2. Echoes Of Battle

Az indulat mélyből fakad
Irdatlan bánat
Vér festette itt a földet
Sírhalmok borítják a tájat

A csata visszhangjai fagyosan csengenek, letűnt korokon át
A hold ősi halmokra ragyog, feltámasztva ősi gyűlöletek hadát

A sivatagi ég felé kardok mutattak oly hatalmas áron
Zászlók lobognak halotti máglyák felett
Győzelem s veszteség kerget,
Erősek vagyunk, de mikor vége a napnak, minket csak gyászra hagynak
Menetelünk harci dobok hangjára
Diadal s vereség

Megpillantva vasak viharos özönét
Pusztítva a fenti vidéken
Harcosok sokasága oda, vissza nem térve vész
Acél zaja mi sírkövük lészen

Birodalmak épültek azok csontjaira, kik mellettünk álltak
A nap lenyugodott, örök sötétség maradt utána
S láttuk a háború földjét lopva fiaink, testvéreink lelkét
A harc istenei emelkedtek s buktak el, de a vérszomj örökkön él
A Tél Farkasai üvöltenek, a becsület fizetségéért
A föld mohón nyeli apáink s barátaink vérét
Hood kapui tágra nyílnak álmokkal, halálról

Az indulat mélyből fakad
Irdatlan bánat
Vér festette itt a földet
Sírhalmok borítják a tájat

Elöljáróban annyit, hogy sok helyen nincs rím, így én is többnyire csak ott írtam rímben, ahol eredetileg úgy volt. A szavak néhol nem pontos fordítások, sőt... Viszont a jelentéstől nem tértem el egyszer sem, annyi az egész, hogy így jött ki jobban magyarul. Próbálkoztam, de nem könnyű, hát ezt sikerült. Bejegyzésenként felrakok egyet.

1. City Of Azure Fire

Tündöklő fenyvesek fakó, kék tüze lángoló
A vendég jelzőtüze, egy képzeleten túli ragyogó vidék
Elfeledett éveken át megannyi vándor álma
Kikövezett ösvényeken keresztül,
Hol démonok, mágusok s tolvajok lakoznak

Templomok s kocsmák, hol titkokat suttognak
Misztikus tudás, mit falaik tartanak
Árnyak gyűlnek az éjféli menetben
Miközben harag s szellemek jajgatnak veszetten

Vérben írva, halálban pecsételve
Korszakok faragták: a bánat regéje
Végzetek pecsételve, s majdan kardok találkoznak
Mind, az acél és szikra hűvös ölelésében
Szörnyűséges vadak gyűlnek útjain
E ősi városnak, oly csodás és vad
Az éj leple, haragok moraja
Halotti menet a kongás hangjára

Tündöklő fenyvesek fakó, kék tüze lángoló
A vendég jelzőtüze, egy képzeleten túli ragyogó vidék

Távol a holdtól s naptól
Hosszú még az út tova
Azúr lángok mutatják hova