2019 legjobbjai (top 30+10)

2019.12.30. 18:05

Eljött az év vége, sőt az évtized vége is. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is szeretném felvázolni, én hogyan láttam 2019-et zenei szempontból. A tavalyihoz hasonlóan most is az extreme műfajok vannak nagyobb számban, azonban egy 10-es listát az egyéb rock/metal stílusokból is összeállítottam.

Bár tudom, hogy idén az eddiginél is kevesebbet foglalkoztam a bloggal, és meg kell valljam, ez a jövőben feltehetőleg hasonló lesz, de az év végi summázást nem akarom kihagyni. Alapvetően kevesekhez jut el ez a weboldal, így ezek a listák is, viszont ha már csak egyvalakinek is tudok újat mutatni, ami megtetszik neki, azzal már elérte a célját a blog. Nos, akkor lássuk.

30. Akrotheism - Law of Seven Deaths


29. Imperium Dekadenz - When We Are Forgotten


28. Allone - Allone


27. Burial In The Woods - Church of Dagon


26. Yellow Eyes - Rare Field Ceiling


25. The Kryptik - Through Infinity of Darkness


24. Mizmor - Cairn


23. Stromlord - Far


22. Infernal Conjuration - Infernale Metallum Mortis


21. White Ward - Love Exchange Failure

 

20. Minenwerfer - Alpenpässe


19. Astrophobos - Malice of Antiquity


18. Winter Eternal - Realm Of The Bleeding Shadows


17. Schammasch - Hearts of No Light


16. Mystifier - Protogoni Mavri Magiki Dynasteia


15. Excuse - Prophets From The Occultic Cosmos


14. Asagraum - Dawn of Infinite Fire


13. Cattle Decapitation - Death Atlas


12. Sühnopfer - Hic Regnant Borbonii Manes


11. Ketzer - Cloud Collider

 

10. Gatecreeper - Deserted

Old-schoolra hajazó death, mely masszív rákjárásos hullámzára késztethet.


9. Véhémence - Par le sang versé

Középkort idéző hangulatok, különleges hangszerek, melodic/epic vonulatok, kántálás. A franciák értik ezt.


8. None - Damp Chill of Life

Vannak zenekarok, melyek depresszív black-ként definiálják magukat, de nem azok. Nos... a None az. Minden tekintetben. A végtelen reménytelenségben van valami szép. Ezt a szépet ragadja meg az album. kell hozzá egy hangulat...


7. Kampfar - Ofidians Manifest

A Kampfar valami hihetetlen potenciállal rendelkezik. Némely elemeiben olyan megoldásokat, energiákat mutat be, melyek letaglózóak. Néha-néha megcsillannak ezek az album közben, és pont ettől olyan különleges. Mi történne, ha egy album kizárólag ezekből a potenciálokból táplálkozna... sosem tudjuk meg, de mindenesetre egy elég jó kis hallgatnivaló ez az album is.


6. Sacred Monster - Worship The Weird

Az előzőekhez képest ez egy könnyedebb, mókás album. Alapvetően sludge, amiben vannak death és black elemek. Egyszerűbb zene, de kifejezetten élvezhető.


5. Netherbird - Into The Vast Uncharted

Furcsamód a Netherbird felett sokan elsiklanak, pedig az eddigi albumaik mind minőségi, abszolút kiemelkedő lemezek voltak. Ahogyan ez is. Melodic black, ami a stílus nagy neveit idézi fel. A mixelés pedig csodaszép.. sokan irigyelhetik, mert itt aztán minden hangszer pont ott van, ahol lennie kell.


4. Dauþuz - MONVMENTVM

A Dauþuz nevű formáció a bányászat témája köré építi fel atmospheric black zenéjét. Fiatal zenekarról van szó, 2016-ban alakultak, de már 3 albumot is kiadtak kezeik közül - mind igen erős minőséget képvisel. Idei MONVMENTVM című nagylemezük az eddigi legjobb szerintem. Rengeteg zenei eszközt felvonultatnak, több eleme is epic érzetet ad az albumnak, de ugyan úgy megjelennek a tradicionális black elemek is.


3. Vastum - Orificial Purge

Old-school death, néhol moderebb elemekkel tarkítva. Iszonyú erősen van összerakva. A zenei téma a deviáns szexualitás. Baromi nagyot üt az album... nem is tudok többet hozzátenni, egyszerűen csak meg kell hallgatni.


