Finn melodic black banda, melynek története egészen 1992-ig(!) nyúlik vissza, mikor is Sami Tenetz még egyemberes projektként megalkotta a nevet, rá egy évre pedig az első demót. 1996-ban már hárman melléálltak, és ki is adták az első, meglepő erejű albumukat, a Forests of Witchery-t. Zenéjüket 'anti-keresztény dark metálnak' nevezik, ami valóban így is van, de ha egy kommerszebb alstílusba kéne besorolni, akkor marad a melodic black - enyhe epic spriccel. Ezen első, és a második, 1997-es Lords Of Twilight című lemezükön viszonylag hasonló témák vannak felvonultatva, itt-ott kimondottan epic, metáltól távol álló ambient dallamokkal, mely oly jellemző volt a 90-es évek közepi fekete zenére. Felfedezhetők erős symphonic hatások is a zenéjükön, de mégis a melodic dominál.

A banda utolsó megjelent anyaga egy EP lemez volt, még 2000-ben. Azóta csak annyit tudni, hogy elvileg 2013-ban elkezdték felvenni az új albumukat, de mindez inkább csak pletyka, mint tény. De azért reménykedünk, mert a 90-es években bemutatott zenei tehetségük még biztosan nem merült ki abban a 3 albumban.

A 2009-ben alapult Portland földjében gyökerező banda most február elején adta ki első albumát, mely meglehetősen erősre sikeredett. Bár még keresvén a saját utat, az Agalloch szülőföldjéről származó fekete suhancok vérében valóban ott figyel a tél, hideg szemeivel. Ha meg kéne bélyegezni zenéjüket, a többség az atmospheric alstílusba sorolná őket, ami mondhatni így is van. De még ki kell alakulnia a dolognak. Azonban ezek az első lépések egy sötét és borongós út felé vezetnek, mely nekünk csak jót jelenthet.

Ami az Agalloch-vonásokat illeti, valóban felfedezhetők itt-ott, bár inkább a Marrow Of The Spirit kísérletezgetős érájából származnak ezek. Mindenképpen ígéretesnek tűnik, reméljük a helyes úton folytatják a sötétség jövőbeli megteremtését.

Egy kis folk black, közepes mértékű epic beütéssel. Kanadai zenészekről van szó újból, viszont most már indokolt a többes szám, ugyanis 3-an tagjai a Maglor-nak, közölük pedig egy nő, aki a folk-os énektémákba segít be itt-ott. A zenéjük atmoszférikus is egyben, így olyat tárnak a feketébe öltözött hallgatóság elé, amit bármikor benyomhatnak, és egy mondhatni mainstream elegyet kapnak. A mainstream szót azért biggyesztettem ide, mert bár nem olyan gyakori az ilyen zene, a hallgatósága viszont bármely alstílus hívét magáénak tudhatja. Ugyanis viszonylag könnyen emészthető, és mégis élvezetes. A fekete színtéren ez pedig ritka, de egyfajta paradoxonként éppen ezért mainstream-nek nevezhető. 

A téma a Tolkien sztori. A banda elméletileg 2002-ben alakult, de 10 év kellett nekik, hogy kijöjjenek az első albumukkal, mely eddig az egyetlen anyaguk. Azért reméljük a következőre már nem kell ennyit várni. :) 

Végszóként még annyit, hogy ha a stílust meg kéne határozni, akkor azt mondanám, hogy ez egy Blackened Epic Atmospheric Folk Metal. (már-már Nortt-os megfogalmazáshoz közelítve)

A kanadai rock/metál zenében mindig is volt valami, ami megfogott. Ez tipikus északi hangulatnak írható le talán, de attól mégis különb, mert nem Európáról van szó. Ahányszor szembe találom magam egy kanadai black metal bandával, mindig az van, hogy meghökkenve eszmélek rá mennyire fasza is amit épp hallok. Így volt ez a Dark Forest-tel is, akiknek a 2012-es 'Land Of The Evening Star' albumát hallottam először. Nem tartozik az Epic alműfaj vérbeli tagjai közé, de kicsit sem áll távol tőlük. 

Az fogott meg benne talán a legjobban, hogy igazán egyedi. Így kapásból semmihez sem tudom hasonlítani. Epic black metalhoz mérten pedig elég komplex. Nem lehet találkozni olyan folytonossággal, mint pl. a Caladan Brood-nál, vagy a Summoning-nál, ahol 2-3 kihangsúlyozott dobritmusra épül egy szám. Itt sok téma előkerül és folyton épül felfele, vagy süllyed le, sosem állandó. Ezért én besorolnám egy olyan műfajba, amit még nem láttam sehol sem, de Dark Forestet hallgatva, az ember könnyen egyetérthet ezzel: Progressive Epic Black Metal. Tudom, elég gyakran belemegyek a műfaji meghatározásokba, holott maga a zene a lényeg, de valami késztetést érzek mindig, hogy behatároljam a zenét egy alműfajba.

Hogy néhány formaiságról is legyen szó: egyemberes projekttel állunk szemben. Megint. Nem mintha baj lenne, csak érdekesség. 2003 óta működik a dolog, azóta csupán 2 album látott napvilágot, utóbbi 2012-ben, 6 évvel az első album megjelenése után. Reméljük a harmadikra nem kell majd ennyit várni. (:
Azért megjegyezném, hogy aktívan működik mindez, felléptek pl. ehónap elején élőben egy fesztiválon. Szóval bármiféle új anyag nagyon várós. 

Dark Forest és/vagy Empyrium írások jönnek valószínűleg még ma! Egy kis hallgatnivaló addig: