Mi sem bizonyítja jobban a post-black hódításait manapság, minthogy ismét ennek a stílusnak egy képviselőjével jelentkezek.

Maga a zene nem nyújt sok meglepetést, pusztán a megszokott post-elemek felsorakoztatásával, mégis ott tündököl benne egyfajta - nem először említésre kerülő - sodrás, és egyediség. E kettő párosa, mint általában lenni szokott, igazán vonzóvá teszi az album világát.

Az album egy ritkábbnak mondható keretes szerkezettel rendelkezik: parti hullámzás hangja + zongoradallam. Ami pedig a keretbe kerül, az leginkább a lüktetés szóval írható le. Mindenképp érdemes belefülelni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.