Eljött az év vége, sőt az évtized vége is. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is szeretném felvázolni, én hogyan láttam 2019-et zenei szempontból. A tavalyihoz hasonlóan most is az extreme műfajok vannak nagyobb számban, azonban egy 10-es listát az egyéb rock/metal stílusokból is összeállítottam.

Bár tudom, hogy idén az eddiginél is kevesebbet foglalkoztam a bloggal, és meg kell valljam, ez a jövőben feltehetőleg hasonló lesz, de az év végi summázást nem akarom kihagyni. Alapvetően kevesekhez jut el ez a weboldal, így ezek a listák is, viszont ha már csak egyvalakinek is tudok újat mutatni, ami megtetszik neki, azzal már elérte a célját a blog. Nos, akkor lássuk.

30. Akrotheism - Law of Seven Deaths

29. Imperium Dekadenz - When We Are Forgotten

28. Allone - Allone

27. Burial In The Woods - Church of Dagon

26. Yellow Eyes - Rare Field Ceiling

25. The Kryptik - Through Infinity of Darkness

24. Mizmor - Cairn

23. Stromlord - Far

22. Infernal Conjuration - Infernale Metallum Mortis

21. White Ward - Love Exchange Failure

 

20. Minenwerfer - Alpenpässe

19. Astrophobos - Malice of Antiquity

18. Winter Eternal - Realm Of The Bleeding Shadows

17. Schammasch - Hearts of No Light

16. Mystifier - Protogoni Mavri Magiki Dynasteia

15. Excuse - Prophets From The Occultic Cosmos

14. Asagraum - Dawn of Infinite Fire

13. Cattle Decapitation - Death Atlas

12. Sühnopfer - Hic Regnant Borbonii Manes

11. Ketzer - Cloud Collider

 

10. Gatecreeper - Deserted

Old-schoolra hajazó death, mely masszív rákjárásos hullámzára késztethet.

9. Véhémence - Par le sang versé

Középkort idéző hangulatok, különleges hangszerek, melodic/epic vonulatok, kántálás. A franciák értik ezt.

8. None - Damp Chill of Life

Vannak zenekarok, melyek depresszív black-ként definiálják magukat, de nem azok. Nos... a None az. Minden tekintetben. A végtelen reménytelenségben van valami szép. Ezt a szépet ragadja meg az album. kell hozzá egy hangulat...

7. Kampfar - Ofidians Manifest

A Kampfar valami hihetetlen potenciállal rendelkezik. Némely elemeiben olyan megoldásokat, energiákat mutat be, melyek letaglózóak. Néha-néha megcsillannak ezek az album közben, és pont ettől olyan különleges. Mi történne, ha egy album kizárólag ezekből a potenciálokból táplálkozna... sosem tudjuk meg, de mindenesetre egy elég jó kis hallgatnivaló ez az album is.

6. Sacred Monster - Worship The Weird

Az előzőekhez képest ez egy könnyedebb, mókás album. Alapvetően sludge, amiben vannak death és black elemek. Egyszerűbb zene, de kifejezetten élvezhető.

5. Netherbird - Into The Vast Uncharted

Furcsamód a Netherbird felett sokan elsiklanak, pedig az eddigi albumaik mind minőségi, abszolút kiemelkedő lemezek voltak. Ahogyan ez is. Melodic black, ami a stílus nagy neveit idézi fel. A mixelés pedig csodaszép.. sokan irigyelhetik, mert itt aztán minden hangszer pont ott van, ahol lennie kell.

4. Dauþuz - MONVMENTVM

A Dauþuz nevű formáció a bányászat témája köré építi fel atmospheric black zenéjét. Fiatal zenekarról van szó, 2016-ban alakultak, de már 3 albumot is kiadtak kezeik közül - mind igen erős minőséget képvisel. Idei MONVMENTVM című nagylemezük az eddigi legjobb szerintem. Rengeteg zenei eszközt felvonultatnak, több eleme is epic érzetet ad az albumnak, de ugyan úgy megjelennek a tradicionális black elemek is.

3. Vastum - Orificial Purge

Old-school death, néhol moderebb elemekkel tarkítva. Iszonyú erősen van összerakva. A zenei téma a deviáns szexualitás. Baromi nagyot üt az album... nem is tudok többet hozzátenni, egyszerűen csak meg kell hallgatni.

