2. Echoes Of Battle

 

Az indulat mélyből fakad
Irdatlan bánat
Vér festette itt a földet
Sírhalmok borítják a tájat

A csata visszhangjai fagyosan csengenek, letűnt korokon át
A hold ősi halmokra ragyog, feltámasztva ősi gyűlöletek hadát

A sivatagi ég felé kardok mutattak oly hatalmas áron
Zászlók lobognak halotti máglyák felett
Győzelem s veszteség kerget,
Erősek vagyunk, de mikor vége a napnak, minket csak gyászra hagynak
Menetelünk harci dobok hangjára
Diadal s vereség

Megpillantva vasak viharos özönét
Pusztítva a fenti vidéken
Harcosok sokasága oda, vissza nem térve vész
Acél zaja mi sírkövük lészen

Birodalmak épültek azok csontjaira, kik mellettünk álltak
A nap lenyugodott, örök sötétség maradt utána
S láttuk a háború földjét lopva fiaink, testvéreink lelkét
A harc istenei emelkedtek s buktak el, de a vérszomj örökkön él
A Tél Farkasai üvöltenek, a becsület fizetségéért
A föld mohón nyeli apáink s barátaink vérét
Hood kapui tágra nyílnak álmokkal, halálról

Az indulat mélyből fakad
Irdatlan bánat
Vér festette itt a földet
Sírhalmok borítják a tájat

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.