Az elmúlt napokban szorgalmasan összeválogattam mindazt az idén bármilyen formában megjelent zeneanyagot (demo, split, EP, album) amelyekre felfigyeltem, és amelyeket többször is meghallgattam. Az előző bejegyzésben top 5-ről beszéltem, de hamar rájöttem, hogy egyszerűbb lenne 10-re leszűkíteni a kört, mert rengeteg kiemelkedő alkotás született idén. Így hát most két részre osztva röviden bemutatom azokat bandákat/projekteket, melyek számomra az ezévi fekete színtér leginkább magával rántó munkái. 

10. Haeres - Trom

 

Kanadai tiszta black metal, száguldó tempóval, mindent elpusztítva. 2009-ben alakultak, ez a második albumuk. Jellemzi zenéjüket többször is a gitárhangra fordított figyelem, az állandó, romboló dobtempó, és egy tipikus black metálos vokál.

9. Eerie - Into Everlasting Death

 

Újabb pure black, az előzőhöz viszonylag hasonló zenei felépítés, viszont gyakoribb a tempóváltás. Lengyel banda, szóval még talán láthatjuk is őket élőben valamikor. A True Detective című sorozatból (melyet mellesleg erősen ajánlok!) hallható pár bevágás, ami könnyedén feljebbpöcköli az egyediség mércéjét.

8. Ered Wethrin - Tides Of War

 

 Visszatérve gyökereinkhez, ezennel epic blackről van szó. Így hát zenéjüket a Summoning és a Caladan Brood inspirálta, azonban mégis érezhető benne egy 90-es évek féle norvég black hatás is. Az epic és a korai black ilyesféle találkozása nem mondható épp szokványosnak, sőt... így hát érdekes hallgatnivaló, annyi biztos.

7. Burning Dominion - In The Wake Of The Rising Sun

 

 Egy kis csavar: eddig nem igazán ejtettem szót progresszív black bandákról, most azonban ez már elkerülhetetlen, ugyanis idén több olyan prog black anyag is megjelent, amelyek könnyedén elrepítettek. Ezek közül az egyik a Burning Dominion első anyaga, akik korábban a Katharsys név alatt alkottak. Újból kanadai banda, zenéjük azonban nagyon egyedi. Olyannyira, hogy a lágy akusztikus dallamoktól kezdve a fejtépő, irdatlan tempóval száguldó instrumentalitás káosz közepette feltörő hörgésekig bezárólag mindent hallhatunk tőlük. Ezt a mindent olyan tehetséggel építik fel és pakolják egymásra, hogy az ember lélegzete is eláll, és pusztán a zene élteti már. Korábban is írtam már róluk, akit érdekel ide kattintva elolvashatja.

6. Utstøtt - Legender Odin

 

 Korábban már röviden beszámoltam az Utstott eddigi munkásságáról. Epic blackről beszélünk újból, melyre az alkotó által is említett Caladan Brood és Summoning voltak nagy hatással. A bejegyzésben említett új album valószínűleg idén már nem fog megjelenni, de szerintem a közeljövőben számíthatunk rá.

 

5. Reach The Moon - I Wander

 

Finn kísérletezgetős/depresszív black. Demo anyag, mely nem véletlenül került az ötödik helyre. Lehet, hogy csak az én ízlésemet sikerült tökéletesen megragadniuk, de szerintem hihetetlenül egyedi és komplex anyagot tettek le az asztalra. A riffek, a hangok összekötése hatalmas tehetséget mutat, mely a jövőben olyan mértékben ki fog teljesedni, hogy a Reach The Moon kulcsfigura lesz egy új hullám feltörésében. Ebben szinte biztos vagyok. Lényegében black metálról van szó, de amúgy van itt minden: prog, trash, heavy, death, doom... Képesek olyat alkotni, ami ötvözi a keményebb vonalak főbb elemeit, és mindezt egy feketére festett alakban tálalják. Nem vagyok elfogult, persze még van hova fejlődniük, de ez a demó anyag megmutatta, hogy mekkora tehetség rejlik ezekben a finn srácokban.

