Black metal körökben az idei egyik legjobban várt megjelenés. Stílusdefiniáló egyemberes projekt az Evilfeast, ugyanis a 2000-es évek elején az elsők között volt, akik ezt a szitáló, kásás, atmoszférikus alstílust megformálták. 

A mai napon megjelent album több helyen is tartalmaz nyilvánvaló epic elemeket, ez pedig mondhatni kötelezővé teszi, hogy be is mutassam itt.

Az egy órás időtartamon túllépő korong minden olyat magába foglal, amit az elmúlt bő egy évtizedben már ismerhettünk az Evilfeast által, mégis érezhetően új, és más, mint a többi lemez. Tökéletesen passzol az eddigiek sorába. Élő nosztalgiának is felfogható. Már amennyire a black metal az élő dolgokról szól... 

Aki esetleg nem ismerné a projektet, annak itt az idő, hogy belefüleljen. Aki hallotta már, annak pedig itt egy újabb szelet ebből a vérbeli black szellemültségű projektből.

Valahogy így szól egy kezdetleges, de egyben őszinte atmospheric black. 

Az amerikai sziklás hegység szívéből szól most e sötétség, mely egy ember keze munkája, s így is roppant művészi tehetség rejlik benne. Kicsit különálló, kicsit hangulatfüggő, de mindenképp egyedi. Keverve a leglassabb feketeséget a száguldás velejével, kimondottan fejfelkapós zene ez. De mindenképp kell egy hangulat hozzá, mert a zene sajnos azt nem tudja megteremteni. Viszont ha a hangulat megvan, akkor jóval többet ad, mint azt bárki is várná.

3. Wild Autumn Wind

Homok fú keresztül a síkságon
Mit kiszáradt medrekből s sírokból ont
A múlt üressége nyomja,
Szabadon száll szikkadtan tova

Kezdetben por csupán minden

Bestiák, királyok csontjai
Porrá lesznek, mikor a himnusz ébred
Hatalmas királyságok hágnak a csúcsra, de mind bukni fog
Nem több, mint lélegzet a szélben

Szellemek, istenek sodródnak a gyászos szélben
Hatalmas korszakok az örök forgásban
Rengeteg elpazarolva, mint fagyott sírhalmok
S még a csillagok is halványulnak, földöntúli leplek

Poros pincékben, pergamen tekercsek
A visszhangzott versek pompásan csengenek

Kezdetben por csupán minden

Lények figyelik kozmikus tornyokról
A lankadt tűrés pislákoló szemeinek utolsó tanúi

Forog a kerék, a templom omlik
Földbe majd porrá
Névtelen szobor, névtelen sír
Porba vész mind
Halhatatlan űrben: ég és föld
Végtelen éj
’Az Ősz Férge’ végső trónját követeli

Bestiák, királyok csontjai
Porrá lesznek, mikor a himnusz ébred
Hatalmas királyságok hágnak a csúcsra, de mind bukni fog
Nem több, mint lélegzet a szélben