2018 legjobbjai (top 30-21)

2018.12.23. 16:25

Tudom, szegényes volt az oldal a bejegyzéseket tekintve, viszont a színtér annál inkább bővelkedett az albumokban. De nem élek azzal a szóvirággal, hogy a jobbnál jobb albumokban, ugyanis szerintem kimondottan kevés igazán jó album jelent meg idén az extreme metal berkekben (azaz black, death, doom). 

Az elmúlt 1-2 hét során összeszedtem az idén megjelent lemezeket, és meg kell mondanom, rendesen megszenvedtem a sorbarendezésükkel. Először 10-es listát akartam, aztán lett belőle 15, majd 20, végül 30. Ez pedig sajnos nem azt jelenti, hogy olyan hú de sok lenne az erős album idén - épp az ellenkezőjét. Azért bővítettem ki 30-ra a listát, mert összességében a lista végén szereplő albumok számomra viszonylag gyengék, de van bennük néhány olyan tulajdonság, ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szerepeltetnem kell őket. Értelemszerűen azok az albumok, amik nincsenek a listán, számomra túl gyengék (vagy elmentem mellettük). 

Ez az első lista (30-21. helyezett) inkább csak egy "említésre méltó" kategória.

Továbbá részlegesen szakítok az elmúlt évek hagyományaival, és ezt a 10-es adagot kommentár nélkül közlöm. Ahogy majd a következőt is. Az első 10 helyzett kap majd némi magyarázatot. 

 

30.  A Forest Of Starts - Grave Mounds and Grave Mistakes


29.  Primordial - Exile Amongst Ruins


28.  Fórn - Rites From Despair


27.  Phantom - Death Epic


26.  ISKANDR - Euprosopon


25.  Vallendusk - Fortress Of Primal Grace


24.  Acolytes Of Moros - The Wellspring


23.  Ortsul - Robactwem Oblazłem


22.  Agrimonia - Awaken


21.  Chapel Of Disease - ...And As We Have Seen The Storm, We Have Embraced The Eye

Rég volt már szó az oldal címadó stílusáról, ez pedig ugyan úgy szomorú nekem is, ahogy nektek. A gond az, hogy mostanában valóban alig, vagy egyáltalán nem jelent meg olyan lemez, mely tényleg epic black metal lenne. De ennek kárpótlásaként hamarosan érkezik egy Summoning feldolgozásokat tartalmazó anyag, melyre ha minden igaz a Caladan Brood is készül egy dallal. Mondanom sem kell, ennek okán kimondottan nagy figyelem övezi az anyagot, ugyanis az említett banda nem adott magáról életjelet már közel 3 éve. 

 Az anyag december 15. napján jelenik meg, és a következő feldolgozásokat fogja tartalmazni:

Mesarthim - Grey Havens
Druadan Forest - Beyond Bloodred Horizons
Azaghal (Official) - Where Winters Forever Cry
Sakristei - Soul Wandering
Thy Light - Lugburz
Oþalan - The Passing of the Grey Company
Evilfeast - Arcenstone & Morthond
Demonic Slaughter - Marching Homewards
Kalmankantaja - Through the Forest of Dol Guldur
Galdur - Angbands Schmieden
Wyrd feat. V-KhaoZ - Nightshade Forests
Avathar/FIN - Elfstone
Wędrujący Wiatr - Niczym Białe Oczy Bogów (Like Some Snow-White Marble Eyes)
Midnight Odyssey - Where Hope and Daylight Die
Mirkwood - The Rotting Horse On The Deadly Ground
Severoth - A Distant Flame Before the Sun
Dreams Of Nature - A New Power Is Rising
Caladan Brood - Farewell
Emyn Muil - Menegroth
Eldamar - Land Of The Dead
Elderwind - Flammifer

Ahogy látható, sok - az undergroundban neves - előadó is képviselteti magát az anyagon, így mindenképp egy erős összeállításra számíthatunk. Addig is itt egy nem épp rövid előzetes az amúgysem rövidnek ígérkező tripla lemezről.

