Pár demóanyag és egy hosszabb szünet után a német banda előrukkolt egy anyaggal, mely az atmoszférikus black fogalma is lehetne. Zenébe szőve a megfoghatatlant, egy olyan sodrás kíséri végig az albumot, melyhez mindenképpen kell egy borúsabb hangulat. Ha az megvan, akkor ez a három röpke dalocska csodákat tud művelni az emberrel. 

A címhez persze hozzátartozik, hogy az album a tél közepén jelent meg.

Az elmúlt pár hónapban folyton vissza-visszatérek ehhez a rejtett kincshez, mert sikerült megfognia valami olyat, ami bár nem gyakran, de néha a hatalmába kerít. Keveréke ez a magánynak, borúnak - egy csipetnyi reménnyel és egy szösszenetnyi unalommal megfűszerezve. Erősen ajánlott ilyen ritka alkalmakkor!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.