Felkerült az általam epekedve várt új Alda album!

Ugyebár az előző bejegyzésből már tudható, hogy ők is cascadian black-et játszanak főként, és ez a jelen albumon már erősen át lett itatva egy folkosabb megközelítéssel. De nem ám akárhogy... ugye a folk elemek eléggé sokfélék, és meg kell válogatni, hogy mely hangok hova illenek. Épp ezért nem csalódtam az Aldában, sőt egy magasabb szintre léptek a szemeimben (füleimben?:D), mivel úgy hozták össze a cascade black legjavát a hozzá illő folk áramlattal, ahogy azt senki nem várta szerintem. 

Érdekességnek mondható, hogy párszor kint koncerteztek erdők mélyén. Persze Cascade területen. A technikát nem tudom hogyan oldották meg, de annyi biztos, hogy legalább kétszer hajnalban kezdtek, és napfelkeltekor zenéltek. Hát ilyen a valódi természetközeli black. Mondanom sem kell, szívesen elmennék egy ilyen fellépésre. (: Na de addig is van mit élvezi bőven, merthogy ez az album különösen közel áll a mestermű jelzőhöz.

Idén is lesz éves top 10, ahogy tavaly volt, és hát nem mondok nagy meglepetést azzal, hogy valószínűleg ott lesz a dobogón. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.