2. Numenorean - Adore

Most decemberben volt egy meglepetés-buli, sikerült beszervezni a turnét Budapestre is. Sajnálom azokat, akik lemaradtak róla, mert valami brutáljó volt. Iszonyú komoly zenét csinálnak ezek a kanadaiak. Olyan kompozíciós készséggel írnak dalokat, hogy tátott szájjal hallgatom. Alapvetően a hardcore és black találkozásánál helyezhető el a stílusuk, emiatt főként modern hangzással rendelkeznek. Személy szerint az esetek többségében nekem ez nem szokott tetszeni, viszont a Numenorean esetében teljesen bele vagyok bolondulva mind a hangzásba, mind a stílusba, összképbe és részletekbe egyaránt. Ez már az a kategória, amit kötelezőként ajánlok meghallgatásra.


1. Xoth - Interdimensional Invocations

Az első és második helyezett között nehezen tudok dönteni. A Numenorean könnyebben befogadható, mint a Xoth, ezért a lista írásakor többször éreztem azt, hogy inkább a Numenorean érdemelné az első helyet, de aztán mégsem... Mert a Xoth valami olyat alkotott meg, ami kellő emésztgetés után belopja magát az ember szívébe. Technical death a stílus, de olyan gitártechnikák vannak benne, amilyet ritkán hallani. Nem tudom, lehet-e riffelésnek nevezni, ami történik, mert minden tekintetben bődületesen melodikus gitárvonulatok jellemzik a számokat. Gyakorlatilag dúdolni lehet a legtöbb gitártémát, mégis egyértelmű, hogy technical death a műfaj... elképesztő. Engem a Mountain Machines című szám taglózott le leginkább, de az egész album odabasz, úgy ahogy van.

 

 

Három album, amiket nem tudok hova tenni, de mindenképp méltóak a megemlítésre:

- Serpent Column - Mirror In Darkness

- Dawn Ray'd - Behold Sedition Plainsong

- Nornír - Verdandi

 

A Serpent Column zenéje az az igazi káosz, ami első blikkre csupán zaj, de jobban fülelve megannyi motívum, dallam, és mérhetetlen energia árad belőle. Persze van benne gitárszóló is, csak hogy hatványozzák a komplexitást. A legnehezebben befogadható/emészthető zene számomra az idei évből.

A Dawn Ray'd a Numenorean-hoz hasonlóan szintén fellépett nálunk idén, és egy krvajó koncertet adtak. Alapvetően két fő elemből áll a zenéjük: a hegedűs és trad black szakaszok váltják egymást. Emiatt egyszerűnek érződik sokszor, pedig nem az. Valahova a 15. hely környékére tenném, de úgy is éreztem már, hogy inkább a 30. hely környékére való. Ezen sorok írásakor (közben hallgatva) valahová a 10-15. hely közé illeszteném.

A Nornír idei albuma február óta ma került elém először, így nem tudom megítélni a pozícióját kapásból. Viszont mindenképp jobb a 20. helyezettnél.

 

Az év legnagyobb csalódása számomra a Keys of Orthanc - A battle in the dark lands of the eye.. című albuma volt. Sokan, sok helyen csupa jót írtak/mondtak róla, de számomra többszöri hallgatás után is borzasztóan gyengének hat. Gyéren mixelt, ügyetlen a hangszerelés, és az epic jelleg sokszor sántít. Egyszerűen nem jó. Pedig nagyon akartam, hogy jó legyen.

 

Tisztában vagyok vele, hogy több, mások által felkapott album nem szerepel a listában. Meghallgattam azokat is, de nem éreztem úgy, hogy jobbak lennének a listán szereplőknél. Aztán persze valószínűleg sok lemezről nem is tudok, amik itt lehetnének. Rengeteg zene kerül ki évről évre, és egyszerűen nincs idő mindegyik ízlelgetésére.

 

EP lemezek rangsora:

3. Tristengrav - II - Nychavge
2. Lek - The Eerie One
1. Slaegt - Black Bombs (felléptek nálunk idén, koncerjtük az idei kedvencem)

Kedvenc számom idénről (pillanatnyilag): Kampfar - Ophidian

____________________________________________

Illetve az extreme stílusokat nélkülöző listám:

1. Tool - Fear Inoculum
2. Robots of the Ancient World - Cosmic Riders
3. Tanith - In Another Time
4. Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light
5. Atlantean Kodex - The Course Of Empire
6. RAM - The Throne Within
7. Lunar Shadow - The Smokeless Fires
8. Russian Circles - Blood Year
9. Traveler - s/t
10. monkey3 - sphere

____________________________________________

Végezetül pedig, lévén hogy egy évtized végéhez értünk, összeszedtem hogy számomra melyek voltak a 2010-es évek legjobb lemezei:

Egyetlen legjobb albumot egyszerűen nem tudok kiemelni, így hármat szeretnék bemutatni legjobbakként:
Alda - Tahoma (2012)
Caladan Brood - Echoes of Battle (2013)
Pallbearer - Heartless (2017)

Ugye ez a blog is a Caladan Brood miatt indult... Egyébként feltételezhető, hogy jövőre lesz valamilyen fejlemény az új albumot illetően. 