2. Numenorean - Adore

Most decemberben volt egy meglepetés-buli, sikerült beszervezni a turnét Budapestre is. Sajnálom azokat, akik lemaradtak róla, mert valami brutáljó volt. Iszonyú komoly zenét csinálnak ezek a kanadaiak. Olyan kompozíciós készséggel írnak dalokat, hogy tátott szájjal hallgatom. Alapvetően a hardcore és black találkozásánál helyezhető el a stílusuk, emiatt főként modern hangzással rendelkeznek. Személy szerint az esetek többségében nekem ez nem szokott tetszeni, viszont a Numenorean esetében teljesen bele vagyok bolondulva mind a hangzásba, mind a stílusba, összképbe és részletekbe egyaránt. Ez már az a kategória, amit kötelezőként ajánlok meghallgatásra.

1. Xoth - Interdimensional Invocations

Az első és második helyezett között nehezen tudok dönteni. A Numenorean könnyebben befogadható, mint a Xoth, ezért a lista írásakor többször éreztem azt, hogy inkább a Numenorean érdemelné az első helyet, de aztán mégsem... Mert a Xoth valami olyat alkotott meg, ami kellő emésztgetés után belopja magát az ember szívébe. Technical death a stílus, de olyan gitártechnikák vannak benne, amilyet ritkán hallani. Nem tudom, lehet-e riffelésnek nevezni, ami történik, mert minden tekintetben bődületesen melodikus gitárvonulatok jellemzik a számokat. Gyakorlatilag dúdolni lehet a legtöbb gitártémát, mégis egyértelmű, hogy technical death a műfaj... elképesztő. Engem a Mountain Machines című szám taglózott le leginkább, de az egész album odabasz, úgy ahogy van.

 

 

Három album, amiket nem tudok hova tenni, de mindenképp méltóak a megemlítésre:

- Serpent Column - Mirror In Darkness

- Dawn Ray'd - Behold Sedition Plainsong

- Nornír - Verdandi

 

A Serpent Column zenéje az az igazi káosz, ami első blikkre csupán zaj, de jobban fülelve megannyi motívum, dallam, és mérhetetlen energia árad belőle. Persze van benne gitárszóló is, csak hogy hatványozzák a komplexitást. A legnehezebben befogadható/emészthető zene számomra az idei évből.

A Dawn Ray'd a Numenorean-hoz hasonlóan szintén fellépett nálunk idén, és egy krvajó koncertet adtak. Alapvetően két fő elemből áll a zenéjük: a hegedűs és trad black szakaszok váltják egymást. Emiatt egyszerűnek érződik sokszor, pedig nem az. Valahova a 15. hely környékére tenném, de úgy is éreztem már, hogy inkább a 30. hely környékére való. Ezen sorok írásakor (közben hallgatva) valahová a 10-15. hely közé illeszteném.

A Nornír idei albuma február óta ma került elém először, így nem tudom megítélni a pozícióját kapásból. Viszont mindenképp jobb a 20. helyezettnél.

 

Az év legnagyobb csalódása számomra a Keys of Orthanc - A battle in the dark lands of the eye.. című albuma volt. Sokan, sok helyen csupa jót írtak/mondtak róla, de számomra többszöri hallgatás után is borzasztóan gyengének hat. Gyéren mixelt, ügyetlen a hangszerelés, és az epic jelleg sokszor sántít. Egyszerűen nem jó. Pedig nagyon akartam, hogy jó legyen.

 

Tisztában vagyok vele, hogy több, mások által felkapott album nem szerepel a listában. Meghallgattam azokat is, de nem éreztem úgy, hogy jobbak lennének a listán szereplőknél. Aztán persze valószínűleg sok lemezről nem is tudok, amik itt lehetnének. Rengeteg zene kerül ki évről évre, és egyszerűen nincs idő mindegyik ízlelgetésére.