4. Cormorant - Earth Driver

 

 Progresszív black ismét. Több nem is lesz már, így hát én ezt az albumot tekintem az év legjobb prog black anyagának. Aki hallotta már, az valószínűleg egyet is ért velem, ugyanis a Cormorant ezzel a művel előkelő szerephez jutott a képviselt alstílusban. A kaliforniai srácoknak ez már a harmadik nagylemezük, és igazából ugyan olyan bivalyerős, mint az előző kettő. Az albumborító szintén átlagon felüli!

3. Sorcier des Glaces - Ritual Of The End

 

 Imhol vagyon a Sorcier des Glaces, kik már a dobogón díszelegnek méltán kiérdemelt harmadik helyükkel. A kanadai sötétség leghatalmasabb lovagjairól és alkotásaikról itt olvashattok bővebben.

2. Withania - Blütenstaub und Weidenharz

 

 Van itt minden a folktól az atmospheric alstílusig, de alapjában véve egy melodic black zenekarról van szó. Meglehetősen változatos és sokoldalú zenéjükkel a két német büszkén feszíthet a második helyen. Zenéjük inkább lassabb és dallamosabb a black metál átlagához képest, viszont pont ez a nyugodtabb légkör adja az alapot mindahhoz a lehengerlő teljesítményhez, amit L és X (a két bandatag) leműveltek. Korábban L alkotott a Weidenbaum név alatt. Érdemes a projekt két albumát meghallgatni!

1. Agalloch - The Serpent & The Sphere

 

^Katt a címre. 

 

Reméljük a következő év is sok kiemelkedő alkotást tartogat számunkra. Addig is ássátok bele magatokat a top 10-be, és akármit is ünnepeltek most, érezzétek jól magatokat! (:

 

 

 

1. Birth And Death Of The Pillars Of Creation

Lassú gitártéma, majd egy torzítás közbelép, a dobok megszólalnak. Tökéletes felvezetés. Belép egy lágy, akusztikus tempó, a dobok és a torzított gitár elhallgatnak, majd a harmadik perc felénél visszatérnek. Mindez egy sompolygós, kicsit akadozónak tűnő sebességgel. Egy percre rá Haughm belekezd a filozofálás legsötétebb fonalainak szövésébe. Lágy basszus-dob kombó lép a képbe, majd újra vokál, s mögötte kellemes visszhangot imitál Andreson. Máris 8 percnél járunk, de a hangulat már magával ragad. Szabadulni aligha lehet, ha figyel az ember. Egy zuhanás, sikoly, s megszólal a tipikus Agalloch-os gitárhang lassú, mégis intenzív dallamot dúdolva. A 10. percet is túlléptük, már utazunk, tagadhatatlan.

2. (Serpens Caput)

Ezzel kezdetét veszi a második dal, elkísérve minket, el, távol. Az otthon már nem jelent semmit, beléptünk az űrbe, s Larochette pengetései oly melódiát suttognak, amely elfeledtet mindent, mi volt. Csak a most létezik már, a sötétség vesz körül, repülünk - céltalanul.

3. The Astral Dialogue

De mi ez? Egy riff csap le a semmiből, követi egy sátáni hörgés, kezdetét vette az elkerülhetetlen. Hullámzik le-fel, körbezárja a hörgés, belül a basszus és a dobok adják az alapot, a gitár pedig díszíti a témát - majd csak díszítés s újra belép az ütem. Mi így száguldunk, lassulunk, majd száguldunk újra. Agresszívan, széttépve a teret magunk előtt. Majd leállunk.

