Ideje hűnek lenni az oldal nevéhez. Tekintve, hogy a Caladan Brood 8 éve nem adott ki saját szerzeményt, felteszem sok fiatalabb, új banda inspirációt gyűjtve tőlük (meg persze a Summoning-tól) megpróbálkozik valami hasonlót létrehozni zeneileg. 

Hát itt egy egész jó példa. Még csak egy dal érhető el, de Június 11-én megjelenik az egész album. Angol epic black/synth. Kicsit lagymatagabb, mint a Caladan brood, de ezt leszámítva egész jó debütáló albumnak ígérkezik egy dal alapján. 

2018 márciusában jelenik meg a Cân Bardd debütalbuma a Norther Silence Productions gondozásában. A banda a minap került a lemezkiadó szárnyai alá, és meg is jelent egy dal elöljáróban a márciusi első lemezről. Kissé még bizonytalan a megszólalás, de ettől függetlenül örülhetünk, mert egy egész jó kis epic black formáció indult ezzel útjára.

Végre egy olyan albumról írhatok, mely az oldal címadó stílusában fogant, ráadásul a fenti logók között is ott figyel. Az Emyn Muil még 2013-ban adta ki Túrin Turambar Dagnir Glaurunga című debütalbumát, és abban az évben a Caladan Brood-dal egyetemben egész felkapott lett.

A második album nagyjából ugyan azt a szintet hozza, mint az első. Epikus, harci jellegű csatakiáltásokkal, és hangokkal operál. Bár az elsőhöz képest itt valamelyest megfogyatkozott a szintetizátor-használat (az utolsó dalt leszámítva), de azért egy alapvető epikusságot fokozó hang gyakorta ott figyel a felszín alatt.

Ami a dalok minőségét illeti, teljesen elfogadható jellegről beszélhetünk. Bár egy kissé elmosódottan szól, és nem annyira dinamikus, mint az előbb említett Caladan Brood debütlemez, de azért élvezhető.

Egyetlen nagyobb negatívumot tudok megemlíteni, ez pedig a lejátszási idő. Műfajához képest ugyanis ez a 41 perc igencsak rövid. Az ember szerintem egy ilyesmi zenétől - már ha szereti - azt várná, hogy azért minimum 50 percig szóljon. Azonban ezt leszámítva egy teljesen korrekt albummal állunk szemben. Se több (sajnos), se kevesebb.

Várhatóan valamikor májusban jelenik meg a második album az olasz Emyn Muil jóvoltából. Az első album zeneileg egy synth-centrikus epic black-et mutatott be, a beharangozó videó alapján pedig úgy tűnik, ennél egy kicsit keményebb vonalra számíthatunk a következő lemezen.

A német illetőségű Schattenvald egész nagy múltra tekint vissza ahhoz képest, hogy mennyire homályba borulnak. Ötödik albumuk jelent meg most januárban, mint azt a római számozás is mutatja, a banda viszont még 1998-ban kezdte tevékenységét akkor még egyemberes projektként. Jóval később, 2012-ben vált tényleges bandává, mikor a vokalista belépett. Az alapító pedig más zenekarokban is tevékenykedett/tevékenykedik, ezek közül a legismertebb talán a Cryptic Wintermoon.

Jelen zenét én személy szerint kissé kiforratlannak érzem még így ennyi év után is. Érezhető benne az old-school, ahogy az epic black felé való kikacsintás is. Ezen pedig azért még van mit összehangolni, azonban sokhelyütt kifejezetten élvezhető, amit hallunk. Ezért is írok erről az albumról. 

A banda önmagát egyébként az epic black stílusba sorolja - ezzel azért én vitatkoznék. De az tagadhatatlan, hogy néhol felbukkan a dolog. Mindenesetre egy olyan hallgatnivaló ez - és a korábbi anyagaik is - aminek megéri adni egy esélyt. Új oldaláról mutatja be a zenét, és hát pont ez az, amit mi fanatikusok is keresünk.