 

EP lemezek rangsora:

3. Tristengrav - II - Nychavge
2. Lek - The Eerie One
1. Slaegt - Black Bombs (felléptek nálunk idén, koncerjtük az idei kedvencem)

Kedvenc számom idénről (pillanatnyilag): Kampfar - Ophidian

____________________________________________

Illetve az extreme stílusokat nélkülöző listám:

1. Tool - Fear Inoculum
2. Robots of the Ancient World - Cosmic Riders
3. Tanith - In Another Time
4. Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light
5. Atlantean Kodex - The Course Of Empire
6. RAM - The Throne Within
7. Lunar Shadow - The Smokeless Fires
8. Russian Circles - Blood Year
9. Traveler - s/t
10. monkey3 - sphere

____________________________________________

Végezetül pedig, lévén hogy egy évtized végéhez értünk, összeszedtem hogy számomra melyek voltak a 2010-es évek legjobb lemezei:

Egyetlen legjobb albumot egyszerűen nem tudok kiemelni, így hármat szeretnék bemutatni legjobbakként:
Alda - Tahoma (2012)
Caladan Brood - Echoes of Battle (2013)
Pallbearer - Heartless (2017)

Ugye ez a blog is a Caladan Brood miatt indult... Egyébként feltételezhető, hogy jövőre lesz valamilyen fejlemény az új albumot illetően. 

Illetve néhány szintén kiemelkedő album az évtizedből:

Orchid - Capricorn (2011)
Wheel - Icarus (2013)
Angel Sword - Rebels Beyond the Pale (2016)
Vector - Terminal Redux (2016)
Numenorean - Home (2016)
Seven Sisters - The Cauldron and the Cross (2018)

Az évtized legjobb EP lemeze:
Agalloch - Faustian Echoes (2012)

Az évtized legjobb demo anyagai:
Wolcensmen (2013)
Sanguinário (2018)

Tudom, szegényes volt az oldal a bejegyzéseket tekintve, viszont a színtér annál inkább bővelkedett az albumokban. De nem élek azzal a szóvirággal, hogy a jobbnál jobb albumokban, ugyanis szerintem kimondottan kevés igazán jó album jelent meg idén az extreme metal berkekben (azaz black, death, doom). 

Az elmúlt 1-2 hét során összeszedtem az idén megjelent lemezeket, és meg kell mondanom, rendesen megszenvedtem a sorbarendezésükkel. Először 10-es listát akartam, aztán lett belőle 15, majd 20, végül 30. Ez pedig sajnos nem azt jelenti, hogy olyan hú de sok lenne az erős album idén - épp az ellenkezőjét. Azért bővítettem ki 30-ra a listát, mert összességében a lista végén szereplő albumok számomra viszonylag gyengék, de van bennük néhány olyan tulajdonság, ami miatt mégis úgy éreztem, hogy szerepeltetnem kell őket. Értelemszerűen azok az albumok, amik nincsenek a listán, számomra túl gyengék (vagy elmentem mellettük). 

Ez az első lista (30-21. helyezett) inkább csak egy "említésre méltó" kategória.

Továbbá részlegesen szakítok az elmúlt évek hagyományaival, és ezt a 10-es adagot kommentár nélkül közlöm. Ahogy majd a következőt is. Az első 10 helyzett kap majd némi magyarázatot. 

 

30.  A Forest Of Starts - Grave Mounds and Grave Mistakes

29.  Primordial - Exile Amongst Ruins

28.  Fórn - Rites From Despair

27.  Phantom - Death Epic

26.  ISKANDR - Euprosopon

25.  Vallendusk - Fortress Of Primal Grace

24.  Acolytes Of Moros - The Wellspring

23.  Ortsul - Robactwem Oblazłem

22.  Agrimonia - Awaken

21.  Chapel Of Disease - ...And As We Have Seen The Storm, We Have Embraced The Eye

Nos, ismét itt az idő visszatekinteni az ezévi termésre, és összegezni az idén hallottakat. Idén először eltérek a szokásos, csak black-centrikus toplistától, és az általam hallgatott stílusokból vegyítve közlöm a kedvenceimet. Javarészt így is az extrém vonal van túlsúlyban, szóval nincs ok az aggodalomra. 

Lássuk hát:

15. Ungfell - Tôtbringære

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

14. Infinity - Hybris

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

13. Below The Sun - Alien World

 

Egy orosz, doom-ban tevékenykedő banda, akiket 2015-ös debütalbumuk által ismertem meg. Váratlanul ért a május végén megjelent albumuk, viszont egyáltalán nem csalódtam a tehetségükben. Enyhén progresszív, és egy lehelletnyit cosmic/sci-fi beütésű a zenéjük.

 

12. Venenum - Trance Of Death

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

11. Sun of the Sleepless - To The Elements

 

Itt írtam róla röviden: LINK

 

10. Grift - Arvet

 

Egyemberes projekt Svédországból, melynek második albuma ez. Erősen a depresszív black felé kacsintgat a hangulata, azonban egészében mégis inkább az atmospheric vonalon mozog. Sok benne az átkötés, és kevés a monumentálisabb rész, de még így is sikerült felküzdenie magát a 10. helyre, szóval mindenképp ajánlom.