Illetve néhány szintén kiemelkedő album az évtizedből:

Orchid - Capricorn (2011)
Wheel - Icarus (2013)
Angel Sword - Rebels Beyond the Pale (2016)
Vector - Terminal Redux (2016)
Numenorean - Home (2016)
Seven Sisters - The Cauldron and the Cross (2018)

Az évtized legjobb EP lemeze:
Agalloch - Faustian Echoes (2012)

Az évtized legjobb demo anyagai:
Wolcensmen (2013)
Sanguinário (2018)

2017 legjobbjai (top 15)

2017.12.31. 12:24

Nos, ismét itt az idő visszatekinteni az ezévi termésre, és összegezni az idén hallottakat. Idén először eltérek a szokásos, csak black-centrikus toplistától, és az általam hallgatott stílusokból vegyítve közlöm a kedvenceimet. Javarészt így is az extrém vonal van túlsúlyban, szóval nincs ok az aggodalomra. 

Lássuk hát:

15. Ungfell - Tôtbringære

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

14. Infinity - Hybris

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

13. Below The Sun - Alien World

 

Egy orosz, doom-ban tevékenykedő banda, akiket 2015-ös debütalbumuk által ismertem meg. Váratlanul ért a május végén megjelent albumuk, viszont egyáltalán nem csalódtam a tehetségükben. Enyhén progresszív, és egy lehelletnyit cosmic/sci-fi beütésű a zenéjük.

 

12. Venenum - Trance Of Death

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

11. Sun of the Sleepless - To The Elements

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

10. Grift - Arvet

 

Egyemberes projekt Svédországból, melynek második albuma ez. Erősen a depresszív black felé kacsintgat a hangulata, azonban egészében mégis inkább az atmospheric vonalon mozog. Sok benne az átkötés, és kevés a monumentálisabb rész, de még így is sikerült felküzdenie magát a 10. helyre, szóval mindenképp ajánlom.

 

9. Ad Cinerem - Shadows Of Doubt

 

Különleges album feledhető külsőben. Többszöri hallgatásnál érik be.
Itt írtam róla röviden: LINK

 

8. Slaegt - Domus Mysterium

 

Még most sem tudom igazán hová tenni ezt az albumot. Bizonytalan vagyok a helyezésében. Egyszer beleélem magam, és nagyon élvezem, másszor csak elillan mellettem. Ritka az ilyen jellegű album-élmény nálam. Viszont tagadhatatlanul vannak benne kiemelkedően emlékezetes részek, amik miatt úgy érzem, valahol itt a helye a listán. 
Egyébként egy dán bandáról van szó, akiknek ez a második albumuk. A zene pedig egyfajta heterogén egyvelege igazából minden létező metal alstílusnak. Ilyen értelemben kakukktojás.

 

7. Wolves In The Throne Room - Thrice Woven

 

A cascadian black atyjai egy kitekintés után visszatértek gyökereikhez, és ezt nagyon helyesen tették. Az album koncepciója és felépítése sokban emlékeztet az első két nagylemezre. Bár egy kicsit túl soknak érzem a lelassulós/átkötős részeket, ezért a 7. hely.

 

6. Midnight - Sweet Death and Ecstasy

 

Ez az album valami elképesztő. Olyan energiák, és zenei tapasztalat árad belőle, ami baromi ritka. Ezen a tájékon már erősen elbizonytalanodtam a helyezéseket illetően, mert igazából innentől kezdve az ember hangulatától függ, hogy melyiket tekinti épp az első helyezettnek.
Az album egy pillanatra sem tétovázik, teljes magabiztossággal tör előre, és soha nem ijed meg önmagától. Ha egy kicsit is pörgősebb hangulatban vagy, ezt a lemezt elindítva garantáltan lesz egy mesés fél órád... a speed metal sose szólt még ilyen jól!

 

5. Vexovoid - Call of the Starforger

 

A Voivod által mutatott messzi galaxisok rendszere mára kezd elérhetőnek tűnni. A Vektor briliáns 3 albumos példamutatása után számos banda próbálkozik a sci-fi thrash nevű stílus megfogalmazásával. Lévén, hogy ez a vakmerő vállalkozás egy átlagon felüli hangszeres tehetséget igényel, így sokan elbuknak az úton. Azonban a Vexovoid kivétel ez alól. Az idei évet tekintve kijelenthető, hogy felzárkóztak a Vektor által mutatott irány mellé, és az év végén letettek az asztalra valami olyat, amit bizony még emésztgetni kell. Hát tegyük ezt egy szép helyezés konstatálása után!

