Egy igencsak szilárd albumról írok most. A svéd Khaospath 2013-ban kezdte pályafutását, és most november végén jelent meg a második albumuk, mely egy meglehetősen szolid, egyenes, és decens black metált mutat be a hallgatónak. Nincs igazán semmi különleges benne, és mégis ez az egyszerűsége teszi élvezhetővé. Nem machinál, nem kísérletezget, csak nemes egyszerűséggel kiéli magát a black területén. Néha pedig ennél nem is kell több. 

Sok helyütt dallamos zenéről van szó, ami leginkább a gitártémáknak köszönhető - melodikusnak azért mégsem nevezném a dolgot, mert annyira nem mérvadóak ezek a dallamok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.