 

9. Ad Cinerem - Shadows Of Doubt

 

Különleges album feledhető külsőben. Többszöri hallgatásnál érik be.
Itt írtam róla röviden: LINK

 

8. Slaegt - Domus Mysterium

 

Még most sem tudom igazán hová tenni ezt az albumot. Bizonytalan vagyok a helyezésében. Egyszer beleélem magam, és nagyon élvezem, másszor csak elillan mellettem. Ritka az ilyen jellegű album-élmény nálam. Viszont tagadhatatlanul vannak benne kiemelkedően emlékezetes részek, amik miatt úgy érzem, valahol itt a helye a listán. 
Egyébként egy dán bandáról van szó, akiknek ez a második albumuk. A zene pedig egyfajta heterogén egyvelege igazából minden létező metal alstílusnak. Ilyen értelemben kakukktojás.

 

7. Wolves In The Throne Room - Thrice Woven

 

A cascadian black atyjai egy kitekintés után visszatértek gyökereikhez, és ezt nagyon helyesen tették. Az album koncepciója és felépítése sokban emlékeztet az első két nagylemezre. Bár egy kicsit túl soknak érzem a lelassulós/átkötős részeket, ezért a 7. hely.

 

6. Midnight - Sweet Death and Ecstasy

 

Ez az album valami elképesztő. Olyan energiák, és zenei tapasztalat árad belőle, ami baromi ritka. Ezen a tájékon már erősen elbizonytalanodtam a helyezéseket illetően, mert igazából innentől kezdve az ember hangulatától függ, hogy melyiket tekinti épp az első helyezettnek.
Az album egy pillanatra sem tétovázik, teljes magabiztossággal tör előre, és soha nem ijed meg önmagától. Ha egy kicsit is pörgősebb hangulatban vagy, ezt a lemezt elindítva garantáltan lesz egy mesés fél órád... a speed metal sose szólt még ilyen jól!

 

5. Vexovoid - Call of the Starforger

 

A Voivod által mutatott messzi galaxisok rendszere mára kezd elérhetőnek tűnni. A Vektor briliáns 3 albumos példamutatása után számos banda próbálkozik a sci-fi thrash nevű stílus megfogalmazásával. Lévén, hogy ez a vakmerő vállalkozás egy átlagon felüli hangszeres tehetséget igényel, így sokan elbuknak az úton. Azonban a Vexovoid kivétel ez alól. Az idei évet tekintve kijelenthető, hogy felzárkóztak a Vektor által mutatott irány mellé, és az év végén letettek az asztalra valami olyat, amit bizony még emésztgetni kell. Hát tegyük ezt egy szép helyezés konstatálása után!

 

4. Pallbearer - Heartless

 

Ismét egy kakukktojás a stílus tekintetében. Ez eddigi albumokhoz képest a Pallbearer idei lemeze talán nem olyan súlyos és extrém, viszont van benne valami egészen költői hozzáállás, amivel a jelenlegi zenei világban alig lehet találkozni. A zene sarkítva melodikus doom-nak mondható, de úgy gondolom, hogy többször is túllépi annak határait. Kiemelkedő alkotás, mely egy egészen sajátos oldalát mutatja be a melankóliának.

 

 3. Bell Witch - Mirror Reaper

 

A neten olvasható metál-média által az egyik leginkább felkapott album az idei Bell Witch dal. Bizony dal, mert ahogy azt valószínűleg már többen tudjátok az egész album a maga közel másfél órájával egyetlen dalként van feltüntetve. Bár különböző formátumokon 2 és 4 részre van osztva, de a banda eredeti elgondolása szerint ez csupán egyetlen dal. Méghozzá milyen... az emberi lélek bugyraiba, legalsó, alig ismert zugaiba és barlangjaiba kalauzol el minket. Alig szól hozzánk, csak vezet a sötétség gyomrába. Erősen ajánlott egy kietlen, sötét éjszakán, mikor a Holdat sem látni, és körös-körül sötétség van csupán. Egy utazás ez világokon átívelve. És nem túlzok. Ha a kellőképp megfelelő körülmény és tudatállapot adott, akkor képes egy olyan élményt nyújtani, amit én személy szerint eleddig még soha nem tapasztaltam zene révén - de máshogyan sem.
Az album a nemrégiben elhunyt dobos tiszteletére és emlékére készült. És valóban a halál témáját járja körül - mit járja körül... egyenesen beletaszít. Ritka alkalom, mikor a borító képes majdnem ugyan ezt érzékeltetni. Monumentális alkotás.

