Bizony vannak ám magyarok is a történetben, csak sajnos elég kevesek képesek megütni egy olyan szintet, amire már azt lehet mondani, hogy ez már valami. Azonban az Ygfan-nak ez sikerült, méghozzá nem is akárhogy. 

Zenéjük lényegében a modern (instrumentális) és old-school (vokál) black hatásokat ötvzi egy laza post-metáli buborékban. Mindezt egy halovány depresszív Ködben úszkálva. Azok közé tartoznak, akik nem pacsmagolnak demókkal, EP-kel, meg miegymással, hanem rögtön egy albummal debütálnak. Ez eléggé kockázatos tud lenni, de ha jól sül el, akkor mindenképp feltornázza a banda népszerűségét. Ugyanis valamilyen oknál fogva az albumok a legnépszerűbbek az összes létező kiadási mód közül.

Na persze a népszerűséget koncertekkel lehet a leginkább felhúzni, és erre meg is volt az első példa, méghozzá előző hét pénteken. Én csakis miattuk mentem volna a koncertcsokorra, de aztán végül mégsem vettem rá magam. Hogy milyen volt a koncert, arról pedig nem igazán találtam olvansnivalót... no de sebaj, megmaradva a stúdiófelvételnél, egyáltalán nincs okunk a búslakodásra - mármint a zene minőségét figyelembe véve.

4 dal egy bő fél óra alatt, kavarogva a post, a depresszív és a modernség áradatában, egy kimondottan élvezhető albumot sikerült összehozniuk a budapesti srácoknak, és ritkaságnak számítható be az is, hogy már most viszonylag erősebben elkezdett körvonalazódni egy saját stílus/hangzásvilág. Szóval mindenképp érdemes belefülelni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.