2017 legjobbjai (top 15)

2017.12.31. 12:24

Nos, ismét itt az idő visszatekinteni az ezévi termésre, és összegezni az idén hallottakat. Idén először eltérek a szokásos, csak black-centrikus toplistától, és az általam hallgatott stílusokból vegyítve közlöm a kedvenceimet. Javarészt így is az extrém vonal van túlsúlyban, szóval nincs ok az aggodalomra. 

Lássuk hát:

15. Ungfell - Tôtbringære

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

14. Infinity - Hybris

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

13. Below The Sun - Alien World

 

Egy orosz, doom-ban tevékenykedő banda, akiket 2015-ös debütalbumuk által ismertem meg. Váratlanul ért a május végén megjelent albumuk, viszont egyáltalán nem csalódtam a tehetségükben. Enyhén progresszív, és egy lehelletnyit cosmic/sci-fi beütésű a zenéjük.

 

12. Venenum - Trance Of Death

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

11. Sun of the Sleepless - To The Elements

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

10. Grift - Arvet

 

Egyemberes projekt Svédországból, melynek második albuma ez. Erősen a depresszív black felé kacsintgat a hangulata, azonban egészében mégis inkább az atmospheric vonalon mozog. Sok benne az átkötés, és kevés a monumentálisabb rész, de még így is sikerült felküzdenie magát a 10. helyre, szóval mindenképp ajánlom.

 

9. Ad Cinerem - Shadows Of Doubt

 

Különleges album feledhető külsőben. Többszöri hallgatásnál érik be.
Itt írtam róla röviden: LINK

 

8. Slaegt - Domus Mysterium

 

Még most sem tudom igazán hová tenni ezt az albumot. Bizonytalan vagyok a helyezésében. Egyszer beleélem magam, és nagyon élvezem, másszor csak elillan mellettem. Ritka az ilyen jellegű album-élmény nálam. Viszont tagadhatatlanul vannak benne kiemelkedően emlékezetes részek, amik miatt úgy érzem, valahol itt a helye a listán. 
Egyébként egy dán bandáról van szó, akiknek ez a második albumuk. A zene pedig egyfajta heterogén egyvelege igazából minden létező metal alstílusnak. Ilyen értelemben kakukktojás.

 

7. Wolves In The Throne Room - Thrice Woven

 

A cascadian black atyjai egy kitekintés után visszatértek gyökereikhez, és ezt nagyon helyesen tették. Az album koncepciója és felépítése sokban emlékeztet az első két nagylemezre. Bár egy kicsit túl soknak érzem a lelassulós/átkötős részeket, ezért a 7. hely.

 

6. Midnight - Sweet Death and Ecstasy

 

Ez az album valami elképesztő. Olyan energiák, és zenei tapasztalat árad belőle, ami baromi ritka. Ezen a tájékon már erősen elbizonytalanodtam a helyezéseket illetően, mert igazából innentől kezdve az ember hangulatától függ, hogy melyiket tekinti épp az első helyezettnek.
Az album egy pillanatra sem tétovázik, teljes magabiztossággal tör előre, és soha nem ijed meg önmagától. Ha egy kicsit is pörgősebb hangulatban vagy, ezt a lemezt elindítva garantáltan lesz egy mesés fél órád... a speed metal sose szólt még ilyen jól!

 

5. Vexovoid - Call of the Starforger

 

A Voivod által mutatott messzi galaxisok rendszere mára kezd elérhetőnek tűnni. A Vektor briliáns 3 albumos példamutatása után számos banda próbálkozik a sci-fi thrash nevű stílus megfogalmazásával. Lévén, hogy ez a vakmerő vállalkozás egy átlagon felüli hangszeres tehetséget igényel, így sokan elbuknak az úton. Azonban a Vexovoid kivétel ez alól. Az idei évet tekintve kijelenthető, hogy felzárkóztak a Vektor által mutatott irány mellé, és az év végén letettek az asztalra valami olyat, amit bizony még emésztgetni kell. Hát tegyük ezt egy szép helyezés konstatálása után!

 

4. Pallbearer - Heartless

 

Ismét egy kakukktojás a stílus tekintetében. Ez eddigi albumokhoz képest a Pallbearer idei lemeze talán nem olyan súlyos és extrém, viszont van benne valami egészen költői hozzáállás, amivel a jelenlegi zenei világban alig lehet találkozni. A zene sarkítva melodikus doom-nak mondható, de úgy gondolom, hogy többször is túllépi annak határait. Kiemelkedő alkotás, mely egy egészen sajátos oldalát mutatja be a melankóliának.