 

2. Bolt Gun - Man Is Wolf To Man

 

Ilyenkor vagyok gondban, mert beleélve magam a Bell Witch által nyújtott emlékekbe, a Bolt Gun 2 dalos albuma korántsem tűnik olyan kolosszálisnak. Itt tehát tényleg szinte semmi nem választja már el egymástól a helyezéseket, és majdnem lehetetlen rangsort alkotni. Ebből következően itt az első helyezett környékén a helyezéseket ne úgy tekintsétek, mint egyértelműen elkülöníthető szintek. Nagyon parányi a különbség szerintem köztük összértékelésükben, stílusuktól elvonatkoztatva.
A Bolt Gun felépítésre hasonló a Bell Witch-hez - itt két hosszabb dal van, összesítve rövidebb játékidővel. Az ausztrál bandát pár hete fedeztem csak fel, de hamar hozzánőtt a szívemhez. A zene kicsit black, kicsit doom, kicsit hardcore, kicsit stoner, kicsit sludge - és mindezeket a stílusokat úgy keveri-kavarja, ahogy azt senki más. Itt a nyers, fokozatosan építkező zenéről van szó, és semmi másról. Szintén egy trip a Bell Witch-hez hasonlóan. Kicsit olyan desert feelinggel megfűszerezve.

 

1. Craven Idol - The Shackles of Mammon

 

Az eddigiekből következően ez az első helyezett korántsem mérvadó, azonban így érzem helyesnek a listát. A Craven Idol zenéje hasonló a 6. helyezett Midnight-hoz, azonban a speed itt - bár egyértelműen jelen van, de - háttérbe szorul, és inkább a black/thrash keverése van főszerepben. Méghozzá olyan módon, amit én rengeteg zenénél hiányolok. Ez a sokszor hiányzó elem az őrület. Úgy gondolom, hogy ez efféle zenei stílusnál mindent visz az, ha meg van fűszerezve egyfajta őrült hozzáállással. A Craven Idol idei albumánál ez a vokálban mutatkozik meg elsősorban, de ugyan úgy benne van a hangszerek féktelen játékában is. Nincs egy röghöz kötött ritmus, hanem az elszabadult őrjöngés ordít szembe a hallgatóval. Számomra pedig ez a faktor az idei év lemezei tekintetében mindent vitt.

 

 

Mint látható, a listán egyetlen epic black stílusú, de még csak ahhoz közeli album sincs. Ez számomra is csalódás, és kissé félrevezető az oldal neve miatt. Azonban ezek az albumok minden tekintetben kiemelkedőek voltak az idei év extrém metal stílusait tekintve, így indokoltnak érzem az oldal neve ellenére is ezt a listát. 

Remélem, hogy a felsorolásban akad olyan, ami számotokra is újdonság. Én élveztem összeállítani a listát, és bízom benne, hogy nektek is ad valamit. Aztán ugye a jövő évet tekintve egy brutális koncertszezon vár ránk, szóval mindenkinek metálságban élvezetes új évet kívánok! 

- VTX

 

 

Bár még van egy bő hét az évből hátra, de mivel nem sok esély van rá, hogy a maradék időben bármi említésre méltó is napvilágot lásson (aztán nehogy elszóljam magam...) elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam Veletek idei kedvenceimet. 10-es lista helyett inkább 15-össel szolgálok, remélem többek örömére, mint bánatára. Közülük kettőt leszámítva mind album, szóval lesz hallgatnivaló bőven. Mindehhez pedig a legfontosabb a türelem. Ha belekezdtek egy-egy albumba, akkor ne létezzen más, csak az a zene. Ezt komolyan mondom, különben nem is érdemes hozzáfogni a hallgatásukhoz. Bár feltételezem, egy részével már szembetalálkoztatok az év során. A tavalyihoz hasonlóan pedig most is inkább csak pár mondattal jellemezném a szereplőket, vagy talán csak eggyel - maradjon a zenéé a főszerep. Na de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk hát az idei év legmegnyerőbb anyagait.