2015 Legjobbjai - top 15

2015.12.24. 20:17

Bár még van egy bő hét az évből hátra, de mivel nem sok esély van rá, hogy a maradék időben bármi említésre méltó is napvilágot lásson (aztán nehogy elszóljam magam...) elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam Veletek idei kedvenceimet. 10-es lista helyett inkább 15-össel szolgálok, remélem többek örömére, mint bánatára. Közülük kettőt leszámítva mind album, szóval lesz hallgatnivaló bőven. Mindehhez pedig a legfontosabb a türelem. Ha belekezdtek egy-egy albumba, akkor ne létezzen más, csak az a zene. Ezt komolyan mondom, különben nem is érdemes hozzáfogni a hallgatásukhoz. Bár feltételezem, egy részével már szembetalálkoztatok az év során. A tavalyihoz hasonlóan pedig most is inkább csak pár mondattal jellemezném a szereplőket, vagy talán csak eggyel - maradjon a zenéé a főszerep. Na de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk hát az idei év legmegnyerőbb anyagait.

 

15. Ethereal Shroud - They Became The Falling Ash

Lassú és monoton depresszív black az Egyesült Királyságból, melyet pont az apró, de annál fogósabb témaváltások repítettek fel a 15. helyig.

 

14. Bell Witch - Four Phantoms

USA-beli főként funeral doom, melyben itt-ott fellelhetők black metálos elemek, de összességében a listán szereplő legvontatottabb műről van szó, mely nehezen tud hatalmába keríteni, viszont ha sikerült, akkor a lélek legmélyebb hörgőibe ássa magát.

 

13. Blot - Ilddyrking

Igaz black, Norvégia déli csücskéről, mely magában hordoz minden olyat, amit az old-school black jelent.

 

12. Ende - The Rebirth of I

Francia black, mely itt-ott Agallochra emlékeztet, másutt pedig Vlad Tepes-féle hangzásvilágot teremt, szóval enyhén szólva is változatos zene.

 

11. Dräugr - Despair the Withered Shadows

Rengeteg helyen Opeth-re emlékeztető ide-oda kicsapódó progressive death-black keverék. A két stílus nagyjából egyenlő arányban oszlik el, és ez enyhén szólva is egy érdekes hallgatnivalót jelent. Akusztikus dallamok, majd hirtelen betörő féktelen száguldás hörgésekkel társítva.

 

10. Firecult - Lord Of The Eternal Fire [EP]

EP lemez, mely bátran visszarántja a hallgatót a 90-es évek black metal világába. Jelenti ez leginkább a melodic black-et, de ahogy láthatjátok a megjelenés is erre hajaz. Felettébb erőteljes anyag.

 

9. Vallendusk - Homeward Path

Indonéz (!) atmoszférikus black, mely könnyedén a stílus nagyjai közé sorolható. Származásuktól függetlenül hűen átadják az északi metál hangulatát, méghozzá olyan páratlan módon, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ajánlom a Ring Of Fire című dalt kezdésnek.

 

8. Utstøtt - Hjørungavågr

Most kezdek rájönni, mennyire feltörekvőben van az észak-amerikai black metal színtér. Ugyanis az Utstott is onnan származik, pontosabban Portland-ből, az Agalloch szülővároságól. Zenéban azonban elütnek, ugyanis az idei év egyetlen említésra méltó epic black metal lemezéhez van szerencsénk itt a 8. helyezett személyében. És bár a kezdetekben úgy terveztem, hogy az oldal főként erről a stílusról fog szólni, félelmetesen kevés ilyen anyag látott idén napvilágot. Viszont ez nem véletlenül szerepel a 8. helyen - változatos, folkos, dallamos, és mindenképp epic, szóval adjatok neki egy esélyt.

 

7. Nechochwen - Heart Of Akamon

Ismét Egyesült Államok. A Nechochwen az indián kultúra által lett megihletve, ez pedig mind a dalszövegeikben, mind a zenéjükben erősen érződik. És mivel engem erősen vonz ez a világ, na meg egyáltalán nem mellékesen a zene is elképesztően jó. Többet nem is árulok el, hallgassátok!