4. Dark Matter Gods

Újabb ritmus indul, mély, még sötétebb. Mi ez itt előttünk? Hol vagyunk? Hogy kezdődött mindez? <- Elsöpörve a gondolatot kettévágva hasítjuk tovább a teret. De újra visszajön, sötétség, káosz... Elkerülhetetlen a végzet, szembe kell nézni vele. viszont még pumpál az ütem, fel, fel meg nem állva, hasítunk a végtelenbe. És milyen szép. Gyönyörű, mégis gonosz és vad.

„Worlds are lost in my path”

Száguld, őrjöng, tombol s visszalassul. Majd a dallam keresztülvág mindent, megáll az idő, nincs tér, nincs semmi, csak a hang.

„Dark Matter Gods"

Egy pontból robbant ki az egész - s hirtelen visszaesik oda. 

5. Celestial Effigy

Egy ponttá lett az egész, de körülötte vibrálás kezdődik. Kívülről szemléljük. Milyen hatalmas a feketeség, irdatlan, elképesztő. Egy apró pont, s megannyi mindenhol, körülvesz minket. Tündökölnek, némán, csak a sötétség veszi körül őket.

„Teach me your mood, O patient stars Who climb each night, the ancient sky,
leaving on space no shade, no scars, no trace of age, no fear to die.” -- R.W. Emerson

Nincs ehhez fogható. De hogy létezhet mindez? Mi ez egyáltalán?

„An effigy; a gift from another kind"

És újból robbanás.

6. Cor Serpentis (The Sphere)

Elnémult minden - de egyben elkezdődött az egész előröl. A pont tágulni kezdett, milyen szép, s egyre csak növekszik... Emberek, állatok, fák, virágok, korszakok, háborúk, halál, háborúk, élet, gyilkolás, harag, öröm, szánalom, düh, s csak forog, forog, meg nem áll soha. 

7. Vales Beyond Dimension

De miért van mindez? Távolodunk újból de ez most más. Okok bontakoznak ki a feketeségből. 

„I have arrived at the corridor of infinity..."

Egy pont a számtalan közt.
.
.
.
Szorgoskodunk a sötétben, s meghalunk - ennyi? Oda s vissza megyünk, megjárjuk a mély barlangokat majd hegycsúcsokat mászunk. Közben körülöttünk meghalnak régiek, születnek újak. Mindezt egyetlen apró ponton, mit végtelen sötétség ural. --- Értelmet nyernek a dolgok?

„I have peeled away layers of my humanity
No longer a being, the core of entity
For each layer reveals the key to the gates of the multiverse”

8. Plateau Of The Ages

Több van itt, mint hogy felfogható legyen. Igaz, halandóságra vagyunk ítélve, de van időnk. Időnk egy helyen, a semmi közepén. Időnk a létezésre. De mit tegyünk e kevés mégis tengernyi idővel? Élvezni kéne, de azt nem lehet a halálunk napjáig állandóan. Azonban van járható út : mint ahogy a sötétséget az apró pontok teszik valamivé, úgy az életünket az apró örömök teszik valódivá, valami igazzá s egésszé. Fény - sötétség, jó - rossz...egy dolog teszi széppé két 'egy' világát:

9. (Serpens Cauda)

Harmónia.

 

__________________________________________________________
Képeim: http://imgur.com/a/TQAy6#5
__________________________________________________________

Kedvenc: Dark Matter Gods

http://www.npr.org/2014/05/04/308273140/first-listen-agalloch-the-serpent-the-sphere

Én már megrendeltem a CD-t, ahogy azt korábban írtam, szóval megvárom amíg meghozzák, mégis csak hangulatosabb úgy. (:

(bár nem epic black metal, de nem áll távol)

Aki még esetleg nem tudná:
Az Agalloch 5. stúdióalbuma Május 19-én jelenik meg Európában. Egy számot, a Celestial Effigy-t meg is hallgathattok róla. Tipikus Agalloch hangzás, nagyon várós album, én már elő is rendeltem egy pólóval együtt az Eisenwald-nál.