 

15. Ethereal Shroud - They Became The Falling Ash

Lassú és monoton depresszív black az Egyesült Királyságból, melyet pont az apró, de annál fogósabb témaváltások repítettek fel a 15. helyig.

 

14. Bell Witch - Four Phantoms

USA-beli főként funeral doom, melyben itt-ott fellelhetők black metálos elemek, de összességében a listán szereplő legvontatottabb műről van szó, mely nehezen tud hatalmába keríteni, viszont ha sikerült, akkor a lélek legmélyebb hörgőibe ássa magát.

 

13. Blot - Ilddyrking

Igaz black, Norvégia déli csücskéről, mely magában hordoz minden olyat, amit az old-school black jelent.

 

12. Ende - The Rebirth of I

Francia black, mely itt-ott Agallochra emlékeztet, másutt pedig Vlad Tepes-féle hangzásvilágot teremt, szóval enyhén szólva is változatos zene.

 

11. Dräugr - Despair the Withered Shadows

Rengeteg helyen Opeth-re emlékeztető ide-oda kicsapódó progressive death-black keverék. A két stílus nagyjából egyenlő arányban oszlik el, és ez enyhén szólva is egy érdekes hallgatnivalót jelent. Akusztikus dallamok, majd hirtelen betörő féktelen száguldás hörgésekkel társítva.

 

10. Firecult - Lord Of The Eternal Fire [EP]

EP lemez, mely bátran visszarántja a hallgatót a 90-es évek black metal világába. Jelenti ez leginkább a melodic black-et, de ahogy láthatjátok a megjelenés is erre hajaz. Felettébb erőteljes anyag.

 

9. Vallendusk - Homeward Path

Indonéz (!) atmoszférikus black, mely könnyedén a stílus nagyjai közé sorolható. Származásuktól függetlenül hűen átadják az északi metál hangulatát, méghozzá olyan páratlan módon, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ajánlom a Ring Of Fire című dalt kezdésnek.

 

8. Utstøtt - Hjørungavågr

Most kezdek rájönni, mennyire feltörekvőben van az észak-amerikai black metal színtér. Ugyanis az Utstott is onnan származik, pontosabban Portland-ből, az Agalloch szülővároságól. Zenéban azonban elütnek, ugyanis az idei év egyetlen említésra méltó epic black metal lemezéhez van szerencsénk itt a 8. helyezett személyében. És bár a kezdetekben úgy terveztem, hogy az oldal főként erről a stílusról fog szólni, félelmetesen kevés ilyen anyag látott idén napvilágot. Viszont ez nem véletlenül szerepel a 8. helyen - változatos, folkos, dallamos, és mindenképp epic, szóval adjatok neki egy esélyt.

 

7. Nechochwen - Heart Of Akamon

Ismét Egyesült Államok. A Nechochwen az indián kultúra által lett megihletve, ez pedig mind a dalszövegeikben, mind a zenéjükben erősen érződik. És mivel engem erősen vonz ez a világ, na meg egyáltalán nem mellékesen a zene is elképesztően jó. Többet nem is árulok el, hallgassátok!

 

6. Addaura - ...and the lamps expire [EP]

Na jó, megint USA. Ezt eddig észre sem vettem, hogy ennyien vannak a listán. De legalább egyértelmű, hogy valóban gyarapodik az ottani színtér - sőt az első helyezett is az lesz. Na de maradva a Addauránál, korábban a Cascadian blackről írt cikkben már említettem őket, mint a stílus egyik fő képviselői, és az idén megjelent EP lemezükkel ezt méginkább egyértelművé tették. A stílus sajátosságai gyönyörűen megnyilvánulnak - a száguldás, az a bizonyos ritualisztikus érzet... elképesztő.

 

5. Macabre Omen - Gods Of War - At War

Hellenisztikus black metálról még nem írtam, pedig olyan is van ám. Legfőbb képviselői talán a Kawir és a Macabre Omen, utóbbi pedig idén adta ki 10 év után a második albumát, és hát ahogy az itteni helyezéséből látszik, ez meglehetősen izmosra sikeredett. Az se mellékes persze, hogy rengeteg más felületen top 10-en belülre került, szóval ezzel kívételesen nem csak én vagyok így. Az egyediség itt teljes mivoltában pompázik, ahogy a vérbeli black és a stílus melodikus oldala egymással keringve járják végig az albumot.