 

6. Addaura - ...and the lamps expire [EP]

Na jó, megint USA. Ezt eddig észre sem vettem, hogy ennyien vannak a listán. De legalább egyértelmű, hogy valóban gyarapodik az ottani színtér - sőt az első helyezett is az lesz. Na de maradva a Addauránál, korábban a Cascadian blackről írt cikkben már említettem őket, mint a stílus egyik fő képviselői, és az idén megjelent EP lemezükkel ezt méginkább egyértelművé tették. A stílus sajátosságai gyönyörűen megnyilvánulnak - a száguldás, az a bizonyos ritualisztikus érzet... elképesztő.

 

5. Macabre Omen - Gods Of War - At War

Hellenisztikus black metálról még nem írtam, pedig olyan is van ám. Legfőbb képviselői talán a Kawir és a Macabre Omen, utóbbi pedig idén adta ki 10 év után a második albumát, és hát ahogy az itteni helyezéséből látszik, ez meglehetősen izmosra sikeredett. Az se mellékes persze, hogy rengeteg más felületen top 10-en belülre került, szóval ezzel kívételesen nem csak én vagyok így. Az egyediség itt teljes mivoltában pompázik, ahogy a vérbeli black és a stílus melodikus oldala egymással keringve járják végig az albumot.

 

4. A Forest Of Stars - Beware the Sword You Cannot See

Többször megénekeltem már, mekkora lehetőséget látok a pszichedelikus rock és a black metal összefűzésében. Ahányszor e két stílus táncába botlok, és az anyag nem csak úgy összedobott, mindig tátott szájjal állok előtte. Ezen album esetében sem volt másképp, és így méginkább fokozódott bennem a nagy kérdőjel, hogy ebbe miért nem vágnak bele többen. Komolyan mondom, világsikerű albumok születhetnének ebből. Bár a Forest of Stars Angliából hódolva valószínűsíthetően nem erre vágyik, zenéjükben mégis megvan szinten minden, ami ilyen magaslatokba vezethet. Egyszerűen leírhatatlan az a sokszínűség, amit az album rejt.

 

3. Harrow - Fallow Fields

Elérkeztünk a dobogó legalsó fokához, melyen a Harrow áll büszkén, Kanadából hódolva. A zene több folk-elemet tartalmaz, mint black metált, ezért néhányotok számára jogos lehet a kérdés, hogy miért is van itt. A válaszom pedig egyszerűen az, hogy azért, mert jó. Méghozzá annyira, hogy az idei év 3. legjobb albumának tekintem. Sok helyen hasonlít a korai Agallochoz, és ez már önmagában aligha jelenthet rosszat. A lélek mélyéből fakadó, és ugyan oda hatoló műről van szó, így minden figyelmet megérdemel.

 

2. Düsterdraußen - Where Is Your Summer Now?

Megdöbbentő számomra, mennyire ismeretlen ez a banda. Igaz, csak ez az egy albumuk van, a korai demóik pedig konkrétan fellelhetetlenek, viszont ez az egy album... ez valami mesteri. Az még hagyján, hogy önmagában megtestesíti az atmospheric black metal fogalmát, de amit rejt, mindaz nemes egyszerűséggel a sötétebb zene legjavát fejezi ki. Monoton, de sose ereszt. Talán csak rám van ekkora hatással, nem tudom, de engem elvarázsolt.

 

1. Alda - Passage

Elérkeztünk hát az első helyezetthez, mely az olvasóim körében nem lehet annyira meglepő, másoknak talán annál inkább. Végezetül ismét az USA ad otthont ennek a bandának is, akik valóban szívből zenélnek. Ez ritka, hát még a black műfajban, de előfordul. Többet inkább nem is fűzök hozzá, csodáljátok.