 

4. Pallbearer - Heartless

 

Ismét egy kakukktojás a stílus tekintetében. Ez eddigi albumokhoz képest a Pallbearer idei lemeze talán nem olyan súlyos és extrém, viszont van benne valami egészen költői hozzáállás, amivel a jelenlegi zenei világban alig lehet találkozni. A zene sarkítva melodikus doom-nak mondható, de úgy gondolom, hogy többször is túllépi annak határait. Kiemelkedő alkotás, mely egy egészen sajátos oldalát mutatja be a melankóliának.

 

 3. Bell Witch - Mirror Reaper

 

A neten olvasható metál-média által az egyik leginkább felkapott album az idei Bell Witch dal. Bizony dal, mert ahogy azt valószínűleg már többen tudjátok az egész album a maga közel másfél órájával egyetlen dalként van feltüntetve. Bár különböző formátumokon 2 és 4 részre van osztva, de a banda eredeti elgondolása szerint ez csupán egyetlen dal. Méghozzá milyen... az emberi lélek bugyraiba, legalsó, alig ismert zugaiba és barlangjaiba kalauzol el minket. Alig szól hozzánk, csak vezet a sötétség gyomrába. Erősen ajánlott egy kietlen, sötét éjszakán, mikor a Holdat sem látni, és körös-körül sötétség van csupán. Egy utazás ez világokon átívelve. És nem túlzok. Ha a kellőképp megfelelő körülmény és tudatállapot adott, akkor képes egy olyan élményt nyújtani, amit én személy szerint eleddig még soha nem tapasztaltam zene révén - de máshogyan sem.
Az album a nemrégiben elhunyt dobos tiszteletére és emlékére készült. És valóban a halál témáját járja körül - mit járja körül... egyenesen beletaszít. Ritka alkalom, mikor a borító képes majdnem ugyan ezt érzékeltetni. Monumentális alkotás.

 

2. Bolt Gun - Man Is Wolf To Man

 

Ilyenkor vagyok gondban, mert beleélve magam a Bell Witch által nyújtott emlékekbe, a Bolt Gun 2 dalos albuma korántsem tűnik olyan kolosszálisnak. Itt tehát tényleg szinte semmi nem választja már el egymástól a helyezéseket, és majdnem lehetetlen rangsort alkotni. Ebből következően itt az első helyezett környékén a helyezéseket ne úgy tekintsétek, mint egyértelműen elkülöníthető szintek. Nagyon parányi a különbség szerintem köztük összértékelésükben, stílusuktól elvonatkoztatva.
A Bolt Gun felépítésre hasonló a Bell Witch-hez - itt két hosszabb dal van, összesítve rövidebb játékidővel. Az ausztrál bandát pár hete fedeztem csak fel, de hamar hozzánőtt a szívemhez. A zene kicsit black, kicsit doom, kicsit hardcore, kicsit stoner, kicsit sludge - és mindezeket a stílusokat úgy keveri-kavarja, ahogy azt senki más. Itt a nyers, fokozatosan építkező zenéről van szó, és semmi másról. Szintén egy trip a Bell Witch-hez hasonlóan. Kicsit olyan desert feelinggel megfűszerezve.

 

1. Craven Idol - The Shackles of Mammon

 

Az eddigiekből következően ez az első helyezett korántsem mérvadó, azonban így érzem helyesnek a listát. A Craven Idol zenéje hasonló a 6. helyezett Midnight-hoz, azonban a speed itt - bár egyértelműen jelen van, de - háttérbe szorul, és inkább a black/thrash keverése van főszerepben. Méghozzá olyan módon, amit én rengeteg zenénél hiányolok. Ez a sokszor hiányzó elem az őrület. Úgy gondolom, hogy ez efféle zenei stílusnál mindent visz az, ha meg van fűszerezve egyfajta őrült hozzáállással. A Craven Idol idei albumánál ez a vokálban mutatkozik meg elsősorban, de ugyan úgy benne van a hangszerek féktelen játékában is. Nincs egy röghöz kötött ritmus, hanem az elszabadult őrjöngés ordít szembe a hallgatóval. Számomra pedig ez a faktor az idei év lemezei tekintetében mindent vitt.

 

 

Mint látható, a listán egyetlen epic black stílusú, de még csak ahhoz közeli album sincs. Ez számomra is csalódás, és kissé félrevezető az oldal neve miatt. Azonban ezek az albumok minden tekintetben kiemelkedőek voltak az idei év extrém metal stílusait tekintve, így indokoltnak érzem az oldal neve ellenére is ezt a listát. 

Remélem, hogy a felsorolásban akad olyan, ami számotokra is újdonság. Én élveztem összeállítani a listát, és bízom benne, hogy nektek is ad valamit. Aztán ugye a jövő évet tekintve egy brutális koncertszezon vár ránk, szóval mindenkinek metálságban élvezetes új évet kívánok! 

- VTX

 

 

süti beállítások módosítása