 

4. A Forest Of Stars - Beware the Sword You Cannot See

Többször megénekeltem már, mekkora lehetőséget látok a pszichedelikus rock és a black metal összefűzésében. Ahányszor e két stílus táncába botlok, és az anyag nem csak úgy összedobott, mindig tátott szájjal állok előtte. Ezen album esetében sem volt másképp, és így méginkább fokozódott bennem a nagy kérdőjel, hogy ebbe miért nem vágnak bele többen. Komolyan mondom, világsikerű albumok születhetnének ebből. Bár a Forest of Stars Angliából hódolva valószínűsíthetően nem erre vágyik, zenéjükben mégis megvan szinten minden, ami ilyen magaslatokba vezethet. Egyszerűen leírhatatlan az a sokszínűség, amit az album rejt.

 

3. Harrow - Fallow Fields

Elérkeztünk a dobogó legalsó fokához, melyen a Harrow áll büszkén, Kanadából hódolva. A zene több folk-elemet tartalmaz, mint black metált, ezért néhányotok számára jogos lehet a kérdés, hogy miért is van itt. A válaszom pedig egyszerűen az, hogy azért, mert jó. Méghozzá annyira, hogy az idei év 3. legjobb albumának tekintem. Sok helyen hasonlít a korai Agallochoz, és ez már önmagában aligha jelenthet rosszat. A lélek mélyéből fakadó, és ugyan oda hatoló műről van szó, így minden figyelmet megérdemel.

 

2. Düsterdraußen - Where Is Your Summer Now?

Megdöbbentő számomra, mennyire ismeretlen ez a banda. Igaz, csak ez az egy albumuk van, a korai demóik pedig konkrétan fellelhetetlenek, viszont ez az egy album... ez valami mesteri. Az még hagyján, hogy önmagában megtestesíti az atmospheric black metal fogalmát, de amit rejt, mindaz nemes egyszerűséggel a sötétebb zene legjavát fejezi ki. Monoton, de sose ereszt. Talán csak rám van ekkora hatással, nem tudom, de engem elvarázsolt.

 

1. Alda - Passage

Elérkeztünk hát az első helyezetthez, mely az olvasóim körében nem lehet annyira meglepő, másoknak talán annál inkább. Végezetül ismét az USA ad otthont ennek a bandának is, akik valóban szívből zenélnek. Ez ritka, hát még a black műfajban, de előfordul. Többet inkább nem is fűzök hozzá, csodáljátok.

 

 

 

 

 

Bónusz: Perennial Isolation - Astral Dream

Félreértések elkerülése végett, ez nem egy dobogós album. Viszont könnyedén lenne helye a legjobb 15 között, egyszerűen csak nem tudom hova helyezni. Simán el tudom képzelni akár a lista végén, de könnyen valahol a Macabre Omen mellett is. Valamiért képtelen vagyok behatárolni őket. Spanyol bandáról van egyébként szó, mely önmagában meghökkentő lehet, főleg azután, ha meg is hallgattuk a zenéjüket. Mindenképp itt szerepel valahol a listán, csak fogalmam sincs, hol. Így hát idebiggyesztettem a végére, mert vétek lenne kihagyni.

Az elmúlt napokban szorgalmasan összeválogattam mindazt az idén bármilyen formában megjelent zeneanyagot (demo, split, EP, album) amelyekre felfigyeltem, és amelyeket többször is meghallgattam. Az előző bejegyzésben top 5-ről beszéltem, de hamar rájöttem, hogy egyszerűbb lenne 10-re leszűkíteni a kört, mert rengeteg kiemelkedő alkotás született idén. Így hát most két részre osztva röviden bemutatom azokat bandákat/projekteket, melyek számomra az ezévi fekete színtér leginkább magával rántó munkái. 

10. Haeres - Trom

 

Kanadai tiszta black metal, száguldó tempóval, mindent elpusztítva. 2009-ben alakultak, ez a második albumuk. Jellemzi zenéjüket többször is a gitárhangra fordított figyelem, az állandó, romboló dobtempó, és egy tipikus black metálos vokál.

9. Eerie - Into Everlasting Death

 

Újabb pure black, az előzőhöz viszonylag hasonló zenei felépítés, viszont gyakoribb a tempóváltás. Lengyel banda, szóval még talán láthatjuk is őket élőben valamikor. A True Detective című sorozatból (melyet mellesleg erősen ajánlok!) hallható pár bevágás, ami könnyedén feljebbpöcköli az egyediség mércéjét.