 

 

 

 

 

Bónusz: Perennial Isolation - Astral Dream

Félreértések elkerülése végett, ez nem egy dobogós album. Viszont könnyedén lenne helye a legjobb 15 között, egyszerűen csak nem tudom hova helyezni. Simán el tudom képzelni akár a lista végén, de könnyen valahol a Macabre Omen mellett is. Valamiért képtelen vagyok behatárolni őket. Spanyol bandáról van egyébként szó, mely önmagában meghökkentő lehet, főleg azután, ha meg is hallgattuk a zenéjüket. Mindenképp itt szerepel valahol a listán, csak fogalmam sincs, hol. Így hát idebiggyesztettem a végére, mert vétek lenne kihagyni.

Todesstoß - Hirngemeer (2015)

2015.10.12. 10:21

Emellett az album mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni. A pszichedelikus black metálról nem igazán írtam még, de hát épp itt az ideje.

Maga az alstílus sajnos elég kevés bandát tud magáénak, és ezelőtt már egy ideje értetlenül állok, ugyanis számtalan lehetőséggel kecsegtet. Meggyőződésem, hogy a black és a pszichedelikus zenék keverékéből elképesztően erős albumokat lehetne összehozni. Na de mindez még várat magára, reméljük azért nem sokáig. Addig is van nekünk például egy A Forest Of Stars, akik mondhatni jelenleg uralják a műfajt. De ha egy kicsit elkalandozunk ambient-dungeon párossal átitatott irányba, akkor érdemes szemet vetni a Shadowcaster nevű projektre is. 

De most viszont lássuk/halljuk a Todesstosß nevezetű német formáció legújabb albumát, mely rendesen megosztja a hallgatóságot. Többségük inkább visszataszítónak érzi, de azért akadnak olyanok is, akik be tudják fogadni az efféle művészetet. Akárhogy is legyen, egy menetet mindenképp megér. Nálam személy szerint kettős érzülettel bír az album: van, ahol magával ragad, s van ahol eltaszít. Értékelni épp ezért szerintem lehetetlen, de ha csak egyetlen szempontot veszünk figyelembe, méghozzá az egyediséget, akkor az album tarol. Iszonyat ritka, sőt azt is megkockáztatom, hogy soha nem hallott megoldásokkal van teli ez a 75 perc. 

Ami a projekt fejlődését illeti, az is elég érdekesnek minősül, mivel eleinte sokkal inkább a tiszta black szólt a Todesstoß háza tájáról, a pszichedelikus zeneiség felé mutató irány pedig olyan 2007-2008 kezdte megmutatni magát - azóta pedig dominál.

A német zenére mindig is jellemző volt a kísérletezgetés, ezt pedig ez az album is erősen alátámasztja. Bár mostanában az izlandi black metál mondható a legmarkánsabb vonulatnak a feketeség hegységében, én nagyon remélem, hogy hamarosan a pszichedelikus black fog magának egyre nagyobb és nagyobb területeket meghódítani, mert bizony rengeteg kiaknázatlan lehetőség rejlik benne. 

Oprichnik

2015.06.06. 09:26

Kanadai melodic black - kell ennél több?

Egy kicsit demó hangzása van az anyagnak, de hát első albumról van szó, ez elfogadható. Ez az egyetlen album még 2013 őszén jelent meg, azóta néma csend honol az egyemberes projekt háza táján, s mai viszonylatban ez aligha lehet meglepő (valószínű, hogy a közeljövőben megjelenik egy új anyag). A zenét tekintve több elem ötvöződik itt, nem csak a melodic alstílus van jelen. Többször megjelennek akusztikus gitárral játszott részek, na meg persze a szinte állandó szinti is ott figyel a háttérben. Leginkább talán a Vordven féle Towards The Frozen Stream-hez hasonlítható, de könnyen párhuzamba lehet még hozni olyan bandákkal, mint a Thy Serpent, a Dawn, vagy a (félve írom) Dissection. Utóbbi kettőhöz mérten nem olyan száguldó, de ezt leszámítva zeneileg igazából nincs nagy különbség.

Az albumborító kimondottan tetszetős - egyszerű és nagyszerű. :)

süti beállítások módosítása