Semmi különleges, de ez nem jelenti azt, hogy rossz. :)

Van benne néhány furcsaságnak mondható dolog. Például elég ritka az, mikor black metal-ban (főleg ha az epic) egy szám úgy ér véget, hogy elhalkul - szerintem legalábbis. Hát itt van erre példa, és ráadásul számkezdésnél is. Bár ezek apró dolgok, mégis számítanak. Összességében viszont egy viszonylag élvezhető albumról van szó. Az előadóról sokat nem tudok mondani, nemrég fedeztem csak fel őket. Viszont már rég feloszlottak, szóval új albumot ne várjuk. Mellesleg úgy szó-szerinti albumuk csak ez az egy van, a többi kiadott munkájuk vagy demo, vagy EP, vagy egy válogatáslemez. A Finn banda viszont kitett magáért még ha csak egy albumról is van szó. Tagadhatatlanul változatos, Tolkien Black Metal kis szimfóniával, kis vegyes háttérvokállal, és néhol egy csipetnyi progresszív hangulattal.

Az albumot teljes egészében meg tudjátok hallgatni a YouTube-on:

6. Book Of The Fallen

Meg nem állunk, harcolunk s meghalunk
Ismeretlen út, túl a szürkeségen
Elvesztünk, de a menet meg nem áll
Sajgó szívek vágyódnak tájakra, miket rég otthonnak hívtunk

Smaragdzöld dombok s tündöklő tengerek
Eltűnnek a távoli emlékekben
A horizont lángol idegen vidéken
Sárgás tengerek, perzselő homokszem

Y’Ghatan tüzei égnek az éjszakában
Mint egy bukott isten árnyéka
Leláncolt fények

Heteken át vándorlunk tovább
Fáradtan s kihasználva a dics már oda
Minden, mi maradt fáradt lelkek sora
Fája végtagok, álmok: haza

Y’Ghatan tüzei égnek az éjszakában
Mint egy bukott isten árnyéka
Leláncolt fények

Megy a menet testvéreink szellemeinek dalára
Mélyen az éjszakában, hol arcaik álmainkban kísértenek
Keresztül a leplen, Hood kapuja megidézett minket
Deres, fagyos tájak, elátkozzák majdan sorsunkat

Keresztül a mészárlás zaján
Keresztül e rejtélyes földön
Oda, hol hegyes kardjaink mutatnak az ég felé
A Malazai Birodalom harcosai
Felföldi trónért vívjuk a csatát
Végzetünk sose volt miénk
Megtépázott, viharvert külsőnk
Véres hajnal egy idegen vidéken

Csillagok trónolnak a sivatag egén
Elveszve a kavicsos homokban
Egy sereg, mit rég elfeledtek
A Malazai Birodalom harcosai
Távol apáink szívétől
Sose térünk már haza
Szétzúzott kardok: egy harcos vagyona
Harcok dúlnak, de tetteink meghalnak

Meg nem állunk, harcolunk s meghalunk
Ismeretlen út, túl a szürkeségen
Elvesztünk, de a menet meg nem áll
Sajgó szívek vágyódnak tájakra, miket rég otthonnak hívtunk

A hajnal elhozta tisztító fényét
S megpillantunk egy siralmas látványt
A csattanó acél elvesző hangjai
Elszórt testek a réten át

Y’Ghatan tüzei égnek az éjszakában
Mint egy bukott isten árnyéka
Leláncolt fények

Eltaposott fejek, szétszórt csontok
Lángoló szívek acél által otthonra lelve
Halálüvöltések, ismeretlen nevek
Eltiport álmok acél által otthonra lelve

Pajzsokat fel, zászlók a magasba
Hív a csata dühöngő szava
Lángoló nyilak zápora alatt
Előre tör, soha fel nem ad
Ostromlott fegyverek ütköznek ordítva
A város falait széjjelhasítva
Tűzoszlopok az eget marják
Míg a szem ellát: mindenütt halotti máglyák

4. To Walk The Ashes Of Dead Empires

Égő tüzek borítják az eget, miként arany fény szövi át az éjszakát
Ostromlott hegyek roskadnak össze, parázsló halmai borítják a síkságot
Istenek porai, hamuszürke zápor
Halál özönlik s takarja be mától
Néma kő, mit vér festett, hol minden sereg a trón előtt elesett

Fagyos rabok halált üvöltenek,
Inognak a tornyok s sorban dőlnek
Ostromlott lélek, haldokló büszkeség
Ébred a bánat, oltár elé lép

Micsoda mészárlás, istenek harca
Mi áradat, e vérfolyók sora
T’Iam hívása int
Felkeltettek az őrjöngésre
Elveszve tudatban, térben, időben
Elveszve e viharban, mit vezetünk,
Elszabadul a káosz idebent
A végtelen éji ég homályba borítja szemem

Égő tüzek most csillapodnak, mikor arany hajnal veszi uralomba az éjszakát
A harc zaja véget ért, mi maradt csupán némaság
Színes fakóságban fürösztött táj, vérbe öltözve, szakadtan áll
Kettétört lándzsák, összezúzott kardok, jelöletlen sírok
A háború ára

Az árnyékok fia elhagyja az éjszakát, apja távozik a fénytől
Anya Sötétség itt hagy minket, meghalni sápadtan
Testvéreink másfelé vezettettek
Egy hasadás befoltozva, de egy üreg beomolva, a fal emeltetett s leomlani végeztetett
A tópart homokjában csontok elásva
Egy hang újjászületett és egy hang félbeszakadt, évtizedek életének bűnei
Meg kell hoznunk ezt az áldozatot?

Üres kastélyok szavalnak sivár bukásról
Poros macskakövek vezetik haza őket
A bárkák most csöndes helyükön álmodnak
Emeljük poharainkat azokra, kik itt vannak
Jeges halmok, elfeledett kardok
Hófödte hegyek őriznek elfeledett hangot
Hősi tettek, s olyanok mit nem beszélnek
Faragva mindezt egy trónba, mi üres