8. Ered Wethrin - Tides Of War

 

 Visszatérve gyökereinkhez, ezennel epic blackről van szó. Így hát zenéjüket a Summoning és a Caladan Brood inspirálta, azonban mégis érezhető benne egy 90-es évek féle norvég black hatás is. Az epic és a korai black ilyesféle találkozása nem mondható épp szokványosnak, sőt... így hát érdekes hallgatnivaló, annyi biztos.

7. Burning Dominion - In The Wake Of The Rising Sun

 

 Egy kis csavar: eddig nem igazán ejtettem szót progresszív black bandákról, most azonban ez már elkerülhetetlen, ugyanis idén több olyan prog black anyag is megjelent, amelyek könnyedén elrepítettek. Ezek közül az egyik a Burning Dominion első anyaga, akik korábban a Katharsys név alatt alkottak. Újból kanadai banda, zenéjük azonban nagyon egyedi. Olyannyira, hogy a lágy akusztikus dallamoktól kezdve a fejtépő, irdatlan tempóval száguldó instrumentalitás káosz közepette feltörő hörgésekig bezárólag mindent hallhatunk tőlük. Ezt a mindent olyan tehetséggel építik fel és pakolják egymásra, hogy az ember lélegzete is eláll, és pusztán a zene élteti már. Korábban is írtam már róluk, akit érdekel ide kattintva elolvashatja.

6. Utstøtt - Legender Odin

 

 Korábban már röviden beszámoltam az Utstott eddigi munkásságáról. Epic blackről beszélünk újból, melyre az alkotó által is említett Caladan Brood és Summoning voltak nagy hatással. A bejegyzésben említett új album valószínűleg idén már nem fog megjelenni, de szerintem a közeljövőben számíthatunk rá.

 

5. Reach The Moon - I Wander

 

Finn kísérletezgetős/depresszív black. Demo anyag, mely nem véletlenül került az ötödik helyre. Lehet, hogy csak az én ízlésemet sikerült tökéletesen megragadniuk, de szerintem hihetetlenül egyedi és komplex anyagot tettek le az asztalra. A riffek, a hangok összekötése hatalmas tehetséget mutat, mely a jövőben olyan mértékben ki fog teljesedni, hogy a Reach The Moon kulcsfigura lesz egy új hullám feltörésében. Ebben szinte biztos vagyok. Lényegében black metálról van szó, de amúgy van itt minden: prog, trash, heavy, death, doom... Képesek olyat alkotni, ami ötvözi a keményebb vonalak főbb elemeit, és mindezt egy feketére festett alakban tálalják. Nem vagyok elfogult, persze még van hova fejlődniük, de ez a demó anyag megmutatta, hogy mekkora tehetség rejlik ezekben a finn srácokban.

4. Cormorant - Earth Driver

 

 Progresszív black ismét. Több nem is lesz már, így hát én ezt az albumot tekintem az év legjobb prog black anyagának. Aki hallotta már, az valószínűleg egyet is ért velem, ugyanis a Cormorant ezzel a művel előkelő szerephez jutott a képviselt alstílusban. A kaliforniai srácoknak ez már a harmadik nagylemezük, és igazából ugyan olyan bivalyerős, mint az előző kettő. Az albumborító szintén átlagon felüli!

3. Sorcier des Glaces - Ritual Of The End

 

 Imhol vagyon a Sorcier des Glaces, kik már a dobogón díszelegnek méltán kiérdemelt harmadik helyükkel. A kanadai sötétség leghatalmasabb lovagjairól és alkotásaikról itt olvashattok bővebben.

2. Withania - Blütenstaub und Weidenharz

 

 Van itt minden a folktól az atmospheric alstílusig, de alapjában véve egy melodic black zenekarról van szó. Meglehetősen változatos és sokoldalú zenéjükkel a két német büszkén feszíthet a második helyen. Zenéjük inkább lassabb és dallamosabb a black metál átlagához képest, viszont pont ez a nyugodtabb légkör adja az alapot mindahhoz a lehengerlő teljesítményhez, amit L és X (a két bandatag) leműveltek. Korábban L alkotott a Weidenbaum név alatt. Érdemes a projekt két albumát meghallgatni!

1. Agalloch - The Serpent & The Sphere

 

^Katt a címre. 

 

Reméljük a következő év is sok kiemelkedő alkotást tartogat számunkra. Addig is ássátok bele magatokat a top 10-be, és akármit is ünnepeltek most, érezzétek jól magatokat! (: