtt hozzám.

2.  Daupuz - Des Zwerges Fluch (EP)

Bár alapvetően ez nem egy album, hanem egy EP, viszont a hosszát figyelembe véve simán lehet albumnak is tekinteni. Tehát itt van egy kis csalás, de remélem elnézitek nekem. A Daupuz-ról is volt már szó korábban. Egy olyan germán bandáról van szó, akik a zenéjükkel a bányászat világának sötét oldalát mutatják be. Ezt pedig elképesztően mesteri megszólalással és kompozíciós készségekkel teszik. A zenében egyszerre vannak középkort idéző, klasszikus black-et felelevenítő, és jelenkori modern megszólalások is. Mindezek tökéletesen állnak harmóniában egymással, nincs egy kis küszöb sem köztük. Bámulatosan jól összerakott anyag ez, mely büszkén állhat a második helyen.

1.  Varathron - Patriarchs of Evil

Végül elérkeztünk az első helyezetthez. A Varathron, mint a hellenic black atyjai, teljes joggal állhatnak az első helyen. 2018-as albumuk kertelés nélkül hozza azt, ami miatt egy élő legendának számítanak a színtéren. Mint tudjuk, a hellenic black a melodic black-nek rokona, viszont a hellenisztikus vér rengeteg különleges dallamot és zenei elemet ad a daloknak. Ebben pedig ki más lenne az vezető, mint a görög black egyik legelső képviselője. De persze a legendás név semmit nem érne, ha az album gyenge lenne. Viszont nem az... egyáltalán nem. Olyan "újító" megoldások sorakoznak ezen a lemezen, amik egyáltalán nem illenek bele a mostanában jellemző modern irányzatokba, mégis egy merőben új hangzást kölcsönöznek a zenének.

Nos, ez lett volna a 2018-as toplistám. Bizonyára több olyan album mellett is elmentem, amik egyébként simán felkerültek volna ide. Viszont szemezgetve egyéb médiumok listáival, nem igazán találkoztam ilyenekkel. De hát annyi album jelenik már meg az utóbbi időben, hogy képtelenség is ezeket mind figyelemmel kísérni, így az emberhez csak azok jutnak el, amik egy-egy általa követett csatornán le vannak közölve.

 

Bár eddig nem csináltam ilyet, viszont szívesen megosztom veletek a extreme metal berkeken kívűl eső toplistámat is. Van itt heavy metal és hard rock is, mert azért nem csak a black-death-ről szól nálam a zene. :)

1 - Visigoth - Conqueror's Oath
2 - Seven Sisters - The Cauldron and the Cross
3 - Toledo Steel - No Quarter
4 - Idle Hands - Don't Waste Your Time (EP)
5 - Whoopie Cat - Illusion of Choice
6 - Gatekeeper - East of Sun
7 - Spellwitch - The Witching Hour
8 - Judas Priest - Firepower
9 - Blade Killer - High Risk
10 - Satan - Cruel Magic
11 - Bort - Crossing the Desert
12 - Haunt - Burst Into Flame
13 - Greta Van Fleet - Anthem Of The Peaceful Army
14 - Ironflame - Tales of Splendor and Sorrow
15 - Khemmis - Desolation
16 - Freedom Hawk - Beast Remains
17 - Wytch Hazel - II: Sojourn
18 - Ice Sword - Dragon Magic
19 - Cauldron - New Gods
20 - Riot V - Armor Of Light

 

A 2019-es év előreláthatólag szintén nem fog túlságosan bővelkedni a posztokban, de ezekhez az év végi listákhoz mindenképp tartom magam. Persze ez nem azt jelenti, hogy évközben ne lenne semmilyen tartalom. Lesz azért, ígérem.

- VTX

Szokványos hangzás, összességében mégis kiemelkedik az átlag black tömegéből.

Az Oregon állambeli Portland városában központosul valamiféle metal esszencia, ugyanis a helyszínen rengeteg igényes  - különféle alstílusokba sorolható - metal banda látott napvilágot az elmúlt 10 évet tekintve. A sokaság közül egy a None névre hallgató projekt, mely 2015-ben formálódott valamivé a porból, majd 2017-ben adta ki első albumát. Idén pedig a másodikat. És bár az elsőt még nem hallgattam, de ez a második első benyomásra eléggé megfogott. 

Egyszerű, de mégis érződik benne, hogy különleges. Őszinte - nem akar semmivé sem válni, hanem azt mutatja, ami. 
Alapvetően atmospheric black, de annak is egy elborultabb, depresszionáló alfaja. Mondhatni művészi. Csak hallgassatok bele.