 

 3. Bell Witch - Mirror Reaper

 

A neten olvasható metál-média által az egyik leginkább felkapott album az idei Bell Witch dal. Bizony dal, mert ahogy azt valószínűleg már többen tudjátok az egész album a maga közel másfél órájával egyetlen dalként van feltüntetve. Bár különböző formátumokon 2 és 4 részre van osztva, de a banda eredeti elgondolása szerint ez csupán egyetlen dal. Méghozzá milyen... az emberi lélek bugyraiba, legalsó, alig ismert zugaiba és barlangjaiba kalauzol el minket. Alig szól hozzánk, csak vezet a sötétség gyomrába. Erősen ajánlott egy kietlen, sötét éjszakán, mikor a Holdat sem látni, és körös-körül sötétség van csupán. Egy utazás ez világokon átívelve. És nem túlzok. Ha a kellőképp megfelelő körülmény és tudatállapot adott, akkor képes egy olyan élményt nyújtani, amit én személy szerint eleddig még soha nem tapasztaltam zene révén - de máshogyan sem.
Az album a nemrégiben elhunyt dobos tiszteletére és emlékére készült. És valóban a halál témáját járja körül - mit járja körül... egyenesen beletaszít. Ritka alkalom, mikor a borító képes majdnem ugyan ezt érzékeltetni. Monumentális alkotás.

 

2. Bolt Gun - Man Is Wolf To Man

 

Ilyenkor vagyok gondban, mert beleélve magam a Bell Witch által nyújtott emlékekbe, a Bolt Gun 2 dalos albuma korántsem tűnik olyan kolosszálisnak. Itt tehát tényleg szinte semmi nem választja már el egymástól a helyezéseket, és majdnem lehetetlen rangsort alkotni. Ebből következően itt az első helyezett környékén a helyezéseket ne úgy tekintsétek, mint egyértelműen elkülöníthető szintek. Nagyon parányi a különbség szerintem köztük összértékelésükben, stílusuktól elvonatkoztatva.
A Bolt Gun felépítésre hasonló a Bell Witch-hez - itt két hosszabb dal van, összesítve rövidebb játékidővel. Az ausztrál bandát pár hete fedeztem csak fel, de hamar hozzánőtt a szívemhez. A zene kicsit black, kicsit doom, kicsit hardcore, kicsit stoner, kicsit sludge - és mindezeket a stílusokat úgy keveri-kavarja, ahogy azt senki más. Itt a nyers, fokozatosan építkező zenéről van szó, és semmi másról. Szintén egy trip a Bell Witch-hez hasonlóan. Kicsit olyan desert feelinggel megfűszerezve.

 

1. Craven Idol - The Shackles of Mammon

 

Az eddigiekből következően ez az első helyezett korántsem mérvadó, azonban így érzem helyesnek a listát. A Craven Idol zenéje hasonló a 6. helyezett Midnight-hoz, azonban a speed itt - bár egyértelműen jelen van, de - háttérbe szorul, és inkább a black/thrash keverése van főszerepben. Méghozzá olyan módon, amit én rengeteg zenénél hiányolok. Ez a sokszor hiányzó elem az őrület. Úgy gondolom, hogy ez efféle zenei stílusnál mindent visz az, ha meg van fűszerezve egyfajta őrült hozzáállással. A Craven Idol idei albumánál ez a vokálban mutatkozik meg elsősorban, de ugyan úgy benne van a hangszerek féktelen játékában is. Nincs egy röghöz kötött ritmus, hanem az elszabadult őrjöngés ordít szembe a hallgatóval. Számomra pedig ez a faktor az idei év lemezei tekintetében mindent vitt.

 

 

Mint látható, a listán egyetlen epic black stílusú, de még csak ahhoz közeli album sincs. Ez számomra is csalódás, és kissé félrevezető az oldal neve miatt. Azonban ezek az albumok minden tekintetben kiemelkedőek voltak az idei év extrém metal stílusait tekintve, így indokoltnak érzem az oldal neve ellenére is ezt a listát. 

Remélem, hogy a felsorolásban akad olyan, ami számotokra is újdonság. Én élveztem összeállítani a listát, és bízom benne, hogy nektek is ad valamit. Aztán ugye a jövő évet tekintve egy brutális koncertszezon vár ránk, szóval mindenkinek metálságban élvezetes új évet kívánok! 

- VTX

 

 

süti beállítások módosítása